Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-336

"Ä nemzetgyűlés 336. ütése 1924. évi november hó 14-én, pénteken. 219 nem, lehet (Zaj a balközépen. — Friedrich István: Maguk a zsidók azt mondják, hogy sok nekik ennyi előjog! Ez a zsidó fajvédelem törvényjavaslata! — Zsirkay János: Ez már nem arany középút, minister ur! — Zaj.) Elnök (csenget); Csendet kérek! (Rakovszky Iván belügyminister: A

z a demagógia, amit önök csinálnak! Itt nem lehet ugratni! — Zsirkay János: Maradjon az arany középúton, amelyet mindig prédikáltak! Ne lengjen ki balra!) Zsirkay képviselő urat másodszor figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. (Friedrich István: Még sem járja, hogy zsidóknak ennyi előjogot adnak!) Friedrich képviselő urat hasonlóképen kérem, méltóztassék csendben maradni. (Rakovszky Iván belügyminister: Ne adjunk nekik szavazati jogot? — Friedrich István: Előjogot mondtam, nem szavazati jogot! Borzalmas ezt itt hallgatni és nézni! Maguk a zsidók szégyenlik ezt a sok protekciót! — Szabó József: Nem tudják, hogy miért érdemelték meg!) Petrovácz Gyula: A Népszava mai vezércikke azt mondja, hogy ebben a javaslatban tulaj donképen az ébredő kerületek vannak jobban dotálva. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Pikler Emil: A Teleki tér fuzionál a Sörház uccával! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Petrovácz Gyula: Mondom, a Népszava mai vezércikke ezt a javaslatot rendkívüli éleslátással és rendkívül tárgyilagos megfigyelőképességgel úgy jellemzi, hogy ebben a javaslatban csakis az ébredő kerületek vannak favorizálva a többi kerületekkel szemben. Méltóztatnak látni ebből, hogy^ ébredő kerületek a Lipótváros, Terézváros és Erzsébetváros. (Zsirkay János: A zsidó faj védelem! — Friedrich István: A tőzsdések a Lipótvárosban laknak! Tőzsdemagyarország! — Zaj balfelől.) Nagyon természetes dolog, hogy e számadatok és a beállítás alapján ez a kerületi beosztás senki másnak érdekeit nem szolgálja, mint kizárólag a liberalizmusnak vagyis a liberalizmust hordozó zsidóságnak érdekeit. A munkásérdeket egyáltalán nem érinti, hiszen a munkáskerületek meglehetősen deklasszifikálva vannak ebben az esetben. (Pikler Emil: De még mennyire! — Friedrich István: Ez igy van!) Mi azonban állítjuk és bizonyitjuk, hogy a keresztény kerületek is deklasszifikálva vannak, másodsorba vannak állitva, ellenben előtérbe vannak állítva és erőteljesen vannak hangsúlyozva azok a kerületek, amelyek a liberális, talán judeo-demökrata, talán szabadkőműves — és hogy egy szóval fejezzem ki —. a zsidó választókat képviselik. Ezek a kerületek vannak itt előtérbe állitva. (Zaj a balközépen. — Zsirkay János: Buda nem potyogtatja a részvényeket! Ezeket a Lipótváros ból lehet kapni!) Nagyon csodálnám, ha a régi Budapest vezető emberei nem védenék meg a tiz kerület tradicionális jogait. Itt van pl. a régi rezsimnek egyik kimagasló alakja, Márkus Jenő, aki a székesfőváros ügyeit alaposan ismeri, hiszen tanácsnok volt és aki a székesfőváros szeretetében velünk mindenesetre egy nézeten van; (Rothenstein Mór: Meg kellene kérdezni!) a „Fővárosi Hirlap"-ban egy cikkében a következőket irja a kerületi beosztásról (Olvassa): „A választás módjára nézve, tekintettel az érvényben levő nemzetgyűlési választási kormányrendeletre is fentartandó lenne a jelenlegi novellának az a rendelkezése, hogy a, választás az arányos képviseleti rendszer szerint közigazgatási kerületenként lajstromosan történjék". Ez oly úriember nyilatkozata, aki Budapest székesfőváros törvényhatóságának régi, alapos ismerője, s aki leberális volta mellett sem akar mást, mint azt, amit mi követelünk. Ha azt mondja a mélyen t. minister ur, hogy ez a kerületi beosztás a polgári gondolat érdekében szükséges, ha azt gondolja, hogy ez a polgári gondolatot fogja a székesfővárosban érvényesíteni, akkor borzasztóan csalódik. