Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-336
220 'Â nemzetgyűlés 336. ülése Í924. évi november hó 14~én, pénteken. pőcz Jenő lesz, akkor az utód az ő embereik sorából fog kikerülni. Mert ha Sipőcz Jenő utóda nem Sipőcz Jenő lesz, akkor a polgármestert valahonnan a szociáldemokrata oldalról fogják megválasztani. (Felkiáltások balfelől: Rothenstein less! — Derültség. — Szabó József: Rothenstein Mór, mint polgármester! — Pikler Emil: Akkor itt is az lesz, ami Bécsben van! Nem olyan rossz! — Zsirkay János: Majd elküldjük Jeruzsálembe polgármesternek! — Homonnay Tivadar: Sokkal előrelátóbb a szociáldemokrata párt, semhogy ezt vállalni merné! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Petrovác-z Gyula: Én t. i. nem hiszem azt, hogy ha a szociáldemokrácia nyeregbe segíthetné a liberális urakat, megelégednék az ő jelöltjükkel, hanem egészen bizonyosan a maga numerikus többségénél fogva követelné saját jelöltje érvényesülését. (Ugy van! a balközépen.) Azt kell tehát mondanom, hogy ezeknek az igen tiszteletreméltó, de nagyon csekély "szamu liberális uraknak érdeke miatt nem szabad Budapest székesfőváros törvényhatóságának egész választási rendszerét felborítani és a fővárosra nézve egy teljesen illogikus és szokatlan választói rendszert törvénybe iktatni. Hiszen a múlt i J s azt bizonyltja, hogy a szélek folyton erősbödnek, a közép pedig egyre jobban összemorzsolódik. Hivatkozhatom az ansro'l választásokra, ahol szintén a két szél erősödött meg 1 , a közép pedig teljesen megsemmisült. Meglehetősen ismerem a főváros hangulatát és őszinte meggyőződés alapján mondhatom, hogy nálunk mind a két szél erősödni foar, a szociáldemokraták és mi, vagyis a jobb- és balszél is, ellenben össze fog morzsolódni a mélyen tisztelt liberálisok és demokraták nártia, egy abszolút gyönge kisebbséggé sorvad, pláne akkor, ha saját erejükre támaszkodva akarnak a választásban résztvenni és nem jön létre paktum' közöttük és a szociáldemokrácia között, amelv a maira törnep-füvel^ elősee-ithetné az ő érvényesülésüket. (Szabó József: Bár jönne létre egy ilyen paktum! Nagyon szeretném!) Tisztelt Nemzetgyűlés! Én végtelen gondossággal áttanulmányoztam ennek a javaslatnak minden részletét és végeredményben azt látom, hogy a belügyminister urnák ez a most előterjesztett javaslata tulajdonképen nem egyéb, mint támadás a keresztény Budapest ellen. (Benárd Ágoston: Ugy van!) A kormány részéről ez határozott támadás a keresztény Budapest ellen; a keresztény Budapest, ugy látszik, nem kon veniál neki, s a székesfővárost a kormány ezzel a javaslattal át akarja alakitani régi formájára, mikor az V., VI. és VII. kerület dominált az egész székesfőváros területén. (Kiss Menyhért: Jászi Oszkárt akarják visszahozni!) Pedig én azt hiszem, hogyha a mélyen tisztelt belügyminister ur a Ház akaratának érvényesülése elé nem görditene akadályokat, ha nem szegezné szembe pártja tagjaival a pártfegyelem béklyóját, akkor ebben a Házban mostani formájában ez a javaslat semmi körülmények között sem mehetne keresztül (Igaz! Ugy van! a balközépen,), mert ennek a Háznak többséere a keresztény és nemzeti gondolat elvi alapján áll (Igaz! Ugy van!), a többség tehát, ha akaratát a belügyminister ur szabadon engedi érvényesülni, feltétlenül a tíz közigazgatási kerületi beosztás mellett fog