Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-338

308 A nemzetgyűlés 338. ülése 1924. csinálja! — Bessenyey Zénó: Kéjelegnek egy nemzet szerencsétlenségével! Szégyen ilyen dolgokat tárgyalni!) Elnök: Zsirkay képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni! Bessenyey képviselő urat is kérem! (Zsirkay János: A Rassay—Döhmel-ügyet is elintézzük! — Rassay Károly: Tessék!) Zsirkay képviselő urat rendreutasítom! (Zaj a szélsőbaloldalon, — Rassay Károly: Ezek azok a gyanúsítások — terminusra!) Eckhardt Tibor: T. Nemzetgyűlés! A közbeszólásokra bátor vagyok megjegyezni, hogy olyan esztelen ember; sem ebben a Házban nincs és a Házon kivüi is aligha lehet, aki komolyan vegye ezeket az állításokat. (Ügy van! balfelól.) De fiatal, éretlen embereknél, ilyen tekintélyekre való hivatkozással könnyen lehet elérni azt, hogy odaadják magukat CSZKÖZÜI egy meggondolatlanságra, amely börtönnel es Döhmel-üggyeL végződik. Ami a Döhmel-ügyet illeti, t. belügyminister, ur, rá kell mutatupm. arra, hogy Hetényi főkapitányhelyettes ur valótlan vallomásokkal iparkodott félrevezetni a hatóságokat és az ügyészséget is. Azt vártuk volna, hogy a belügyminister ur és az igen t. kormány Hetényi ellen emiatt legalább is a fegyelmi eljárást, de a birői ítélet után a bűnvádi eljárást is megindittatja, ehelyett Hetényivel szemben a soronkivüli előléptetés alkalmaztatott; fel kell tehát tételeznem, hogy az igen t. belügyminister ur ebben is szolidáris Hetényivel. (Zsirkay János: ügy van! Az egész ország így érzi! — Bessenyey Zénó: Az ország nem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel ! — Lendvai István : Dehogy nem ! — Bessenyey Zénó: Az országnak több baja van, semhogy ezzel foglalkozzék, ez csak a külföldnek való szenzáció! Romániának!) Tovább folytatom (olvassa): „Egyik ilyen lovascsapat vezérének, intenciónk szerint, Próuay alezredes urat szeretnék megnyerni, vele még nem tárgyaltak, de hogy az esetleges tárgyalások eredményre vezessenek, rehabilitálni foggá* az alezredes urat. Az egésznek, a vezérkari irányitója Wild képviselő ur; lesz. Autó, ágyú, fegyver, és más felszerelés megvan, ez az ő gondjuk, mi csak a szükséges emberek beszervezésével foglalkozunk. Mi kijelentettük, hogy egy komoly irredenta akció esetén készségesen állunk rendelkezésükre, azonban két feltételünk van, az alezredes ur rehabilitálása és csak az ő parancsait teljesítjük. Minthogy Apor különböző mellékügyekkel és dolgokkal állt elő, az egész előttünk gyanússá vált és félreálltunk. Mikor Apor ezek után a beszélgetések után látta, hogy mi, minthogy gyanúsnak látjuk a dolgot, félreálltunk s igy az a cél, amelyet ő megbízóira hivatkozva el akart érni, nem sikerült, a. lefolyt beszélgetést más célokra akarta felhasználni. Nyíltan kijelentette, hogy Wild képviselő ur támadása Gömbös képviselő ur ellen a velünk, de különösen Nagy Alberttel folytatott beszélgetésre és Nagy Albert levelére van alapítva, hogy ezektől legalább igy húzzanak hasznot. Más előadnivalóm nincs." (Lendvai István: A pénzt megszolgálják, amit kaptak! — Zaj.) A harmadik jegyzőkönyv Nagy Lajossal vétetett fel. Nagy Lajos nyugatmagyarországi felkelő volt; ugy tudom, tiszt volt és becsületessége ellen soha semminemű kifogás nem merült fel. Ennek a jegyzőkönyvnek tartalma ugyanaz. Ezt is leteszem a Ház asztalára s a t. Ház rendelkezésére áll. Igen t. Nemzetgyűlés! Miután ezek a jegyéin november hó 19-én, szerdán. zőkönyvek a birtokomba kerültek, természetes, hogy ez az ügy csak az egyik oldalról lévén megvilágítva, iparkodtam az ügy másik oldalát is megismerni. Héjjas Ivánhoz fordultam információért, hogy mit tud ő ezekről a dolgokról, tényleg jártak-e nála ezek az emberek, iparkodtak-e rávenni bizonyos dolgokra, fordultak-e hozzá a Wild képviselő ur által javasolt dolgokkal, Apor Viktor keze mennyire nyúlt el Kecskemétig és tényleg történtek-e intézkedések? Héjjas Iván felhatalmazott arra (Zaj a szélsőbaloldalon.), hogy közölhetem a nagy nyilvánossággal azt, amit tud; semmi titkolni valója sem neki, sem nekem nincs. A Nagy-fiuk a Wild képviselő úrral való tárgyalás után lementek Kecskemétre és szórói-szóra referáltak Héjjas Ivánnak. A Nagy-fiuk tényleg elhitték azt, amit Wild képviselő ur Apornak mondott. Lement és referált tehát Héjjas Ivánnak, de Héjjas Iván egy percig sem vette komolyan az egészet, hanem azt mondta: „Tartsuk fenn a nexust Wilddel, lássuk, mit akar!" — de a fülebotját sem mozdította meg. (Zaj a szélsőbaloldalon,) — Tartották is a kapcsolatot kértek pénzt, de nem kaptak, és amikor a Wilddel való kapcsolat megszakadt, Apor folytatta tovább ezeket a műveleteket — és itt következik felfogásom szerint a dolog legsúlyosabb része — Apor Viktor nem átall otta, hogy leutazzék Kecskemétre és végigjárja Héjjas Iván barátait, volt nyugatmagyarországi felkelő társait és azokat, akikről feltette, hogy befolyásuk van, s előttük gyávának nevezte Héjjas Ivánt, mert nem akar irredenta mozgalomra vállalkozni. Úgyszólván Héjjas saját barátai között szervezett ellenakciót, hogy hogyan lehet az, hogy Héjjas Iván most megretirál, nem mer beállani olyan akcióba, amelynek Erdély visszaszerzése a célja. Én ezeket Héjjas Iván felhatalmazása alapján mondom itt el, tőle tudom, s ő mindezt tanukkal is bizonyítani tudja, azokkal a barátaival, akiket Apor felkeresett és részben terrorizálni, részben Héjjas Iván ellen üangolni iparkodott azzal, hogy: íme, gyáva ember a ti vezéretek ! Ez az egész ügy szószerinti, pontos analógiája a Döhmel-ügynek, amely tavaly itt lefolyt. Mi ezeknek az ügyeknek a lényege? Egy becsületes hazafiakból, lelkes magyar emberekből álló társaságba befurakodik egy rendőrügynök, ott tekintélyekre való hivatkozással — tavaly a bajorokra, az idén Wild képviselő úrra és Bethlen István grófra való hivatkozással, vagyis tekintélyekre való hivatkozással — egy tervet ad elő, hogyan lehetne az orszag mai nyomorult helyzetén segíteni. Amenynyiben sikerülne ott magának híveket toborozni', akkor előkerül a fegyveres felkelés, puccs ideája, hogy ime: fogjunk össze és iparkodjunk magunkon segíteni. Amikor aztán a szálakat sikerül a tulajdonképen célba vett vadig elvinni, ^ amikor sikerül egy Ulain Ferencig, vagy Héjjas Ivánig* eljutni, akkor a hurok rávetődik az illető nyakára és — azon a címen, hogy: „te az ország belső rendjét, biztonságát fenyegeted, fegyveres lázadást készitsz elő" — börtönbe kerül, s amint a múlt évben szégyenszemre láttuk: a mentelmi jog felrúgásával mindenféle hatóság részéről a legmesszebbmenő üldöztetésnek van kitéve az illető, mindaddig, amig a független bíróság ki nem mondja, hogy ártatlan. De ha ártatlan, akkor azt kell kérdeznem, ki a bűnösi? (Rakovszky István: A mentelmi jogot most felfedezték? — Úrba-