Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-336
A nemzetgyűlés 336. ülése 1924. évi november hó 14-én, pénteken. 213 ható legyen (Zaj. — Ellentmondások a jobboldalon.), mert nem volna célszerű dolog, ha a közvéleménybe kimenne az, hogy a nemzetgyűlés többségében teljes mértékben hiányzik a szociális érzés még addig a mértékig is, hogy meghallgasson egy rövid, néhány perces interpellációt, néhány ezer éhező ember érdekében. Ezeket akartam elmondani és kérem az elnökséget, hogy a sürgős interpellációk kezelése tekintetében ne a házszabályok rideg betűje, hanem azok szelleme szerint méltóztassanak eljárni és ne azt méltóztassék tekinteni, hogy a baloldalról vagy a jobboldalról kérnek-e engedélyt sürgős interpellációra, hanem magát a tárgyat, magát a fontosságot, magát a sürgősséget méltóztassék figyelembe venni. Elnök: Napirend szerint következik a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 345, 485) részletes tárgyalásának folytatása. Soron van a 10. §. Szólásra következik! Hebelt Ede jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Nemzetgyűlés! A most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat egyes szakaszai fényesen bizonyítják azt, hogyan lehet az általános és titkos választói jog intencióit ad absurdum vinni. Ha hozzászólok ehhez a szakaszhoz, és figyelembe veszem azt, hogy a ma reggeli lapokból azt olvastam, hogy az igen t. többségi párt értekezletet tartott és ott azt a szakaszt abban a formában, azzal a módosítással, ahogy azt itt Szabó Zoltán t. képviselőtársam javasolta, pártkérdéssé tette, akkor gondolkodom afölött, hogy egyáltalán érdemes-e még ehhez a szakaszhoz hozzászólani. A t. többségi párt tegnap este ezt már elintézte, pártkérdéssé tette, igaz, egy feltétellel, ha a lapok hirei igazak, négy párttag kivételével, (Szijj Bálint: Ez nem áll! Nem tárgyalt a párt erről!) akiknek megengedték azt, hogy ők belső meggyőződésük szerint szavazhatnak ebben a kérdésben, de a többieknek ennél a szavazásnál zárt sorokban kell felvonulniuk, hogy Szabó Zoltán képviselő ur javaslata szerint fogadják el ezt a 10. §-t. (Szijj Bálint: Nem lett pártkérdéssé téve! Nem is volt erről szó!) De mégis szükségesnek tartom, hogy ennél a szakasznál rámutassak arra — anélkül, hogy a többi szakasz értékét le akarnám szállítani —•, hogy ez talán a legfontosabb szakasz, mert ez szól a kerületek beosztásáról. Akármilyen széles alapon fektetnek le egy választójogot, a kerületek beosztásával — ha ez nem igazságos és nem helyes alapon történik — a választójogot nagyon is meg lehet szorítani, illuzóriussá lehet tenni. A bizottságban, amint ez köztudomású, egy szótöbbséggel a közigazgatási kerületek alapulvétele mellett döntöttek. Szabó Zoltán képviselő ur azonban tegnap javaslatot tett, amely szerint ne közigazgatási kerületek szerint történjék a választás, tehát ne tiz kerületre osztassék a főváros, hanem 22 kerületre, ugy, ahogy valamikor a választójog szempontjából Tisza István a fővárost 22 kerületre osztotta. Szabó Zoltán képviselő ur javaslatánál azonban az a baj, hogy nem azt a beosztást, nem azt a 22 kerületet vette alapul... (Folytonos zaj a balközépen.) Kérem elnök ur (Peyer Károly: Várj, amig kidiskurálják magukat!) Én ráérek, és ha az igen t. képviselőtársaim, amikor valaki beszél, nem a beszéd iránt mutatnak érdeklődést, hanem hangos szórakozással a szónokot zavarják, akkor 1 igen kéremi az elnök