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy a polgári gondolatot ebben a városban egyedül a keresztény pártok tartják fenn, mert a ilberális és demokrata pártok feltétlenül szövetkezni fognak nem: a polgári gondolattal, hanem a szerintük demokratikus gondolattal. Ha itt a választók megosztására kerül a sor, akkor a liberális és demokrata urak semmi körülmények között sem fognak a polgári gondolat mellé állani, hanem igenis az úgynevezett demokratikus gondolat mellé, amelyet nálunk legnagyobb tömegben épen a szociáldemokraták képviselnek. (Szabó József: Láttuk, hogy Győrött hogyan képzelték a polgári frontot!) A legutóbbi ülések egyikén mély sajnálatomra kicsúszott a számon egy megjegyzés (Zaj a szélsőbaloldalon.) akkor, amikor a névszerinti szavazást kérő iv aláírói nevének felolvasásakor a szociáldemokrata és radikális képviselő urak társaságában először hallottam szerepelni Bárczy István képviselő ur nevét. Akkor a magam számára és nem a nemtzetgyülés számára kicsúszott a számon az a megjegyzés, félhangosan adtam kifejezést annak a bennem felvetődött érzésnek, hofrv: szép társaságba került. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Minden esetre van olyan szép társaság, mint a Czi'gány Dezsőé!) Én t. i. sohasem képzeltem, hogy egy Bárczy István, bár csak taktikai szempontból is együtt működhessék a szociáldemokratákkal. fPeyer Károly: Hát kivel működjék ee-vütt? Talán Héjassal 1 — Propper Sándor: Meg Czigánnyal? — Zsirkay János: Héjassal? Az a legnagyobb sérelem volna reá nézvf>! Ki is keimé magának! — Zaj.) Elnök: Zsirkay János képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Petrovácz Gyula: Tisztelt Nemzetgyűlés! (Propper Sándor: Hány kiló ekrazit van az ágya alatt? — Zaj.) Én azt látom, hogy ezek a tiszteletreméltó urak. akik itt a liberalizmus zászlóhordozói, akik itt bent csak egy kis töredékét alkotják a Háznak, odakint, az életben pedis

1 még kisebb töredékként szerepelnek... (Bárczy István: Majd meglátjuk! — Propper Sándor: Miért fél akkor tőlük? — Zsirkay János: Dehogy félünk!) Elnök: Zsirkay János képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni. Petrovácz Gyula: . .mondom, azt látom, hogy ezek a tiszteletreméltó urak, saját tömegeik nem lévén, kénytelenek kölcsön venni a szociáldemokrata tömeget, akiknek hátán akarnak visszakerülni a városházi pozícióba, ugyanúgy, mint azt Aesopus meséiben olvadhatjuk. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Talán méltóztatnak emiékezni a mesére, hogy a verembe esett róka, az ugyanazon verembe esett birka hátára állva mászott ki onnan. (Szabó József: Ki a birka, és ki a róka?) Szóval a birka most is benne fog* maradni a véreimben, a róka pedig ki akar mászni belőle. (Szabó József: Az lesz a birka, aki bent marad! Majd meglátjuk! — Derültség.) Abban is végtelenül csalódnak a t. liberális urak, hogy ha Sipőcz Jenő utóda nem SÍNAPLÓ XXVII. [Y