Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-330

20 'A nemzetgyűlés 330. ülése 1924. ban tudja! — Gr. Hoyos Miksa: Nem igy van, ott voltam! — Propper Sándor: Hamisítanak rendületlenül! — Szilágyi Lajos: Akkor Örffy nem mondott igazat! — Gr. Hoyos Miksa: Nem igy mondta! Egészen bizonyos, hogy nem ezt mondta! Biztosan el van ferditve szokás szerint! — Propper Sándor: Az egész házszabályjavaslat ferditve van!) Ezt az értesítést a sajtónak abból a részéből vesszük, amelyet nyilván ós joggal nevezhetünk komolynak, ennélfogva nekünk azok a sajtótudósitások mindaddig alapul szolgálnak arra, hogy azoknak alapján jóhiszeműen felszólaljunk, amig azokat meg nem cáfolják. Olyan komoly és tekintélyes orgánum, mint pl. Az Újság, irja meg, hogy azs ülés befejezésével a bizottság az indítványt, a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadta és ekkor őrffy Imre, annak az indítványnak atyja, amelynek tárgyalására a 33-as bizottság kiküldetett, állitólag ezt a kijelentést tette (olvassa): „Nem akartam eddig bevallani, most már azonban megmondhatom, hogy az a házszabályreviziós indítvány már régen megszűnt, amelyet én eredetileg előterjesztettem." Ez a vallomás, — amint a lap irja — ott a képviselők körében élénk feltűnést keltett, A képviselők egy része felháborodással értesült erről a minden parlamenti szokással ellentétben álló és a házszabályokat is súlyosan sértő tényről. Mi, akik a 33-as bizottságban nem vagyunk benn és mint ellenzék kénytelenek voltunk arra az álláspontra helyezkedni, hogy már magának a bizottságnak kiküldése is házszabályellenes, kénytelenek vagyunk' ezt a kérdést itt ugyancsak a házszabályok védelmében szóvátenni és a házszabályokat a kérdés kapcsolatánál fogva fenyegető további házszabálysértések ellen megvédelmezni. A legteljesebb, a legkomolyabb aggodalommal látjuk a házszabályoknak, alkotmányunk igazi pillérének azt a súlyos megsértését, ami ebben a tényállásban foglaltatik, — amennyiben az igaz. Ezért nem mulaszthatjuk el, hogy amikor komoly helyről alapos információ, tudósitás jelenik meg egy lapban, amelyet kénytelenek vagyunk komolynak tekinteni, az elnökség figyelmét erre a tényre felhívjuk és megkérdezzük tőle, hogy amennyiben ez az eset igaz, hajlandó-e elnöki jog*ánál fogva intézkedni, de egyúttal a Háznak is módot és alkalmat adni arra, hogy — mondom, amennyiben ez a csempészés igaz, — az elnökség- is és a Ház is ezzel szemben a maga kötelességét teljesíthesse. (Halász Móric: Hogyan lehet ezt feltételezni?) Amennyiben ez igaz, amiről itt szó van, és amit mi egyelőre kénytelenek vagyunk komolyan feltételezni, akkor itt nemcsak a házszabályoknak súlyos megsértése történt, hanem egyúttal a Btk-be ütköző súlyos sérelem is esett, mert akkor nem történt kevesebb, mint a Btk 400. §-ába ütköző közokirathamisitás bűntette, amely egyúttal a csalás tényálladékát is magában foglalja. (Gr. Hoyos Miksa: Kicsit erős beszéd ilyeneket mondani! — Propper Sándor: Igaza van, vagy nem, ez a kérdés! — Rubinek István: Nem igaz! Peyer Károly: Örffy reggel olvasta ezt, miért nem cáfolta meg? Kováes-Nagy Sándor: Pikier ott volt az ülésen, miért nem mondja ő is, hogy nem igaz!) Ne méltóztassanak e felett izgulni, nem tettem még apodiktikus kijelentést, hogy mindez igy van, ahogy azt a, sajtó megállapítja (Gr. Hoyos Miksa; Győződjék meg előbb!), erre