Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-335

A nemzetgyűlés 335. ülése 1924. ugy kezeli és ugy kezelteti a fővárossal, hogy az illető ezt a jogát csak akkor gyakorolhatja, ha ő maga évről-évre januártól decemberig folyton elmegy, figyelemmel kiséri a plakátokat és megnézi, hogy benn van-e a névjegyzékben, — mert arra nézve, hogy ne hagyják ki a névjegyzékből, ebben a törvényben semmi garancia nincs — akkor, ha pl. egy párt veszi kezébe a névjegyzékek összeállítását, adva van a lehetőség, hogy a más pártállásu, más felfogású egyéneket egyszerűen kihagyják. Mármost mi történt az elmúlt év folyamán a nemzetgyűlési névjegyzék összeállításánál 1 Akiről látták, hogy nyomdász, betűszedő, géplakatos, vagy gyárimunkás: azt ezen az alapon kihagyták a névjegyzékből, tisztán foglalkozása címén azért, mert a névjegyzéket összeállító párt arra az álláspontra helyezkedett, hogy ez nem az én szavazóm, ez az ellenfelem szavazója, ezt tehát kihagyom a névjegyzékből, mint ahogy ki is hagyták. Az illető tehát arra van utalva, hogy januárban vagy februárban — mert akkor kezdődik a névjegyzék kiigazítása, azután a központi választmány közszemlére teszi — nézze meg a jegyzéket a központi választmánynál, mert ha nem szólal fel, akkor egyszerűen nem lesz benn a névjegyzékben. Erre talán nem kell egyéb példa, mint az, hogy a nemzetgyűlési választójogról szóló rendeletben kifejezetten benne van, hogy akik az 1918-as névjegyzékben benn voltak, ha megfelelnek is a választójogi névjegyzékben felsorolt kellékeknek, akkor is fel kell őket venni minden további nélkül. Mi történt ezen a téren ? Az történt, hogy egész sor olyan polgárt és munkást hagytak ki a névjegyzék összeállításánál, akiknek a rendelet szerint feltétlenül bent kellett volna abban lenniök. Elképzelhető-e az, hogy mikor maga az állam az összeírás módját így alkalmazza s ilyen rendelkezéseket ad ki, akkor az a polgár legelemibb alkotmányos jogáért januártól decemberig verekedjék, s mint egy hivatal egyénileg mindenki arra legyen berendezve, hogy nekem kell törődnöm választójogommal, mert ha nem nézek utána, ha nem nézem meg a központi választmány névjegyzékét, akkor kimaradok a névjegyzékből 1 Menjünk csak tovább ezen a gondolaton. Azt mondja ez a rendelkezés, hogy a különös kelléket, tehát a hat évet a központi választmány kívánságára igazolni kell. Ez tökéletes komédia, minister ur!. Mi 1923-ban rengeteg fellebbezést adtunk be. Összegyűjtöttük az okmányokat, azokat azonban még ma se kaptuk vissza, és sohasem kapják vissza az illetők. (Petrovácz Gyula: Elfelejtették mellékelni!) Eltűntek az okmányok. (Ellenmondások a középen.) De továbbmegyek. Beadtak okmányokat százával és ezrével és nem kapták azokat vissza az illetők, mert eltűntek a központi választmánynál. (Zaj.) így mi fog történni a következő esztendőben! Az illető az okmányok alapján jogosítva volna arra, hogy fel legyen véve a választójogi névjegyzékbe, mert hisz jogosultságát okmányokkal tudná igazolni, ellenben nem vétettek fel, vagy a közigazgatási bíróság nem tudta elintézni kérésüket, mert olyan nagytömegű volt a felszólamlás, hogy lehetetlenség kívánni ezeknek az ügyeknek elintézését. Mivel pedig az okmányokat januárban és februárban, amikor újra lehetett volna jelentkezni az összeíró bizottságnál, nem kapták vissza, hanem csak sokkal később, hónapok múlva, igy elestek joguk gyakorolhatásától. Aki tehát felszólal, az e szerint a rendelet szerint még azzal is meg van büntetve, hogy a következő esztendőben sem állván rendelkezésére az okmányok, — mert azok nem érkeztek vissza - nem vétetheti fel magát a névjegyzékbe. Ennek a rendelkezésnek nyilvánévi november 13-án, csütörtökön. 