állástfoglalni s ismétlem, ezt a gondolatot csak azért lesz szükséges itt leszavaztatni, Kert a pártfegyelem a túlsó oldalon béklyóba köti az egyes urak lelkiismereti szabadságát. (Lendvai István: Bizony! Elég szomorú!) És mindez, t. Nemzetgyűlés, négy ur kedvéért történik, akik itt ülnek közöttünk. Ezért a négy úrért ilyesmit nem szabad megcsinálni. Különben is az a véleményem, hogy itt csak az efemer értékű, de nem tartós sikereket érhet el a kormány. Mi nem fogjuk megszüntetni a eritációnkat e javaslat ellen sem most, sem később. (Igaz! Ugy van! balfelől és a középen.) Mi azon az állásponton vagyunk, hogy kormányok jönnek, kormányok mennek, belügyministerek jönnek és belügyministerek buknak meg (Zsirkay János: Bár már látnám!), a keresztény igazságok érvényesülésének azonban itt feltétlenül űrrá kell lennie, és épen ezért én tisztelettel javasolom, hogy a 10. § első bekezdését abban a szövegben méltóztassék elfogadni, miiit azt a közigazgatási bizottság megállapította, a szakasz második bekezdéséhez benyújtott módosítást pedig méltóztassék ezzel a változtatással pótolni (olvassa): „Minden kerület egyenlő számű bizottsági tagot választ". (Élénk helyeslés és taps balfelől és a középen. — Pikler Emil: Azt már nem!) Ezzel én törvényalkotási szempontból is rendkívül jó szöveget ajánlok, mert elő tudom mozditani azt, hogy Budapest székesfőváros közigazgatási kerületeinek száma mennél előbb szaporíttassék és erre az esetre sincs uj törvényalkotásra szükség, mert hiszen a mandátumok száma elosztva a közigazgatási kerületek számával mindig megadja az egyes kerületekre eső mandátum-számot. Módösitásómmal én csak javítani akarok a törvényen és azt akarom elérni, hogy ne kelljen ezt az efemer alkotást rövidesen revhió alá venni. Amennyiben azonban ez a javaslatom nem fogadtatnék el, ujabban hangsúlyozom, mi továbra is harcolni fogunk ennek a szakasznak a törvényből leendő mielőbbi kiküszöbölése érdekében. (Élénk helyeslés és taps a balközépen és balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Farkas István! Farkas István: Tisztelt Nemzetgyűlés! Szomorú jelensége a magyar törvényhozásnak, hogy az előttem szólott t. képviselőtársam egy ilyen javaslat megalkotásánál aszerint méri a javaslat értékét, hogy vájjon annak rendelkezései a liberálisoknak, vagy a keresztény irányzat híveinek fognak-e kedvezni. Tehát nem a jogegyenlőség nagy elve alapján állva kritizálja a javaslatot,^ nem annak a nagy gondolatnak megvalósítására tör, hogy az ebben a törvényben lefektetett választójog igazságosan érvényesüljön, hanem aszerint birálja a javaslatot, hogy saját pártjának mennyiben nem kedvez ez a törvényjavaslat. Tisztelt Nemzetgyűlés! Sajátságos dolog, hogy ezen a törvényen végigvonul az a tendencia, az az irányzat, hogy tisztán és kizárólag a munkások választójogának érvényesítését tegye lehetetlenné. Abban a rendelkezésben, amelyet a kormány beterjesztett és amely azonos a bizottságban előterjesztett eredeti szöveggel, pluralitás van. Egyes kerületek privilégiumot kapnak, más kerületek, de kizárólag a munkáskerületek lakosai pedig harmadrendű polgárokká lesznek ledegradálva, és igy akarják a rendelkezést érvényesíteni. Sajátságos, hogy nem ezt az igazságtalanságot láttuk itt megtámadni, hanem az előttem szóló afelett vitatkozott, vájjon az az igazság-
