Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-338

A nemzetgyűlés 338. ülése 1924. évi november hó 19-én, szerdán. 273 szaktestületek képviseletét, de ezt is olyan formában, mint Hegyniegi-Kiss Pál t. képviselőtársam javasolta, mert az a mód az autonómiát megőrzi, mert a törvényhatóság- mag*a fogja megállapítani, kiknek a képviseletét kívánja. Fontosnak tartom azt a másik kérdést is, hogy ezeket ne nevezzék ki, hanem az illető szaktestületek maguk állapítsák meg, kiket akarnak beküldeni a törvényhatósági bizottságba. Ezek képviseletét azért tartom elfogadhatónak, mert kétségtelen, hogy egy ilyen nagy városi törvényhatóság életében szükség van arra a szaktudásra, amit ezeknek a szaktestületeknek kiváló megbízottai szolgáltathatnak a város részére. Igaz, hogy rendszerint eddig is voltak különböző szakokhoz tartozó bizottsági' tagjai a városnak, az azonban tisztára véletlenség kérdése volt, hogy milyen szak volt képviselve a törvényhatósági bizottságban és melyik szak nem s esetleg melyik szakból volt a kelleténél több is. Mindenekelőtt az a főhiba, hogy ha például mérnökről, vagy építészről, v&gy jogászról, vagy kereskedelmi és ipari szakemberről van szó, akkor nem mindig azok a legkiválóbb szakemberek^ akik be tudnak jutni

1 a törvényhatósági bizottságba. Sőt megfordítva szokott lenni. A legkiválóbb emberek, akik teljesen szakmájuknak élnek, rendszerint nemi foglalkoznak korteskedéssel és igy azokat tulajdonképen nélkülözi a törvényhatóság. Igaz, hogy itt is felvetődhetnék a kérdés, hogy ezekre a szakemberekre nem annyira közgyűlésen van szükség, mint inkább a bizottsági működésben és ha meg lehetne csinálni, tulajdonképen az volna a legideálisabb megoldás, hogy tisztán mint meghívott szakemberek vennének részt a bizottsági tanácskozásokban és így gyakorolnának azokra befolyást. Ezáltal el lehetne érni azt, hogy ezek a kiváló szakemberek csak azokban a kérdésekben foglalnának állást, amelyekhez értenek. Elképzelhető ugyanis, hogy amikor nagy közigazgatási viták lesznek valamely kérdésben, vagy pedig különösen községi pártpolitikai differenciák fognak felmerülni, dönteni' azok a kiváló szakemberek fognak, akik teljesen távol állanak ettől és akik nincsenek is erre hivatva. Mondom, ha ezek nem nagy számmal vannak benn, akkor sem helyes, de akkor azt lehet mondani, hogy nem olyan fontos a dolog. Azt hiszem azonban, nincs is szükség az autonomikus elvnek erre a megsértésére és ezért mindent öszszevonva, a magam részéről oda konkludálok, hogy Hegymegi-Kiss Pál igen t. képviselőtársam javaslatát fogadom el. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: Mélyen t. Nemzetgyűlés! A javaslatnak ezt a szakaszát nem fogadhatom el, elsősorban azért, mert sérti a polgári önérzetet. Nem merném hinni, hogy Jugoszlávia kormánya Macedóniának Podgorica nevű városában a pódg-oricai városi polgárságnak azt merné inszinuálni, hogy autonóm testületében elfogad olyan urakat, akiket szigorú politikai rostálás után neveztek ki oda mint észpótlékot. Azt hiszem, hogy Budapest főváros közönsége van annyira intelligens és van annyira felnőtt, hogy nem fog analfabétákat beválasztani, akik mellé észpótlékokat kell küldenie, nehogy valami ostobaságot határozzanak el. Legalább is én ugy látom, hogy ez a törvényjavaslat abból a bizalmatlanságból fakad, amellyel az ellenforradalom győzelmié óta minden kormány viseltetik a fővárossal szemben. A főváros népe nem érett, a főváros népe bűnös, a főváros népét minden tekintetben kontrollálni kell, minden lépését ellenőrizni kell, a fővárosban mindenki, aki nem ébredő, gyanús és figyelni kell azt. Ebből az általános gyanúsításból, ebből az általános bizalmatlanságból fakad ez a szakasz, amely — mint mondottam — ezeknek az észpótlékoknak rendszerét akarja életbeléptéim. Mindenekelőtt csak mellékesen akarom megjegyezni, hogy nem egyedül a t. túloldal találmánya a „bűnös Budapest", mert egy már levitézlett Habsburg mondotta sokkal előbb, mikor arról volt szó, hogy Budapestre helyezik, hogy nem hajlandó ebbe a „sündiges Magyarennest"-be eljönni. Ezt a sündiges Magyarennest-et a lpyalitás elve alapján átvették az urak és szajkó módjára kiáltják világgá, hogy bűnös Budapest, hogy annak kontroliért kell odaállítani, amely meg fogja védeni Budapestet attól, hogy a szent kurzus ellen valamit elkövessenek. Mondom tehát, sérti a polgári önérzetet. De furcsának találom azonkívül, hogy ellenforradalmi kormány jön olyan intézkedéssel ide, amely elsősorban par excellence bolsevista intézkedés, mert tudtommal sehol a világon nem fejlesztették ki a politikai megbízottak ^ rendszerét csak bolsevista államokban. (Peidl Gyula: És Magyarországon a kurzus!) Megtették itt is a vörös farsang idején, hogy politikai megbizottakat neveztek ki, akiknek az volt a feladatuk, hogy kontrollálják az illető egyént, vagy testületet abból a szempontból, hogy a moszkvai határozatok ellen nem vét-e valamit. Ez semmi egyéb nem akar lenni, mint észpótlók. Észpótlékokat akarnak odaállítani a főváros polgárságának akaratával szemben, de egyszersmind az is céloztatik, hogy ezek politikai megbízottakként szerepeljenek a főváros törvényhatóságában, hogy ne választhassanak meg olyan polgárembert, aki nem felel meg a kurzus Ízlésének s aki netalán valamit elkövethetne. Ezekből a szempontokból teljesen elfogadhatatlan ez a javaslat. Van azonban egy intézkedés, amelyet szintén nem hagyhatok szó nélkül. Ez t. i. az a mód, ahogyan ezek a politikai megbizottak ki

