Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-330

12 A nemzetgyűlés 330. ülése 1924. évi november hó 5-én, szerdán. nyire cserbenhagyta, és meg fogja a neveket találni, (Pikier Emil: Vázsonyinak is ezt Írták! — Pakots József: Temesváry Rezső egyetemi magántanárt kihagyták azért, mert nincs meg az elemi iskolai képesítése! — Petrovácz Gyula: JEz nem igaz! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Peyer Károly: T. Nemzetgyűlés! Azok a törekvések, amelyek a választói névjegyzék összeállitásánál megnyilvánultak, a?t bizonyítják, hogy itt nem pártatlanul, hanem pártoskodva igyekeznek a választásokat lefolytatni. Kihagyták mindazokat, akik véleményük szerint nem voltak megbízhatóak. így maradtak ki a Mayerek is — akik óbudaiak véletlenül —, meg a többi német nevüek, mert abból indultak ki, hogy mindazok, akiknek neve német hangzású, csak zsidók lehetnek. (Pikier Emil: Wolff! Frühwirth!) Most is, amikor azt az indítványt teszik, hogy a választójog 6, vagy 10 évi helybenlakáshoz köttessék, ugyanezek a szempontok nyilvánulnak meg. Arra nem is akarok most hivatkozni, hogy a külföldön nemi méltóztatnak találni egyetlen egy országot sem, ahol ilyen kellék volna a választási joghoz csatolva, ellenkezőleg, ugy latom", hogy a kük földön mindenütt igyekeznek az ellentéteket politikai téren lehetőleg letompítani azáltal, hogy mindenkinek lehetővé teszik, hogy az ország és a város ügyeinek intézésébe beleszólhasson, s ezért képesek ők a legkényesebb és legsúlyosabb politikai kérdésekben is egyszerű szavazással dönteni. Tessék csak végignézni Ausztriát, Németországot és Angliát, ahol egyik-másik választás nemcsak apró, lényegtelen dolgokban mondott döntő véleményt, hanem' nagyjelentőségű elvi kérdések dőltek el a választásoknál és mindenki belenyugodott abba, mert mindenkinek meg volt adva a joga, hogy a szavazócédulájával hozzájáruljon a kérdés eldöntéséhez. Azt mondják, azért demokratikus választási jog ez, mert hiszen mindenki megszerezheti a kelléket, csak itt kell laknia tíz évig. Más baj nincs, mindenkinek lesz választójoga, csak itt kell laknia tiz évig. Ez a legszegényebb argumentum, amit e mellett fel lehet sorakoztatni. Ugyanez vonatkozik a hatéves helybenlakásra is. Nagyon egyszerű azt mondani, hogy „csak itt kell lakni tiz évig", de akik ezt állítják, elfelejtenek körülnézni ebben az országban, hogy mi van itt tulaj donképen. Elfelejtenek visszatekinteni azokra az évekre, amelyeken ez az ország keresztülment. Lehet itt azt mondani, hogyha valaki tiz évig lakik az ország fővárosában, megkapja a választójogot'? Hát olyan normális állapot van itt ma, mint volt tiz évvel ezelőtt? Hát ennek az államnak területe ma is ugyanaz, mint volt tiz évvel ezelőtti Akik tiz éven belül vándoroltak be ide, azok a saját hibájukból vándoroltak be ide vagy a saját hibájukon kívül? Nagyon érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni, amikor valaki azt mondja „csak meg kell szerezni a tiz évet", mert ugyanekkor elfelejtik, hogy itt az embereknek ezrei váltak földönfutókká, részben politikai, részben pedig gazdasági okokból. A politikai okokból tömegesen földönfutóvá lett emberek nagyrésze köztisztviselő. Ezeket a köztisztviselőket, illetve azokat, akiknek egyetemi oklevelük vagy érettségijük van, a törvényjavaslat kiveszi a tízévi vaery hatévi helybenlakás kötelezettsége alól, mert ezeknek megengedi