Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-338
272 A. nemzetgyűlés 338. ülése 1924. és az egyesület között, amely felterjeszti a maga négy tagját, ellentét merülhetne föl, hogy a négy közül az államfő ne azt nevezze ki, akit voltaképen az egyesület óhajt. A szervezésnek egészen nj módja ez az államfői kinevezés, amelyre eddig önkormányzatunkban nem volt nélda. Ezt a Habsburgok alatt sem állították be; az egész tisztára felesleges prádé. Épen a székesfővárosnál volt az, hogy itt nem ült tulaj donképen kinevezett ember a kormány képviseletében a székesfőváros élén, mert hiszen a főpolgármestert a kormány és az autonómia együttesen állitotta a törvényhatóság élére. (Ugy van! half elöl.) Mivel tehát ez a szakasz ilyen beállításában nem szolgálja azt a célt, amelyet követni a szakérdekeltségnek a törvényhatóságba való bevonásával magam is szükségesnek tartok, j javaslom, hogy ezt a szakaszt méltóztassanak ! törölni, s helyette a következő szakaszt kérném I bevétetni (olvassa): „A testületek és intézmények képviseletében 20 tag foglal helyet a törvényhatósági ibiz,bttteágban. Azt, hogy mely testületek, intézmények jogosítottak e törvényhatósági bizottsági tag-ok kiküldésére, az ipari, kereskedelmi, gazdasági, közművelődési és szociális érdekeknek a főváros életében való fontosságára figyelemmel a törvényhtósági bizottság szabályrendeletben állapítja meg". Én tehát azt, hogy a szakérdekeltség jogán kik üljenek be a törvényhatósági bizottságba, a megalakuló törvényhatósági bizottságra akarom bízni. Ha ők helyi viszonyok és egyéb szükségletek szempontjából ezt szükségesnek tartják, abban az esetben szabályrendeletet fognak alkotni és azt a kormány jóváhagyása alá terjesztik. Az autonómia akarata nyilvánuljon meg, mert ez a helyes önkormányzati álláspont, másfelől pedig" azok az érdekeltségek, testületek és intézmények gyámkodásban ne részesittesseiiek, hanem, amint a javaslatomban benne is van, biztosittassék számukra a kiválasztás joga. (Helyeslés balfelől.) Ezzel én nem is lijat hozok, hanem hozom azt az álláspontot, amely a szakérdekeltségnek a törvényhatóságba való bevonása alkalmával a múltban is érvényesült; ez a szakasz, amelyet én hozok, Wekerle Sándor közigazgatási reformtervezetének, tehát a forradalmak előtti időkből származó reformtervezetnek az álláspontja, ahol igy akarták a virilizmus és más egyéb mesterkedések helyett a szakérdekeltség elvét érvényesíteni. Ajánlom javaslatomat elfogadásra. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következiki Hebelt Ede jegyző: Bárczy István! Bárezy István: T. Nemzetgyűlés! Magam részéről én is elvileg helyeslem automatikus szempontból Hegyinegi-Kiss Pál képviselőtársam indítványát és különösen, amint már előző felszólalásom alkalmával is jeleztem 1 , túlzottnak és az autonómia elvével szembenálló- j nak tartom azoknak a törvényhatósági bizott- j sági tagoknak számát, akik nem választás utján kerülnek be a törvényhatósági bizottságba. ! Aggályaim vannak különösen a tisztviselői szavazatokat illetőleg. Már a régi törvényben is benne volt ugyan ez, a magyar törvényhatóságokban is szokásos volt általában, de először anomália azért, mert ha pl. van egy uralkodópárt, a tisztviselők rendszerint nem foglalnak állást azzal szemben, vagy ha a tanácsban van az illető tisztviselő, akkor a tanács vezetőivel szemben. Azt hiszem, a törvényhatóság szervezésénél inkább az a tendencia helyes, hogy a főtisztviselőket lehetőleg kizárjuk az úgynevezett politikai küzdelmekből évi november