Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-336

214 A nemzetgyűlés 336. ülése 192Â. évi november hó iá-én, pénteken, fogadhatjuk és pártunknak egy másik tagja erre nézve majd módosítást is tog benyújtani. Én meg çsak a krassz esetekre ajjarpk rámutatni és arra, hogy mennyire kirivó a tervezetnek az a tendenciája, hogy a kormány egyes pártoknak kedvezni akar. Abból, hogy milyen arányban oszlottak meg a fővárosi pártok a legutóbbi nemzetgyűlési választások alkalmával Szabó Zoltán képviselő ur, aki ezt itt tegnap ismertette, levonja azt a következtetést, hogy ennek az aránynak megfelelően lehet kombinálni, hogy mi lesz majd a fővárosi választásoknál, szóval Szabó képviselő ur egy perspektívát akar ebből a jövőre levonni. En erre vonatkozólag csak annyit kivánok megjegyezni, iiogy ilyen pontossággal nem lehet a pártok számarányait a jövőre nézve mint perspektívát leJamtaiii, lévén a választás titkos, es mert, mint mindenütt, ugy Buaapesien is, a választok között nagyon sokan vannak olyanok, akik egy párthoz se tartoznak. Hogy ezek melyik pártra fogják szavazatukat adni, azt előre számokkal meghatározni nem lehet s nem lehet megállapítani azt sem, hogy ezek alapján hány mandátum esik egy-egy kerületre. Mert ha ez lehetséges volna, akkor nem is kellene választás, akkor egyszerűen azt lehetne mondani, hogy ennyien, szavaztak legutóbb, ekkora volt az arányszám százalékokban kifejezve, tehát ebben az arányban fogjuk kinevezni az uj bizottsági tagokat. Csodálkozom, hogy Szabó képviselő ur ilyen indítványt tett. Hogy mennyire nem igazságos a mandátumok felosztása a javaslat szerint, azt a következőkben leszek bátor megindokolni. Itt van a Belváros, amely — amint már emiitettem — 16 mandátumot kapna. Ez oly nagy szám, amilyen egyik kerületben sincs. Nem tudom, hogy miért és milyen alapon jár a Belvárosnak ez a 16 mandátum, és hogy milyen okból történik a többi választókerületek sorából a Belvárosnak a kiragadása, kitüntetése, vagy kiemelése, hacsak nem abból az okból, hogy feltehetőleg a Belvárosban laknak az u. n. legelőkelőbb és leggazdagabb családok. Ma már nem érvényesithető az, ami a múltban történt, hogy azok, akik legmagasabb egyenes adót fizettek, virilistákká váltak, holott ina már az a szegény dolgozó ember bebizonyithatólag keresetéhez, jövedelméhez mérten ugyanannyi, sőt talán több adót fizet aránylag, mint az a gazdag ember. Hogy ezek a széles néprétegek kereseti és forgalmi adó címén (Klárik Ferenc: Fogyasztási adó címén!), a fogyasztási adóról nem is beszélve, menyi adót fizetnek, ez már régen ismert tény. Kállay Tibor képviselő ur pénzügyministersége alatt — hiszen nem is olyan régen volt — kijelentette itt a nemzetgyűlésen, hogy azok a leggazdagabbak, akik égyenesadót fizetnek és adójukkal hátralékban vannak, az államnak mennyi kárt okoznak, és hogy az állam legnagyobb bevételi forrásai épen azokból az adókból származnak, amelyeket a nép széles rétegei fizetnek. Ilyen például "a fogyasztási adó. Ha tehát ez igy áll, es .ezek tények, akkor abszolúte indokolatlan es jogosulatlan, hogy akkor, amikor választójogról van szó, polgár és polgár között különblégét tegyenek. És mégis azt látjuk, hogy ez a tervezet nem egyéb, mint plurális választójog, így. lësz dlyán kerület, ahol kevesebb választó több bizottsági tagot választ, mig egy másik