Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-338
A nemzetgyűlés 338. ülése 1924. évi november hó 19-én, szerdán. 303 rából, ámde épen ebben a tudatos összeomlasztásban való szerepük állapítja meg- további felelősségüket. Mert akik megszerezték a Just izzó részvénytöbbségét és ezzel irányitó tulajdonosai lettek a gyárnak, azok az én szerény véleményem szerint egyszerű ujságnyilatkozatokkal nem bújhatnak ki a felelősség alól. Ha a kormány elhatározza magát a közbelépésre, amire feltétlenül el is kell magát határoznia, akkor csakis a részvénymajoritás jelenlegi tulajdonosait kényszeritheti a gyár üzemének továbbfolytatására, mert az éii megítélésem szerint ez a legfontosabb. Szociális és gazdasági szempontból és a termelés szempontjából is ezt tartom a legfontosabbnak. A g3 7 ár megvan, a gyár kitűnően fel van szerelve, gondoskodni kell tehát arról, hogy tovább dolgozzék. (Gaál Gaston: Adóalany is!) Nem is szólva arról, hogy adóalany is. A kormánynak gondjának kell lennie arra is, hogy az Egyesült Izzólámpa kartel a 40%-os árdrágítással ne sarcolhassa meg a fogyasztó közönséget, a kormánynak ezt módjában van megakadályozni, csak akarni kell. (Peyer Károly: Engedje meg a behozatalt!) Teljesen igaza van Peyer képviselő urnák, hogy engedje meg a kormány lecsökkentett vámtételek mellett, vagy pedig vámmentesen külföldről az izzólámpák behozatalát és ezzel ellensúlyozhatja az Egyesült Izzólánrpagyárnak ezt a sarcoló hadjáratát a magyar fogyasztóközönség ellen. Azt is meg kell jegyeznem, hogy igen óvatosak voltak ezek az urak és nagyon pontosan betartották a kartel szabályait. A 40%-os árdrágítást csak a belföldre rendelték el, a 40%-os árdrágítás csak a belföldi fogyasztópiacon érvényes; külföldre tartják továbbra is a dumping árakat, külföldre sokkal olcsóbban, majdnem 50—60%-kal olcsóbban adják az árut, mint belföldön. Ezért kellene végrehajtani azt a felvetett gondolatot, hogy a kormány engedje be külföldről vagy lecsökkentett vámtételek mellett, vagy pedig vámmentesen az izzólámpákat. Megjegyezni kivan om azt is, hogy erre a drágitásra azonkívül, hogy a kartel be akarta hozni ennek az üzleti manővernek a költségeit, nem volt ok, mert két hónapon belül sem a munkabérek, sem az anyagok ára, általában a termelési költség nem emelkedett, sőt a szén olcsóbbodásával bizonyos százalékkal még csökkent is. Ismételten megjegyzem, hogy ez a drágítás a legtisztább sarcolás és az ügynek ez a része is provokálja a kormányt a közbelépésre. Még egy fontos momentumra kell rámutatnom: a kisrészvényesek helyzetére. A mintegy három milliónyi részvényállományból a többség, 1,600.000 darab részvény az izzólámpakartel, illetve az Egyesült Izzó kezébe került. A többi részvény az épenséggel nem tehetős társadalmi rétegek kezében van. Ha tehát a gyár szünetei, a kisrészvényesek érdeke is szenved, mert hiszen az a részvény, amely mögött egy erőszakos ténykedés következtében szünetelő gyár és ócskavassá züllesztett kitűnő gépek állanak, vagy semmit sem ér, vagy garasokkal egyenlő értékűvé devalválódott. A részvény többség tulajdonosai megkapják a pénzüket a 40%-os áremelésből, sőt nagyon jó üzletet csinálnak, mert, amint, hallom, az egész üzlet, a részvénytöbbség ára, mintegy hét milliárd korona és ezt a hét milliard koronát a drágitás következtében két hét alatt behozzák, amellett pedig hozzájutnak egy körülbelül 50 milliárd