Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-338
266 A nemzetgyűlés 338. ülése 1924. évi november hó 19-én, szerdán, hallgatnom és nincs is okom hallgatni. (Zaj a balközépen.) Elnök: (csenget); Lendvai képviselő urat kérem, méltóztassék végre csendben maradni! Farkas István: Ami a pártomra vonatkozó részt illeti, Lehner-Lendvai képviselő ur magatartása felment az alól (Lendvai István: Nevezhet, ahogy akar, mondhat mindent, fő, hogy nem vagyok zsidó! — Derültség.), hogy pártomat vele szemben megvédjem. Pártom nem szorul védelemre, mert tisztában van programjával, ezért küzdött, ezért fog küzdeni akkor is, ha bárhogy akarnának érvényesülni vele szemben a különböző irányok. Ami pedig azt illeti, hogy a diktatúra alatt mit csináltam és mit végeztem, ezt nem; szégyenlem. (Lendvai István: Én sem szégyenlem, hogy bujdostam önök elől!) Megállapítom, hogy a szoeál demokrata párt a demokrácia módszerével küzdött, harcolt (Bogya János: Nagyon szép demokrácia volt!) és fog harcolni ezután is. (Bogya János; Frázisokkal nem lehet ezt az ügyet elintézni !) Ha a diktatúra alatt más történt, mint aminek történnie kellett volna, annak az a politikai irányzat az oka, amely felidézte a háborút és a háború következményeit, (Lendvai István: Hogyne! — Dobóczky Dezső: Ez nem áll.) Elnök: Farkas István képviselő urat figyelmeztetem, hogy személyes megtámadtatás címén kért szót... (Pcyer Károly közbeszól.) Csendet kérek ! Nem vagyok hajlandó erről a helyről Beyer képviselő úrral vitába szállni. (Propper Sándor közbeszól.) Propper képviselő urat rendreutasitorn! Ha elnöki enunciációt teszek, akkor méltóztassék csendben maradni. Én Farkas képviselő urat egyszerűen figyelmeztettem, hogy személyes megtámadtatás címén kért szót és most újból figyelmeztetem arra. hoery ebben a keretben megmaradjon. (Szabó Imre: Lendvai is másról beszélt!) Csendet kérek ! Farkas István: Még csak annyit jeervzek mese. hoírv a bolsevistákban volt annyi becsületérzés. hogy bevallották nyíltan, amit csináltak. <mö\ pprliq- nem vallják bt 1 , bár ugyanazt csinálják. (Ernszt Sándor: Szégyeb'e magát! Szégyen ez a beszéd! — Lendvai István: A józsefvárosi választásról nem beszélt!) Elnök: Szólásra következik 1 ? Hebelt Ede jegyző: Saly Endre! Saly Endre: T. Nemzetgyűlés! Az általános vitával kapcsolatban már rámutattam arra. hogy ez a szakasz tarthatatlan, hogy ezt a szakaszt meg kell változtatni, mert ez nem szolgál semmi más célt. mint a kurzus védelmét. Nem értem, miért kell ezt a szakaszt épen nekünk védelmeznünk f Ezt a Wolff-rezsimnek kellene megvédenie, mert ez a rezsim csinált olyan nagy szolgálatot Budapest polgárságának, amelyről meg kellene emlékeznie, amely nagy eredményeket plakátokon is tudomására, kellene hoznia a város közönségének és elmondani, hogy 4 és fél éven át mit csinált. (Petrovácz Gyula: Mi azt szemtől-szembe elvégezzük !) Én ellenben azt mondom, hogy a Wolff-rezsim tönkretette a város polgárságát, a fővárost — önök ezt tagadják —, a Wolff-rezsimnek tehát azért kellene megengedni, hogy plakátok jelenhessenek meg, hogy megírhassa azt a sok jótéteményt, amelyet a város polgárságával ssemben gvakorolt. Már csak a^ért is nem nekünk, hanem a Wolff-rezsimnek kellene megvédelmeznie a plakátharc lehetőségét, mert hiába, a választások