Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-338

A nemzetgyűlés 338. ülése 192â. az illető képviselő úrtól és az ő elvtársaitól a parlamenti hangnak mindenféle durvasága, milyen mimóza-finomság' szólalt meg belőlük. (Derültség.) Ami pedig azt illeti, hogy engem töredékek választottak volna meg, nem tehetek róla, ismét kénytelen vagyok szigorúan számadatokhoz tartani magamat. Méltóztatnak önök is tudni róla, hogy engem. Cegléd városában négy ellenjelölttel szemben 1500 főnyi abszolút többséggel választottak meg, engem, akinek sem az államhatalom fegyverei, sem egyéb eszközök nem állottak rendelkezésemre. (Várnai Dániel: Szóval Cegléd küldte a latrok barlangjába!) Az előttem szólott képviselő űr felszólalásának ez a része személyemmel van összefüggésben. Engem azonban az érdekel, hogy ez a durva támadás miért és milyen mondattal és állitással kapcsolatban ért. Ez a durva támadás azért hangzott el ellenem, mert én azt kiáltottam felé, hogy ne beszéljen az agitáció szabadságáról, ne beszéljen a szabadságjogok kiterjesztéséről az a párt, amely 1919-ben épen a fővárosi választásoknál és speciel a Józsefvárosban ugyancsak megmutatta, amikor uralmon volt, hogy szabadságjogok kiterjesztését és az agitáció szabadságát hogyan értelmezi. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől és középen.) Ezt nem általánosságban vonatkoztattam arra az egész szociáldemokrata pártra, amely az egység okmányát a gyűjtőfogházban aláirva, szövetkezett a kommunista párttal (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől és a középen.) és a maga hivatalos lapját, a Népszavát, mint hivatalos lapot a vörös hóhér- és rablóuralom szolgálatára bocsátotta, hanem speciel szólt az előttem felszólalt t. képviselő urnák, Farkas Istvánnak-, aki az akkori lapok szerint — már az olyan lapok szerint, amelyek a vörös sajtószabadság idejében megjelenhettek — annak az ominózus józsefvárosi választásnak egyik vezetője volt. S ha itt feláll egy nemzetgyűlési képviselő (Ernszt Sándor: Szégyen!) és azt merészeli kérdezni, hogy tudunk-e neki mutatni egy Macedóniát, vagy bármiféle balkán országot, ahol választások idején az agitáció szabadsága meg van szükitve ahelyett, hogy kiterjesztetnék, akkor én rámutathatok arra a Macedóniára, arra a Balkánra, arra a Balkánnál is sötétebb országra, amely itt volt 1919 tavaszán és nyarán négy hónapig': az önök vörös Macedóniájára és arra a Balkánra, amelyet önök hoztak ide. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) És ha önök beszélnek arról, hogy nagyobb szabadságot kell adni a választási agitációban, méltóztassanak visszaemlékezni (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) — ezt kérem, nem lehet hanggal elintézni, mert nekem is van olyan erős hangom, mint önöknek —, hogy önök egyszerűen megszüntették a sajtószabadságot, önök egyszerűen... (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Lendvai István: ... az agitáció szabadságát ugy értelmezték, hogy még szavazni is csak azokra volt szabad, akiket a szovjet mint megválasztandókat odatett a választók elé. (Igaz! Ugy van! jobbfelől és a középen. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Propper képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Felkiáltások jobbfelől: Fáj nekik az igazság!) Lendvai István: És amikor azt mondja, évi november hó 19-én, szerdán. 265 hogy nem lehet a fővárosi választásokat ugy intézni, mint valahol nem tudom talán Piripócson, én azt mondom: nincs az a kis Piripócs Magyarországon, amely mégegyszer hajlandó volna bevenni a szabadságjogoknak azt a kiterjesztését, az agitációs szabadságnak, véleménynyilvánításnak azt az óriási mértékét, amelyet önök gyakoroltak akkor, amikor uralmon voltak, amikor önök választottak. (Peidl Gyúl: Ez az egyetlen mentsége? — Ernszt Sándor: Igen és ez- épen elég! — Ugy van! a középen. — Peyer Károly: Ebből akarnak örökké élni?) Elnök: Peyer képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Lendvai István: Ezzel azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, nemcsak a személyemet ért támadásokat utasitottam vissza kellőképen, hanem rávilágítottam arra a vörös észjárásra is, amelyik itt jogrend, konszolidáció és szabadságjogok címén akarja mégegyszer magához kaparintani egy öngyilkosnak feltételezett nemzeti társadalomtól azt a hatalmat, amely ha egyszer ismét a kezében lenne, hát olyan józsefvárosi módon megint kiterjesztené az agitáció szabadságát, a sajtó szabadságát, s kiterjesztené a nemzeti elemekre az akasztófa és a rohamkés szabadságát. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon). T. Nemzetgyűlés! Ezzel tartoztam különösképen a magam személyének azért, mert én nekem talán sokaktól elütően egészen radikális álláspontom van egy olyan párttal szemben, amely Magyarország összeomlasztásában á legnagyobb bűnös, egy olyan párttal szemben, amely itt tud házszabályokat, szabadságot, szabadságjogokat követelni, de az életben, amikor hatalmon volt, nem tudta mindezt megadni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Egy olyan pártról van szó, amelyet 1918. és 1919. tanulságai után egy egészséges és öntudatos nemzet nemhogy mentelmi joggal, nemhogy a polgári szabadságok maximumával látott volna el, hanem törvényen kivűl kellett volna hogy helyezzen. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon). Elnök: Farkas István képviselő ur személyes kérdésben kért szót. (Zaj a szélsőbaloldaIon. — Rothenstein Mór: A kormánynak akar szolgálatot tenni!) Rothenstein képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Rothenstein Mór: A kormány bérence!) Rothenstein képviselő urat rendreutasítom ! (Rothenstein Mór: Mégis igy van!) Rothenstein képviselő urat másodszor is rendreutasítom és ha nem fog elhallgatni, kénytelen leszek a mentelmi bizottsághoz utasíttatni! (Zaj balfelől. — Helyeslés a jobboldalon). Farkas István: T. Nemzetgyűlés: Csak néhány megjegyzést akarok tenni. Csak meg akarom állapitani azt, hogy én ellenem nincs eljárás azon a címen, hogy a nemzetgyűlést latrok barlangjának és a ministerelnököt kalapos csirkefogónak neveztem. (Lendvai István: íme, egy tettes jelentkezett a barlangból !) Ellenem nincs eljárás ilyen durvaságok miatt. (Peidl Gyula: S az egész egységespárt helyeslőleg vette tudomásul Lendvai beszédét! — Zaj és felkiáltások a jobboldalon; Teljesen igaza volt abban, amit most mondott! Aláírjuk mindenben! — Propper Sándor közbeszól.) Elnök: Propper képviselő urat rendreutasitom! (Huszár Dezső: Csak megtorolták a gyilkosságokat! —- Egy hang jobbfelől: Teljesen igaza van!) Farkas Istvánt... Nekem tehát nem kell