Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-336

A nemzetgyűlés 336. ülése 1924. évi tiovember hó 14-én, pénteken. 21? különleges elbírálásban részesült, épen az alatt a rezsim alatt, amelynek tipikus személyi kifejezője épen Bárczy képviselő ur volt. Ezen rezsim alatt ugyanis összesen 51 mandátummal volt honorálva a legkisebb, a belvárosi kerület. A legnagyobb és a legkisebb kerületek között összesen 12 mandátum*-differencia volt, nevezetesen a Terézvárosnak volt 63, a Belvárosnak 51 mandátuma. A Belváros különleges helyzetét épugy elismerték az urak, mint ahogy mi védjük, de talán mi nem is annyira védjük, mint amennyire az urak ezt elismerték. (Bárczy István közbeszól.) Kérném a képviselő urat, hogy talán parallel beszéd helyett méltóztassék utánam feliratkozni. (Bárczy István: Azt is megteszem !) Köszönöm. Az 1920 :IX. tc.-nél tehát nem látok valami hallatlan ugrást abban, amikor az 1920:IX. te. ahelyett, hogy a szabadon választott bizottsági tagokat 20-tól 24-ig terjedőleg osztotta volna ki az egyes közigazgatási kerületek között, kimondta, hogy egyenlően 24 bizottsági tagot választ minden kerület. A 20 és 24 mandátumszám között nem látok akkora különbséget, hogy ezt difikultálni lehetne. Az bizonyos, hogy ezzel a módszerrel a budai kerületek súlya jelentőségében nyert, és hogy annak a három pesti kerületnek abususos túlsúlya csökkent. r Nézzük már most a belügyminister ur első számú javaslatát. Ez a javaslat a 345. számú iratban benne van. A belügyminister urnák ezen tervezete szerint a 10. § ugy szólt, hogy a törvényhatósági' bizottsági tagokat választókerületekben választják, és a törvényhatóság minden választókerülete tiz rendes és öt póttagot választ. Ez annyit jelentett, hogy tehát a 22 kerülete« rendszer mellett minden egyes kerület kivétel nélkül egyenlően tiz bizottsági tagot választott volna. Minthogy azonban a közigazgatási kerületeken belül ezek a választókerületek igen különböző számimal vannak felosztva, ebből következett volna azután, hogy az I. közigazgatási kerület 30, a II. 10, a III. 10, a IV. 10, az V. 25, a VI. 35, a VII. 43, a VIII. 30, a IX. 20 és a X. csak 7 mandátummal rendelkezett volna. Ebben a beosztásban tehát a budai kerületek 50 mandátumot, az.V., VI. és VIT. kerület pedig — amelyekre a hangsúlyt állandóan és következetesen terelni akarom — 103 mandátumot kapott, vagyis ezen javaslat szerint Buda kétszeresen volt szuperálva ezekkel a kerületekkel. Mi ezt a beosztást nem tartottuk szerencsésnek és próbáltunk a közigazgatási kerületek elvi alapján állva olyan beosztást érvényesíteni, amely beosztás a mandátumok számát némileg arányba hozza a kerületek választóinak számával, természetesen egy minimum és egy maximum feltételezésével. Ebből a gondolkozásmódból jött létre a mélyen t. belügyminister ur második javaslata, amelyet a mi pártunk, a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt értekezletén méltóztatott előterjeszteni, s amely szerint a 220 mandátum közül minden egyes közigazgatási kerületnek juttatott egyformán 12 mandátumot. Ez tiz kerületnél összesen 120 mandátum lett volna és a fenmaradó százat ugv kiVánta felosztani az egyes kerületek között, hogy minden kerület számaránya szerint legalább hatot és maximum tizenkettőt kapjon, vagyis bizonyos limitáeió volt a minimum és a maximum tekintetében. Egy kerületet megilletett volna minimum 18, és maximum 24 mandátum. Akkor a belügyminister ur is azon az állásponton volt. hogv a