1 lesznek nevezve. Ez is mélyen sérti a polgári önérzetet, s ha a testületekben és a testületek tagjaiban, akik közül ezek az urak ki fognak kerülni, egy szikrányi önérzet volna, akkor nem vállalnák a tagságot, amely a törvénytervezetben rájuk nézve elő van irva. Azt mondja a javaslat, hogy a különböző szakképviseletek jelöltjei közül történik a kinevezés. A szakképviseletek négyszer annyi jelöltet hoznak javaslatba, mrnt amennyit a kormányzó a kormány előterjesztésére kinevez. Ez sem a magyar közigazgatási életben, sem a jog-fejlődésben eddig nem fordult elő. E szerint tehát a budapesti kereskedelmi- és iparkamarának 20 jelöltje közül 5 tagot fog kinevezni a kormányzó. De tekintettel arra a zsidóellenes hangulatra, amely általában a törvényhozás többségét eltölti, figyelemmel volak erre is és az iparosoknál többet engedtek, mint a kereskedőknél, kiindulván abból, hogy a kereskedők közül esetleg több zsidó jutna be. A kereskedelmi- és iparkamarának tiszteletreméltó tagjai közül 20-at fognak jelölni és ezekből a kormányzó ő főmóltósága kegyesen 5-öt fog kinevezni, akik a törvényhatósági bizottságba be fognak ülni, mint politikai megbizottak. Ha ennek a kereskedelmi- és iparkamiarának tagjaiban él a pol-