urat, hogy legyen szives egy kis csendet teremteni, hogy én beszélhessek. (Derültség jobbfelel.) Elnök: Én jól hallom a képviselő urat, a gyorsirók is hallják. Még eddig nem hallattam zajongást. Rothenstein Mór: Igen, de szüneteltem is, mert nagyon hangosan beszéltek. A főváros 22 kerületre való beosztásának (Zaj a balközépen. — Elnök csenget.) azon az alapon, amint ezt itt Szabó Zoltán képviselő ur előterjesztette, ugyanaz a hibája, mint a tervezetben lefektetett tiz közigazgatási kerületre való beosztásnak. Nekünk nem az a fontos, hogy tiz, vagy huszonkét kerületre osszák be a fővárost. Lehetne például csak egy kerület is. Láttuk, hogy a legutóbbi nemzetgyűlési választás alkalmával a fővárost három kerületbe beosztották. Épigy lehetne az egész egy kerület is. Ez irreleváns, ez mellékes, másodrendű kérdés. Az a fontos, különösen nekünk és mindazoknak, akik igazságosan gondolkoznak, hogy a mandátumok száma arányosan legyen felosztva. De az, ami akár a közigazgatási kerületek szerinti beosztásnál, akár Szabó Zoltán képviselő ur javaslatának beosztásánál tervezve van, ennek nem felel meg. Szabó Zoltán képviselő ur javaslata a 22 kerületet négy kategóriába osztja és pedig azon az alapon, hogy legyenek olyan kerületek — igaz, hogy ilyen csak egy van a tervezet szerint —, amelyek 16 bizottsági tagot választanak, legyenek olyan kerületek, amelyek 14 bizottsági tag-ot választanak, olyanok, amelyek tizenkettőt és olyanok, amelyek tizet választanak. Ha Szabó Zoltán képviselő ur ezt a beosztást azon az alapon javasolta volna, hogy az a kerület válasszon 16 bizottsági tagot, amielyben a lakók száma a legnagyobb, akkor én volnék az első, aki azt mondaná: helyes. De ennek épen a fordítottja áll fenn, épen az a kerület választana a javaslat szerint 16 bizottsági tagot, amelyben a lakók száma a legalacsonyabb, amelyben a kerület a legkisebb területtel rendelkezik, a Belváros. Nagyon jól tudjuk, hogy a Belvárosban azért, mert ott az emeleteken is nagyon sok az iroda és a lakók helyett hasonló üzleti helyiségek vannak elhelyezve a házakban, sóikkal alacsonyabb a lakók száma, mint azokban a távoleső kerületekben, a munkásnegyedekben és több más kerületekben, amelyek a tervezet szerint csak tiz bizottsági tagot választhatnának. Kérdem, hol van itt a demokrácia, amelyről mindig hallunk az igen t. túloldal részéről 0 ! Hiszen m&idig azt mondják, hogy igenis, a fokozatos demokráciának a hi vei. Azt látjuk, hogy ennek épen az ellenkezője mutatkozik akkor, ha a gyakorlatban, fényes nappal nézzük ezt a demokráciát. Mondom tehát, épen azok a kerületek kapnának kevesebb mandátumot, ahol sürü a lakosság, szemben azokkal a kerületekkel, amelyekben kevesebb lakos van. (Zaj a balközépen.) Akár tiz kerületbe, akár 22 kerületbe osztják tehát a fővárost, ha a mandátumok nem a lakosság számához mért helyes arányban vanak elosztva, akkor mi az ilyen beosztáshoz hozzá nem járulhatunk. Mi azt kivanjuk, hogy aránylagosan, helyesen, az igazságnak megfelelően osszák be a főváros kerületeit, mert ez volna olyan alap, amelyet mi is elfogadhatnánk és ez volna olyan alap a választójog gyakorlására, amelyből a nép széles rétegei, azok is, akik eddig a választójoggal nem voltak megelégedve, azt láthatnák, hogy ha nemi is nagy léptekkel, de mégis valamicskét haladunk előre, így azonban sem ea a javaslat, sem az eredeti tervezet nem elégíthet ki bennünket, ezt el nem 82*