azt, amit a nemzetgyűlési választásoknál engedélyeztek a részükre. Kérdem én, milyen igazságtalan beállítás az, hogy önök, akik állandóan azt hányják a szemünkre és azt mondják, hogy mi a munkásságot, mint külön osztályt állítjuk fel és válaszfalakat vonunk az egyes társadalmi osztályok közé, nem veszik észre azt, hogy épen ez a rendelkezés fogja a munkásságot osztálytudatának, külön osztályhoz tartozóságának felismerésére birni, mert látja, hogy megbélyegzik őt, degradálják másodrangú állampolgárrá, hiszen nem adják meg neki ugyanazt a jogot, mint annak, akinek talán a vagyoni viszonyai megengedték, hogy az érettségi vizsgát letehesse. Mindenki kivétel ez alól, csak a szabad foglalkozást űző egyének és a munkások nem kivételek. Ezekre továbbra is vonatkozik az a rendelkezés, amely a javaslatba a hat évet illetően fel van véve. Nem akarok most arra hivatkozni, hogy a háború alatt nem történt ilyen kivétel. Akkor nem kérdezték meg senkitől se, hogy hat vagy tiz évig lakott-e egy helyen és nem mondták, hogy azoknak kell először elmenni a frontra, akik tiz éve laknak az országban vagy a városban. Akkor elég volt egyetlenegy meghatározás, az életkor, és tekintet nélkül arra, hol lakott, hol született az illető, vagy milyen foglalkozást íiz, még a galíciait is besorozták, vitték ki a frontra és kötelezték arra, hogy harcoljon.^ (Zsirkay János: Nagyszerűen megvédelmezték a hazát!) Nem tudom, a képviselő ur látta-e ezt, de nekem volt alkalmam Galícia egy részét a háború alatt végigjárni. Én láttam Drohobicban, Strijben, Samborban és a többi galíciai városban, hogy amikor csapataink oda bevonultak, épugy besorozták a galíciaiakat, mint ahogy besorozták a ruténeket és a többieket és vitték le az olasz frontra, ahol erre az utánpótlásra már nagy szűkség volt. Ne tessék tehát ezt a galíciai érvet állandóan idedobni. Ez az önök egyetlen érve. Többel sem rendelkeznek, mint ezzel a galíciai érvvel és ha ezt az ember az önök lába alól kihúzza, leesnek, mert más elvi álláspontjuk nincs, mint az antiszemitizmus. A háborúban senki sem kérdezte, hogy hány éve lakik valaki valahol, ellenben mindenkitől megkívánták, hogy elmenjenek oda, ahol kötelességet teíjesiteniök kell. Helyes volna tehát azt mondani, hogy mindenkit, akinek frontszolgálata van, megillet a választójog. Tessék csak visszaemlékezni, amikor még a háború utáni időben kissé nyersebb volt a dolog, és még nem feledkezett el a nemzet oly nagyon könnyen azokról, akik frontszolgálatot teljesítettek, vagy akik a fronton otthagyták az egészségüket, volt is rendelkezés valamely törvényben, amely a Károly-kereszteseknek választói jogot kivánt biztosítani. A legkonzervatívabb emberre, akit önök mindig konzervatívnak tüntetnek fel, Tisza Istvánra hivatkozom, aki ezt a választójogi kelléket elfogadta és honorálni kívánta, hogy azoknak, akiknek frontszolgálatuk van, ezt a választójogot meg kell adni. De nézzük csak meg, vájjon mindenki a saját kényelmére, a saját passziójából jött-e ide? Én csak azokról beszélhetek, akik hozzám közelebb állanak, azokról a munkásokról, akiknek ténykedését ismerem és tudom, hogy mit tettek, önök elfelejtették azt, hogy például a lupényi havasokat a román betörés ellen először is a lupényi és a petrozsényi^ bányamunkások védték meg és csak aztán érkezett oda rendes sorkatonaság. Elfelejtik azt, hogy vonatszámra kellett menekülniük a bányaműn-