voévi november hó 5-én, szerdán. natkozólag (Peyer Károly: Itt a helye! Őrffy itt nyilatkozzék! Itt nagyon jó helyen teszi! — Elnök csenget.) épen annak érdekében, hogy az illetékes helyek e kérdésben nyilatkozhassanak, épen annak érdekében, hogy a való tényállás megállapitassék, szólalok fel és csak feltételesen mondottam azt, — t. képviselőtársam, ugy látszik, nem értette meg, — hogy ha az eset azonban igaz, akor azon jogi minősítés alá esik (Ugy van! a szélsőbaloldalon), amelyről itt bátor voltam szólani. Végre is t. Nemzetgyűlés, itt van a soraink között Őrffy Imre (Gr. Hoyos Miksa: Nincs itt, látja), egyik az illetékesek közül, aki nyilatkozhatok abban a tekintetben, hogy ez a kijelentés megtörtént-e; másrészt pedig kérjük a t. elnökséget arra, hogy a tényállást állapítsa meg, mert végre is az elnökség kezében van az az eredeti indítvány, amelyet annak idején Őrffy Imre benyújtott, minthogy minden képviselő köteles az indítványát az elnökségnek írásban is benyújtani. Ennélfogva onnan várjuk a megnyugtatást, az összehasonlítást az elnökség részéről, hogy vájjon az az indítvány, amely tegnap abban a 33-as bizottságban elfogadtatott általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, teljesen azonos-e azzal az indítvánnyal, amelyet annak idején Őrffy Imre az elnökségnek benyújtott. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Nagy Vince: Ezt az elnöknek kell megállapítani!) Ezt tudnunk kell azért, mert abizottságok, ez a bizottság különösen, a kiküldött bizottság nem önálló hatáskörben jár el, ez a bizottság mandátumot kapott, ós az ő mandátuma csak arra a kérdésre terjed, amelynek elbírálását, elintézését, megtárgyalását a nemzetgyűlés reábízta. (Herrmann Miksa: Más indítványt is tehet!) Ha tehát az derülne ki, hogy abban a bizottságban ezt a mandátumot túllépték, hogy nem azt az indítványt tárgyalták, amelyet a Ház a bizottság elé utalt (Gr. Hoyos Miksa: Azt tárgyalták!), akkor fenforog a sürgős szüksége annak, hogy ez a súlyos házszabálysértés úgy az elnökség, mint a Ház részéről reparáltassék (Nagy Vince: Megtoroltassék!) és megtoroltassék. Mert mi itt meg szoktunk bízni egymás munkájában, a nemzetgyűlés meg szokott bizni a bizottságainak munkájában, a bizottság tagjai meg szoktak bizni abban, hogy amely dokumentumokat eléjük terjesztenek, azok a dokumentumok valódiak. Ha ez lehetséges volna, ami a sajtó tudósítása szerint megtörtént, s amit a sajtó azzal hozott, hogy ez példátlan eset, akkor megszűnnék minden biztosítottságunk arra nézve (Gr. Hoyos Miksa: Melyik újságban van?), hogy itt semmiféle visszaélés el nem követtetik. Eddig az volt a helyzet, hogy ha egy bizottság elé oda utaltak egy kérdést, akkor esetleg mi, mint annak a bizottságnak a tagjai, azzal a kérdéssel egyetértvén, nem mentünk el annak a kérdésnek tárgyalására, mert azt gondoltuk, hogy legrosszabb esetben az keresztülmegy, és mi akarjuk, hogy keresztül menjen, a mi távollevő szavazatunk tehát, ügye, a hozzájárulok szavazatához számít. Most azonban, ha ez igaz, megtörténhetik az, hogy hirtelen egy más javaslatot dobnak a bizottság elé és elfogad az a bizottság egy olyan javaslatot, amely ha valóban napirenden lenne, ha valóban tárgya lenne a bizottság ülésének, esetleg nem menne keresztül, mert akkor már az a képviselő és minden képviselő, aki ellentétben áll azzal, megjelen-