alatt volt rá számtaI lan példa, hogy ha mi megirtunk egy plakátot, I amelyet a rendelet szerint be kell mutatni a polgármesternek, az ugy sem hagyta azt jóvá, nem engedte kiragasztatni. Nem is nekünk kellene verekednünk azért, hogy az agitáció szabadságát megengedjék, hanem önöknek, mert az önök plakátjait a polgármester megengedi, mindent megírhatnak, amit akarnak, ellenben a mi plakátjainkat nem eng*edik meg. Erre példákat tudnék felsorakoztatni, egész csomót. Itt van pl. az egyik eset. A győri választások alatt, amikor a plakátokat meg akartuk jelentetni, a polgármester ezt egyszerűen betiltotta és nem engedélyezte a plakát kiragasztását, a másik párt pedig minden bejelentés nélkül szabadon terjeszthette plakátjait. Ugyanilyen eset most a napokban történt, talán tegnap, Budapest fővárosában. Amikor ki akartunk ragasztatni egy plakátot, egy közönséges Népszava plakátot, ezt Budapesten a polgármester nem engedélyezte. (Rakovszky Iván belügyminister: Épen ezért sokkal jobb, ha a bíróságra bizzuk!) Ezért azonban nem nekünk kellene verekedni, hanem a Wolff-pártnak, hogy az agitáció szabadságát biztositsa. Én teljes lehetetlenségnek tartok egv olyan választást, amelyen nem lehet megírni egyetlenegy pártnak sem azt, hogy a maga szeniüontjából miért tartja szükségesnek azt, hogy az ő embereit a párt révén be tudja választani a városi közgyűlésbe. Kell hogy ezt mea'csinálbassa az ellenzék is és a Keresztény Községi Párt is, teljesen szabadon. Teljes eírészéb^n nem értem tehát azt, miért zárkóznak el ez elől, és miért nem akarják megengedni az aaitáeió szabadságát. A város polgáraival csak közölni kell. hogy miért akariuk mi ezt és ezt, mi a nárt programja, miért akarjuk ezeket és ezeket az embereket megválasztatni i városi közgyűlésbe, és miért nem «karjuk, hogy a másik párt embereit A^álasszák meg. Ennek lehetőségétől nem szabad elzárni egy pártot sem. Legyen önöknek is módjukban megirni plakátjaikon mindazt, amit csináltak és amit jónak tartanak, legyen módjukban állástfoglalni a mi pártunk ellen, a mi pártunk viselkedése ellen és megmondani, hogy a mi pártunkra ne szavazzanak, épugy, ahogy nekünk módot kell adni arra, hogy megmondjuk, hogy önökre ne szavazzanak, mert önök tették tönkre ezt a fővárost. Én tehát azt mondom, hogy ez a szakasz nem néma szakasz, hanem ez a szakasz a kurzust védi, ezt a szakaszt a kurzusvédelem céljából tették bele ebbe a törvényjavaslatba és ezzel a kurzus uralmát akarják védeni. (Peidl Gyula« Kurzusmentő-szakasz!) Nem akarják lehetővé tenni azt, hogy az ellenzéki pártok megírják azt, hogy mit csinált a fővárosban ez a négy és féléves úgynevezett keresztény uralom. Ez, ellen védekezni akarnak, tehát beigazolják azt, hogy mindaz, amit mondottunk a Woifí> rezsimről, hogy tönkre tette a fővárost, teljesen igaz. Ennek a szakasznak tárgyalásánál igazolódik be leginkább, hogy mindaz igaz, amit mondottunk, mert ha nem igy volna, akkor önöknek kellene leginkább azon az állásponton állniok, hogy röpiratokkal és plakátokkal lehessen dolgozni a választásokon, mert a Wolff-pártnak, a Wolff-rezsimnek olyan sok jótéteménye volt e négy és fél év alatt, hogy feltétlenül szükséges, hogy a választóközönség erről tájékoztatva legyen. Én tehát a szakaszt egészében nem fogadom eL ellenben csatlakö-