hó 19-én, szerdán. és ezért nem tartom helyesnek, hogy igy tulajdonképen még inkább bevonjuk őket De figyelembe kell venni még azt is, hogy amikor az 1872. évi városi törvényt hozták és amikor a regi törvényhatósági törvényt megalkották, abban az időben 400 bizottsági taghoz volt, nem tudom, 15—16 ilyen hivatalbeli szavazat, ami aránytalanul kevés volt és tulaj donképen abszolúte nem célozta azt, amit ez céloz, hogy t. i. bizonyos befolyást gyakoroljanak ezekkel a kinevezett tagokkal a törvényhatóság vezetését illetőleg. Időközben azonban a főtisztviselők száma megszaporodott, azonfelül pedig a bizottságba bevették a kerületi előljárókai is, úgyhogy ezek nagyon lényeges részei lesznek a törvényhatósági bizottságnak. Általában inkább azt a tendenciát szerettem volna valamiképen megvalósíttatni ebben a. törvényjavaslatban, ha lehetett volna, hogy a tisztviselőket lehetőleg kivontuk volna a törvényhatóság keretén belül előálló pártküzdelmekből. Ezt helyesebbnek tartanám már a jövőre való tekintettel is, amikor valószínűleg nem lesznek egységes pártok a törvényhatósági bizottságban, ami voltaképen megfelel a városi választóközönség struktúrájának. Sokkal helyesebbnek tartottam volna a bécsi rendszert, amely szerint a polgármesterek és az alpolgármesterek nem tisztviselők, hanem tiszteletbeli állást töltenek be s őket a törvényhatóság saját kebeléből választja. Egy további intézmény, egy bizonyos Stadtrat-intézmény volna az, hogy a törvényhatóság által saját kebeléből kiküldött szűkebb tanács végezné a törvényhatóságnak üléseket előkészítő teendőit, amelyre rá lehetne ruházni az autonómiának azokat az ügyeit is, amelyek nem igényelnek nagymértékben való megvitatást. A tapasztalatok is azt mutatják, hogy ez a jelenlegi állapot, amely tulajdonképen a tisztviselők kezébe teszi le magát a közigazgatást, nagyon kellemetlen helyzetbe hozta a főtisztviselőket, épen politikai r változások alkalmával, mintán rájuk nézve állásuk exiszteneiális kérdés. Természetesen nem is lehet túlságosan rossz néven venni azt, ha ők azután állásuk megtarthatása érdekében mindig igyekeznek megalkudni az uralmon lévő irányzattal'. Bizony nem valami épületes látvány az, ha azt Játja az ember, hogy egy ilyen rezsimváltozásnál hogyan mennek át az egyik oldalról a másik oldalra s hogy iratkoznak be a községi politikai pártokba, amit én abszolúte helytelennek tartottam a múltban is és amire soha példát nem adtam. De épen ezt látva. azt hiszem, nagyon kívánatos volna, hogy a városi szervezetből ezt lehetőleg elimináxjuk. Ha ilyen nagyszámban vonják be ezeket a törvényhatósági bizottságba, különösen ha összetart az a harminchat főtisztviselő, nagy tényezők lesznek ezek a törvényhatósági bizottságban, amit én helytelennek tartok. Bár nagy tisztelője vagyok magam is a tisztviselői karnak — magam is ebből a karból származom —-, de épen a tisztviselői tekintély és a tisztviselők exisztenciája érdekében helyesnek tartanám, hogy tisztviselők be ne vonassanak azokba a politikai küzdelmekbe és tülekedésekbe, amelyek kétség kivül ki fognak fejlődni. Ugyanez áll azokra a külső bizottsági tagokra, akik szintén nem választás utján jutnak be a törvényhatósági bizottságba. Általában sokallom, hogy hatvanhat ilyen tagna lesz a törvénvhatósági bizottságnak a 250 választott tagon kivül. Teljesen példátlan ez a külföldi törvényhozásban és a kűlioldi városi szervezetekben is. Azt hiszem, nagyon kívánatos volna ezek számának apasztása. Meg valamennyi között leghelyesebbnek tartom a
