Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-338

A nemzetgyűlés 338. illése 1924. évi november hó 19-én, szerdán,. 309 nies Kálmán: Mindenféle csirkefogénak beug­ranak! — Rassay Károly: Miért nem dobják ki az agent provocateuröket? — Lendvai Ist­ván; önök akarták kötélre adni Ulain Feren­cet! — Zsirkay János: Saját ingüket kölcsönöz­ték Döhmelnek! — Rassay Károly: Talán mi irtuk alá a szerződést! — Lendvai István: Ugyan! — Peyer Károly: Előkelő protektor ai voltak! Csináltam volna csak én, majd ültem volna!) Ki protezsálta'? (Nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. (Ras­say Károly: Szép kis Ítélet volt az! — Zsi­linszky Endre: önnek, mint ügyvédnek, jobban kellett volna tudni, hogy fel fogják menteni! — Rassay Károly: Megkritizáltam egy ítéletet! — Zsilinszky Endre: De tudta, hogy fel fogják menteni!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak már végre abbahagyni a közbeszólá­sokat! (Rassay Károly: Ha megkritizálom, ak­kor azt kifogásolják!) Eckhardt Tibor: Végtelenül súlyosnak tar­tom ezt a mostani esetet; talán még' súlyosabb­nak, mint a múltkori esetet. Mert a múltkori esetben, a Dohoméi-esetben csak nemzetgyűlési képviselők és egyéb kisjelentőségü tényezők szerepeltek, ebben az esetben azonban magá­nak a magyar ministerelnöknek a nevére való hivatkozással történtek lépések a jegyzőköny­vek szerint. Ha valami alkalmas egy ország­jó hírnevét és biztonságát veszélyeztetni, akkor az ilyen rendőri agent provocateur-ösködések azok (Egy hang a jobbközépen: Szélhámosság!') és én meg vagyok győződve arról, hogy ha van ebben a Házban ember, aki fel van háborodva ezen, akkor elsősorban a ministerelnök urnák kell felháborodnia azon, hogy az ő nevével ilyen rut visszaélés történt. Én felháborítónak tartom ezt az esetet azért is, mert becsületes, jóhiszemű, talpig derék magyar emberek haza­fias érzésével és legszentebb fájdalmával elkö­vetett visszaélést jelent ez. Micsoda erkölcsi fertőbe sülyed ez az ország, ha a még hinni tudó, ideálokért még lelkesedni tudó fiatalem­berek azt látják, hogy az ő becsületes, tiszta jóhiszeműségüket milyen alávaló módon tapos­sák sárba; hogy nemzeti felbuzdulásukat, éle­tüknek és vérüknek feláldozására való készsé­güket milyen módon akarják rendőri akció fertőjébe belekeverni. (Rassay Károly: A nem­zeti felbuzídulás egy állásban koiikludál ! — Peyer Károly: Három igazgató egy bá­nyánál!) Én jegyzőkönyveket és tényeket terjesztet­tem a t. Ház elé. Wild képviselő ur szerepét régóta figyelem és ismerem az ő működését; tudom, hogy ő nemcsak az egységes párt leve­lező tagja, hanem egyéb tényezőknek is szokott leveleket küldeni. Hogy csak egy példát hoz­zak fel, amikor folyó év tmájusában egy ébredő, nacionalista, lelkes gyűlést terveztünk, Wild képviselő ur jelentést adott a kormányzó .ur­nák, azt jelezve, hogy Eckhardt Tibor ébredő puccsot tervez. Én ezekkel a jelenségekkel iga­zán nem sokat törődöm. Jól tudom, hogy a képviselő ur a Döhmel-féle ügy kapcsán is kétszer járt személyesen Pilsenben, nem tu­dom részletesen milyen szerepe volt az ügyben, de hogy érdeklődött iránta, az kétségtelen. Legutóbbi nyilt levelének is van egy pasz­szusa, amelyet épen ezzel az üggyel kapcsolat­ban jellemzőnek és érdekesnek tartok. Azt irja a képviselő ur (olvassa): „Nem fogjuk tűrni, hogy