k/érületbén a választők sokaságára kevesebb bizottsági tag jut. Látjuk továbbá a budai kerületeknél,, de épugy egyes pesti oldalon levő kerületeknél is, nogy az igen t. kormány, illetőleg a belügyminister ur, kedvezni akar a Keresztény Községi Pártnak. Bár. ez a párt a 22 kerületet ellenzi, mégis valószinüleg abból a szempontból kiindulva, hogy a Keresztény Községi Pártnak a nemzetgyűlésen is vannak képviselői, akik a kormányt a legtöbb esetben támogatják, hogy ezeket el ne veszítsék, kedvezni akarnak nejeik, és egyes kerületekben, amelyekről feig tételezik, hogy ott hívei vannak ennek a pártnak, több mandátumot kivannak ezeknek juttatni, mint azoknak a kerületeknek, amelyekről — mivel azokban munkásnegyedek vannak — a kormány föltételezi, hogy ott a szociáldemokrata párt tud leginkább hódítani. A 10. §-nak tizenegyedik bekezdése — mint egy másik szakasz is — arról intézkedik, hogy a választási eljárás részletes szabályait a belügyminíster rendelettel állapítja meg. Mint egy előbbi szakasznál, ugy itt is azt kell mondanom, hogy a mi pártunk nem előlegez bizalmat a mindenkori beiügyministernek. Ez nem a mostani belügyminister személye ellen irányul (JPropper Sándor: Annak a legkevesebb bizalmat előlegezzük!), de — mondom — a mindenkori beiügyministernek nem előlegezünk annyi bizalmat, hogy a választási eljárást rendelettel intézze el, anélkül, hogy ezt előzetesen az illetékes parlamentáris fórumnak bemutatná. Azért kívánom itt is, hogy mielőtt a belügyminister ezt a rendeletet kiadná, mutassa be a közigazgatási bizottságnak, és csak e bizottság hozzájárulásával lehessen ezt a végrehajtási rendeletet kiadni« Amikor az első ilyen természetű javaslatot tettem, egy másik szakasznál, a belügyminister, ur egy angol példára mutatott rá. Arra hivatkozott, hogy Angliában ilyesmiről! még beszélni sem lehet, ott ez olyan magától értetődő természetes valami, hogy talán nevetségessé válnék az, aki a parlamentben ilyen kivánság-g'al állana elő. De a belügyminister ur nem beszélt arról, hogy Anglia és Magyarország között a parlamentarizmus tekintetében oly óriási a különbség, hogy azt nem lehet egyszerre egy mondatban elintézni. Ha nálunk a parlamentáris viszonyok olyanok volnának, mint Angliában, akkor, természetes, hogy senkinek sem jutna eszébe ilyesmit kívánni a ministertől. Csakhogy Magyarországon vagyunk s ebben a pillanatban Rakovszky Iván a belügyminister és Bethlen István gróf a ministerelnök; ez a két férfiú már annyi mindenfélét igért és nem tartott be, hogy ha ez nincs törvénybe lefektetve betű szerint, bármily szépen hangzanak is az Ígéretek, nem vagyunk hajlandók ezeket^ akceptálni. Épen ezért ragaszkodnom kell javaslatomhoz. A 11-ik bekezdéshez tehát az eredeti szöveg helyett a következő szöveget ajánlom (Olvassa): „A választási eljárás részletes szabályait az országgyűlési (nemzetgyűlési) képviselőválasztási eljárásnak megfelelően a belügyminister rendelettel állapítja meg. A rendelet kiadása előtt bemutatandó a nemzetgyűlés közigazgatási bizottságának és csak ennek hozzájárulásával adható ki". A 10. §-t szeretném egy uj ponttal kiegészíteni, úgyhogy a 10. §-nak nem 11, hanem 12 pontja J lenne. Azj a bázalmaitilanság ugyanis, amellyel a mai kormányrendszerrel szemben viseltetünk, indokolttá teszi azt, hogy ebben a szakaszban, ahol a választásról yan szó, legyen