értéket kitevő gyárhoz. Ismételten, a részvénytöbbség tulajdonosai megkapják pénzüket a 40%-os áremelésből, de a kisrészvényesek, akik bizalommal adták oda pénzüket ehhez a gyáralapitáshoz, az Egyesült Izzó és az Aschnerek üzleti manőverei és a Just-gyár erőszakos bezárása következtében a legteljesebb joggal meglopottnak érezhetik magukat és a legteljesebb joggal követelhetik, hogy a kormány közbelépjen. A kartelkapitalizműsnak ezt a ténykedését csak a legnagyobb ellenérzéssel lehet vizsgálni. Nincs ebben egy szemernyi momentum sem, amely mentő körülmény lehetne és akármelyik oldalról nézzük is az ü"-yet, feltétlenül meg kell állapitanunk, hogy az sürgősen provokálja a kormány közbelépését. A kormány nem egyszer hangoztatta, hogy feladatának ismeri a termelésnek és a termelés folyamatának megvédését. Ezt mondotta akkor is, amikor idehozta büntetőnovella 10. §-át. (Zaj a balközépen. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.), amelyben — amint azt mindnyájan tudjuk — magánosok elleni erőszaknak minősiti a sztrájkot, amely hathónapi börtönnel büntethető. Ez a szakasz pedig nem a termelésnek, hanem a kapitalizmusnak a védelme és a gazdaságilag gyengébbek sok áldozattal járó kenyérharcának elgáncsolása. Most tehát alkalma van a kormánynak, hogy szint valljon, és valóban megvédje a termelés érdekeit. Talán igaz lehet az, hogy a. kormánynak nincsenek törvényadta lehetőségei arra, hogy a beszüntetett gyár üzemének továbbfolytatását valamely szakasz alapján elrendelje. Lehet, állítják, hogy így van. Készvénytársasági jogunk hiányos, nem ad módot ilyen közbelépésre a kormánynak, de én azt mondom, hogy a kormánynak nem azért vannak kezében még ma is a kivételes hatalom eszközei, hogy azokat kizárólag politikai elnyomásra használja^ fel, hanem azért is, hogy a gazdasági reakciót és a féktelenkedő kapitalizmust regulázza meg velük, ha annak szüksége mutatkozik. T. Nemzetgyűlés! Összegezek és hangsúlyozni kívánom azt, hogy a termelés érdekeit, a munkásság érdekeit és a kisrészvényesek érdekeit is csak ug'y látom megvédettnek, ha a kormány haladéktalanul közbelép és a részvénytöbbség uj tulajdonosait arra kényszeríti, akármilyen eszközzel, akármilyen módon. — a kormánynak kötelessége, hogy ilyen helyzetben megtalálja és alkalmazza a megfelelő eszközöket —, hogy a gyár üzemét tovább folytassák. Ezért a következő interpellációt intézem a kereskedelemügyi minister úrhoz (Olvassa): „1. Van-e tudomása a kereskedelügyi minister urnák arról, hogy a nemzetközi izzólámpakartel, illetve annak magyarországi exponense, az Egyesült Izzólámpa Kt., amely a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank hathatós financiális támogatása mellett szokta lebonyolítani üzleteit, megszerezte a Just-féle Izzólámpa és Villamossági Rt. többségét s a rendelkezési jog birtokában első dolga az volt, hogy a gyár üzemét beszüntette, hivatalnokainak felmondott, munkásait elbocsátotta és a belföldi fogyasztás számára az izzólámpák árát 40%-kai megdrágította! Amennyiben a minister ur tudomást szerzett az Egyesült Izzólámpa Rt.-nak erről a többféle vonatkozásban sérelmes és erőszakos ténykedéséről, hajlandó-e közbelépni olyan irányban, hogy a Just Izzó részvénytöbbségónek uj tulajdonosai a gyár üzemének továbbfolytatására kényszerüljenek"? Hajlandó-e erre a lépésre annál is inkább, mert a gyár elbocsátott alkalmazottainak és