a mai súlyos körülmények között az Al­földről fegyveres sereg vonuljon az ország fővárosa ellen és talán — ki tudja — királyi vérből származott trónjelölt érdekében kalan­dos államcsíny játszódjék le! (Wild József: Csak a királyt tessék törölni!) Én szó szerint mondtam; az újságból olvastam. (Wild József: Ez nem áll! Tessék a német szöveget nézni! — Esztergályos János: Ki van már törölve a király! —- Felkiáltások jobb felől: Nem egészen! — Vargha Gábor: önöknek talán, nekünk nem! — Peyer Károly: Egyelőre lőttek rá! — Gr. Andrássy Gyula: Elég szégyen! — Rassay Károly: Egyelőre budaörsi csata is volt! — Bessenyey Zénó: Nem önök fogják ezt el­dönteni! — Zaj.) Elnök; Csendet kérek! Eckhardt Tibor: A királykérdésnek és a régi fájdalmas ellentétnek ujraébresztése nem a nemzeti és keresztény magyar társadalom érdeke, és ezt az ujabb viszályt, ezt az Eris almáját- szándékosan és tudatosan dobták a keresztény társadalom köreibe, hogy ám mara­kodjatok újból össze és ne vegyétek észre, hogy a zsidó nagytőke és a zsidó nemzetközi hata­lom micsoda maehináció.kkal iparkodik az or­szág felett úrrá lenni. Én ebben a kijelentésben azt tartom jellem­zőnek, hogy amikor Wild képviselő ur emberei lementek Kecskemétre fegyveres puccsra iz­gatni; amikor lementek Héjjas Iván ellen iz­gatni — mert Héjjas Iván gyáva és nem akar puccsot csinálni —, ugyanakkor a képviselő ur a sajtóban minket merészelt megvádolni ha­sonló cselekmények elkövetésével. Én igazán sok mindenhez hozzászoktam már az elmúlt esztendők alatt. Hozzászoktam, hogy leveleimet felbontják, hogy íróasztalom fiókját feltörik az ébredőknél (Zsirkay János: Megtörtént az másokkal is !) ; hozzászoktam, hogy a telefonomat cenzúrázzák, nap-nap mel­lett látom, hogy a legbecsületesebb keresztény embereket kizárólag politikai meggyőződésük miatt hogyan üldözik, hogyan kerülnek B-lis­tára, hogyan dobták ki pl. Komoróczy Ivánt az állásából. Nap-nap mellett látom, minő ül­dözés folyik a nacionalista társadalommal szemben és hálás vagyok a Gondviselésnek, hogy ezt a meg-próbáltatást reánk bocsátotta, \ hogy végre a salak külön válik az érctől, a konjunktúra a becsülettől, a becstelenség a tisz­tességtől; örülök, hogy ezek a nehéz Mők a, maguk pörölycsapásaival összekovácsolják ' a becsületes nemzeti társadalmat olyan acéllá, amelybe, ha a Wild képviselő urak beleharap­nak, hát beletörik a foguk, képviselő ur. (Zsirkay János: Majd plombáltathatják a Margitszigeten ! ) Amit én nem tudok elviselni, amit én nem tudok szó nélkül hagyni és amit becsületes em­bernek nem szabad szó nélkül hagyni ebben az országban, az az, hogy a magyar nép nemzeti érzésével nem szabad visszaélni, nem szabad a becsületes magyar emberek nemzeti', naciona­lista felbuzdulásait becstelen rendőri akciókkal diszkreditálni. (Felkiáltások jobbfelől: Ugy van! Ez igaz! — Urbanics Kálmán: Egy olda­lon sem! Hallgassák meg önök is!) Igen t. Nemzetgyűlés! Nekünk nincs ta­kargatni valónk. Én ezt az ügyet az igen t. Ház elé hoztam és a kormányhoz és a minis­terelnök úrhoz csak egy kérdésem van — (Ol­vassa) : „Hajlandó-e a kormány Wild József és tár­sai ellen a felolvasott jegyzőkönyvekben fog­lalt cselekményük miatt a bűnvádi eljárást ha­ladéktalanul megindítani!" (Rassay Károly: 44 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom