Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-338

A nemzetgyűlés 338. illése 1924. évi november hó 19-én, szerdán,. 309 nies Kálmán: Mindenféle csirkefogénak beugranak! — Rassay Károly: Miért nem dobják ki az agent provocateuröket? — Lendvai István; önök akarták kötélre adni Ulain Ferencet! — Zsirkay János: Saját ingüket kölcsönözték Döhmelnek! — Rassay Károly: Talán mi irtuk alá a szerződést! — Lendvai István: Ugyan! — Peyer Károly: Előkelő protektor ai voltak! Csináltam volna csak én, majd ültem volna!) Ki protezsálta'? (Nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. (Rassay Károly: Szép kis Ítélet volt az! — Zsilinszky Endre: önnek, mint ügyvédnek, jobban kellett volna tudni, hogy fel fogják menteni! — Rassay Károly: Megkritizáltam egy ítéletet! — Zsilinszky Endre: De tudta, hogy fel fogják menteni!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak már végre abbahagyni a közbeszólásokat! (Rassay Károly: Ha megkritizálom, akkor azt kifogásolják!) Eckhardt Tibor: Végtelenül súlyosnak tartom ezt a mostani esetet; talán még' súlyosabbnak, mint a múltkori esetet. Mert a múltkori esetben, a Dohoméi-esetben csak nemzetgyűlési képviselők és egyéb kisjelentőségü tényezők szerepeltek, ebben az esetben azonban magának a magyar ministerelnöknek a nevére való hivatkozással történtek lépések a jegyzőkönyvek szerint. Ha valami alkalmas egy országjó hírnevét és biztonságát veszélyeztetni, akkor az ilyen rendőri agent provocateur-ösködések azok (Egy hang a jobbközépen: Szélhámosság!') és én meg vagyok győződve arról, hogy ha van ebben a Házban ember, aki fel van háborodva ezen, akkor elsősorban a ministerelnök urnák kell felháborodnia azon, hogy az ő nevével ilyen rut visszaélés történt. Én felháborítónak tartom ezt az esetet azért is, mert becsületes, jóhiszemű, talpig derék magyar emberek hazafias érzésével és legszentebb fájdalmával elkövetett visszaélést jelent ez. Micsoda erkölcsi fertőbe sülyed ez az ország, ha a még hinni tudó, ideálokért még lelkesedni tudó fiatalemberek azt látják, hogy az ő becsületes, tiszta jóhiszeműségüket milyen alávaló módon tapossák sárba; hogy nemzeti felbuzdulásukat, életüknek és vérüknek feláldozására való készségüket milyen módon akarják rendőri akció fertőjébe belekeverni. (Rassay Károly: A nemzeti felbuzídulás egy állásban koiikludál ! — Peyer Károly: Három igazgató egy bányánál!) Én jegyzőkönyveket és tényeket terjesztettem a t. Ház elé. Wild képviselő ur szerepét régóta figyelem és ismerem az ő működését; tudom, hogy ő nemcsak az egységes párt levelező tagja, hanem egyéb tényezőknek is szokott leveleket küldeni. Hogy csak egy példát hozzak fel, amikor folyó év tmájusában egy ébredő, nacionalista, lelkes gyűlést terveztünk, Wild képviselő ur jelentést adott a kormányzó .urnák, azt jelezve, hogy Eckhardt Tibor ébredő puccsot tervez. Én ezekkel a jelenségekkel igazán nem sokat törődöm. Jól tudom, hogy a képviselő ur a Döhmel-féle ügy kapcsán is kétszer járt személyesen Pilsenben, nem tudom részletesen milyen szerepe volt az ügyben, de hogy érdeklődött iránta, az kétségtelen. Legutóbbi nyilt levelének is van egy paszszusa, amelyet épen ezzel az üggyel kapcsolatban jellemzőnek és érdekesnek tartok. Azt irja a képviselő ur (olvassa): „Nem fogjuk tűrni, hogy a mai súlyos körülmények között az Alföldről fegyveres sereg vonuljon az ország fővárosa ellen és talán — ki tudja — királyi vérből származott trónjelölt érdekében kalandos államcsíny játszódjék le! (Wild József: Csak a királyt tessék törölni!) Én szó szerint mondtam; az újságból olvastam. (Wild József: Ez nem áll! Tessék a német szöveget nézni! — Esztergályos János: Ki van már törölve a király! —- Felkiáltások jobb felől: Nem egészen! — Vargha Gábor: önöknek talán, nekünk nem! — Peyer Károly: Egyelőre lőttek rá! — Gr. Andrássy Gyula: Elég szégyen! — Rassay Károly: Egyelőre budaörsi csata is volt! — Bessenyey Zénó: Nem önök fogják ezt eldönteni! — Zaj.) Elnök; Csendet kérek! Eckhardt Tibor: A királykérdésnek és a régi fájdalmas ellentétnek ujraébresztése nem a nemzeti és keresztény magyar társadalom érdeke, és ezt az ujabb viszályt, ezt az Eris almáját- szándékosan és tudatosan dobták a keresztény társadalom köreibe, hogy ám marakodjatok újból össze és ne vegyétek észre, hogy a zsidó nagytőke és a zsidó nemzetközi hatalom micsoda maehináció.kkal iparkodik az ország felett úrrá lenni. Én ebben a kijelentésben azt tartom jellemzőnek, hogy amikor Wild képviselő ur emberei lementek Kecskemétre fegyveres puccsra izgatni; amikor lementek Héjjas Iván ellen izgatni — mert Héjjas Iván gyáva és nem akar puccsot csinálni —, ugyanakkor a képviselő ur a sajtóban minket merészelt megvádolni hasonló cselekmények elkövetésével. Én igazán sok mindenhez hozzászoktam már az elmúlt esztendők alatt. Hozzászoktam, hogy leveleimet felbontják, hogy íróasztalom fiókját feltörik az ébredőknél (Zsirkay János: Megtörtént az másokkal is !) ; hozzászoktam, hogy a telefonomat cenzúrázzák, nap-nap mellett látom, hogy a legbecsületesebb keresztény embereket kizárólag politikai meggyőződésük miatt hogyan üldözik, hogyan kerülnek B-listára, hogyan dobták ki pl. Komoróczy Ivánt az állásából. Nap-nap mellett látom, minő üldözés folyik a nacionalista társadalommal szemben és hálás vagyok a Gondviselésnek, hogy ezt a meg-próbáltatást reánk bocsátotta, \ hogy végre a salak külön válik az érctől, a konjunktúra a becsülettől, a becstelenség a tisztességtől; örülök, hogy ezek a nehéz Mők a, maguk pörölycsapásaival összekovácsolják ' a becsületes nemzeti társadalmat olyan acéllá, amelybe, ha a Wild képviselő urak beleharapnak, hát beletörik a foguk, képviselő ur. (Zsirkay János: Majd plombáltathatják a Margitszigeten ! ) Amit én nem tudok elviselni, amit én nem tudok szó nélkül hagyni és amit becsületes embernek nem szabad szó nélkül hagyni ebben az országban, az az, hogy a magyar nép nemzeti érzésével nem szabad visszaélni, nem szabad a becsületes magyar emberek nemzeti', nacionalista felbuzdulásait becstelen rendőri akciókkal diszkreditálni. (Felkiáltások jobbfelől: Ugy van! Ez igaz! — Urbanics Kálmán: Egy oldalon sem! Hallgassák meg önök is!) Igen t. Nemzetgyűlés! Nekünk nincs takargatni valónk. Én ezt az ügyet az igen t. Ház elé hoztam és a kormányhoz és a ministerelnök úrhoz csak egy kérdésem van — (Olvassa) : „Hajlandó-e a kormány Wild József és társai ellen a felolvasott jegyzőkönyvekben foglalt cselekményük miatt a bűnvádi eljárást haladéktalanul megindítani!" (Rassay Károly: 44 -