Belvárost a maximális számú mandátumban kell részesiteni a keI rület kis területe ellenére is. Ez volt a második I beosztás, s a minister ur ezt ad referenduma vette tudomásul. (Friedrich István: Nézzük a harmadikat!) Koncedálom ezt egészen lojálisán, méltóztatott a ministerelnök úrral közölni, de a ministerelnök ur akkor már le volt kötve bizonyos köröknek, (Zsirkay János: Az már a líipka-yacsora után volt! — Ellentmondások a balközépen.) és igy ezt nem fogadhatta el. (Zsirkay János: Szóval még nem ették meg a gulyást! — Zaj.) Ekkor tehát a minister ur kénytelen volt jelezni, hogy ezt nem akceptálhatja. E beosztás szerint kapott volna az első közigazgatási kerület 24, a második 22, a harmadik 18, a Belváros 24, az ötödik 20, a ható dik 24, a hetedik 24, a nyolcadik 24, a kilencedik 22 és a tizedik 18 mandátumot, vagyis itt bizonyos korlátok, között honorálva volt a választókerületek választói létszáma. Ez olyan megololdás, amelyet még ma is hajlandók vagyunk elfogadni a tárgyalás alapjául, sőt hajlandók vagyunk ezen. még bizonyos korrekciót is elfogadni, amennyiben a belügyminister ur ezt helyesnek tartja. Itt a budai kerületek hangsúlya 65 mandátummal 29% lett volna, ellenben azV., VI. és VII. kerületek hangsiilya 68 mandátummal 31%-ra korlátoztatott volna az előbbi 23, illetőleg 46%-kal szemben, i A belügyminister ur harmadik javaslata a közigazgatási bizottság elé vitt módositás. A közigazgatási bizottság elé vitt módositásban a belügyminister ur azt a javaslatot tette, hogy maradjon a 22 kerület, de hajlandó volt két-két mandátummal előnyösebben dotálni azokat a kerületeket, amelyek a város belső részén fe küsznek. Ebben a körzetbe,^ amelyet a belügyminister ur kerületenként két-két mandátummal előnyösebben volt hajlandó dotálni, beleesett a Vár, a Víziváros, a Belváros és a Lipótvárosnak, Erzsébetvárosnak, Terézvárosnak és Ferencvárosnak belső része. E harmadik, tehát a 22 kerületre való átmenet és a különböző dotálások elve alapján összeállított tervezet szerint kapott volna az első kerület 32, a második kerület 12, a harmadik kerület 10, a Belváros 12, az ötödik kerület 27, a hatodik kerület 37, a hetedik kerület 45, a nyolcadik kerület 32, a kilencedik kerület 22 és a tizedik kerület 7 mandátumot. Összesen 236 mandátum"' lett volna igy felosztva. Itt már ismét az V., VI. és VII. kerülethangsúlya van erőteljesen aláhúzva, mert a budai kerületek együttvéve 23%-kal, ez a három pesti kerület pedig 46%-kal van értékelve az összes mandátumok közül. A budai kerületek 54, ez a három' pesti- kerület pedig 109 mandátumot kaptak volna, vagyis ez a három kerület ismét abba a helyzetbe került volna, amely ellen mi állandóan küzdünk, hoery ez a három kerület majorizálta volna az egész székesfővárosi közgyűlést. Ha tudjuk azt, hogy a külső kereszténv kerületekből a nagy távolság miatt is — de valljuk be. az indolencia miatt is —. nem ímíindig mennek be a bizottsági tagok a városházára, ellenben a három törzsökös kerületből a faji szolidaritás folytán adott pillanatban valóban kivétel nélkül felvonulnak, akkor kétségtelen, hogy a 220, vagy 236 mandátumnak ez a 103, illetőleg 109 mandátum feltétlenül, minden körülmények között többségét alkotja és feltétlenül majorizálni fogja a többi kerület mindennemű szándékát, ellensúlyozni foeria a székesfőváros többi kerületeinek minden törekvését, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon és a balköséven.) Most jön a negyedik tervezet, amelyet a