191 valóan nincs semmi más célja, mint az, hogy megszorítsa az amúgy is szűk választói jogot és lehetetlenné tegye a névjegyzékbe való felvételt. Már említettem és nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy ez közjog, ezt a legelemibb jogot biztosítani kell az államnak mindenki részére, akit ez megillet. Ha pedig az állam és város bürokráciája olyan, hogy pártszempontokból kihagyhat embereket, aminthogy ki is hagyott, ezt a rendszert meg kell szüntetni. Egészen sajátságos álláspont az, amit a belügyminister ur és még néhányan a bizottsági tárgyaláson ennél a kérdésnél elfoglaltak. Mi azt mondottuk ott is, hogy a különös kelléket Budapesten hivatalból is lehet igazolni, a rendőrségi jelentkezések alapján, nem keli tehát az egyéni igazolás. Mert bár ezek a jelentkezések részben megbízhatatlanok, azért mégis be lehet azokat szerezni. Ezt se fogadta el a belügyminister ur és a bizottság, holott nyilvánvaló, hogy ha csak egy kis akarás, törekvés és szándék van abban az irányban, hogy legalább ezt a szűk választójogot érvényesítsék és a névjegyzék összeállításánál felvegyék a jogosultakat, akkor arra az álláspontra kellene a kormánynak is helyezkednie, hogy a különös kellék igazolása hivatalból történjék. Mindenhol, az egész világon hivatalból történik az összeírás, vagy kitöltött számlálólapok, hivatalos adatok alapján. Ez lehetséges is. Kétségtelenül lehetséges az, hogy a bizottság a helybenlakás igazolását megszerezze, akár összeirás, akár a rendőrségi bejelentőhivatal utján. Mondom tehát, hivatalból meg lehetne állapi tani a dolgot, és mégis rábízzák magukra a választókra, akik nem törődnek a dologgal, mert nem is törődhetnek. így az illetőket elütik ettől a joguktól, holott az államnak magának kellene gondoskodnia arról, hogy ez mindenki számára kivétel nélkül biztosittassék. Ennél azonban továbbmegy ez a rendelkezés, mert azt is lehetetlenné akarja tenni, hogy valaki más nevében felszólalhasson. Nagyon helyesen mondta Vázsonyi képviselőtársam, hogy ebből azután helyzet származik, hogy az illetők nem törődvén választójogukkal, elesnek attól. Ebben a kérdésben természetesen számolnak is a polgárság indolenciájával, közömbösségével, mert tudják, hogy nem fog berendezni mindenki magának egy hivatalt s nem fog annyi időt áldozni az utánjárásra. Sehol a világon közjogot, választójogot igy nem kezelnek ; az összeírásnak ez a módja sehol sem érvényesül ugy, mint nálunk mert a legtöbb helyen számlálólapokkal dolgoznak, frissen csinálják a dolgokat, mig nálunk, egész esztendőt vesz igénybe a névjegyzékek összeállítása, s a nóta vége az, hogy aki egyénileg nem törődik állandóan, az egész esztendő folyamán a maga dolgaival, az kimarad a választók névjegyzékéből. A minister ur és a kormány csak azt akarja elérni ezzel a rendelkezéssel, hogy a pártok se verekedhessenek azért, hogy a kimaradásra Ítéltek bekerüljenek a választói névjegyzékbe. Ennek akarja elejét venni azzal, hogy lehetetlenné teszi mások felszólalását, a reklamálás lehetőségét. Ezt józan ésszel megérteni nem lehet. Nem lehet felfogni, hogy még mindig ott tartunk, hogy a törvények alkotásánál nem keresnek más vezető szempontokat, mint azt, hogy mennél kevesebb joghoz és minél nehezebben juthasson hozzá az, akit ez megillet. Azt kell mondani, hogy nyilvánvaló ez a szándék, s fenforog ebben a rendelkezésben is, ami lehetetlen helyzetet teremt. Lehetetlen helyzetet teremt különösen, ha figyelembe vesszük azt, amit élénken szemlélhettünk a bizottsági tárgyalásnál, amikor javaslatokat tettünk arra vonatkozólag, hogy ez i a törvény az összes eljárási szabályokat foglalja