Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-335

192 A nemzetgyűlés 335. ülése 1924. évi november 13-án, csütörtökön. magában és ugy alkottassák meg, hogy olyan fontos kérdések, melyek törvénybe valók, ne ma­radjanak a belügyminister ur hatáskörében. Ebben a törvényben legalább három-négy helyen van olyan rendelkezés, amely a részletes szabályok megállapítását a belügyministeriumra bizza, úgyhogy ez a törvény igy nyilvánvalóan csak kerettörvénynek számit, a választójog szű­kítésén és meghatározásán kivül nem tartalmaz olyan rendelkezéseket, — mint ez a szakasz is mutatja — amelyek a szűk választójog érvényre­jutását lehetővé tennék, hanem még a részletes keresztülvitelt is a végrehajtásra bizzák. tehát kiszélesitik azt a területet, amely nyilvánvalóan esak^ arra lesz alkalmas, hogy még inkább szű­kítsék a választói jogosultság lehetőségének érvé­nyesülését. Hiába, mégis csak keresztülestünk a forradalmakon, mégis csak a világ valahogy más­kép forog ma, mint annak idején ; be kellene tehát látni, hogy azokat a társadalmi rétegeket bosszan­tani és^ törvényes formák között elzárni az érvé­nyesülés elől, amelyek épen törvényes keretek közt akarnak érvényesülni : olyan nemzetellenes, de­struktiv politika, amelynél nagyobb destrukciót a magyar állam ellen elképzelni sem lehet. Tessék elhinni, minister ur, ön csinálja az elégedetlen­séget az állandó jogfosztással, ön zavarja fel az ország lakosságának lelkületét ; az a kormányzati szellem, amely a törvényalkotásban állandóan azt a tendenciát érvényesiti, hogy nemhogy kiter­jesztené a jogokat, nemhogy az állam szervein belül hagyná érvényesülni ezeket, hanem ellen­kezőleg, sorompókat állit fel, lezárja az érvénye­sülés lehetőségét és azt mondja: kivül tágasabb. Ha ez nem az állam, nem a magyar nemzet elleni cselekedet, akkor ön, minister ur, nem vont le semmit az elmúlt események tanulságai­ból. (Petrovácz Gyula: Sőt ellenkezőleg, nagyon helyes következtetéseket tett!) Majd meglátjuk. (Hegedűs György: Igen, majd meglátjuk!) Önök már mondták ezt máskor is, tiz-husz évvel ezelőtt is, mégis egész országrészeket leszakí­tottak azzal, hogy elidegenítették a nemzetisége­ket, ugy bántak velük, mint a nemzethez nem tartozó elemekkel. (Nagy zaj és élénk ellen­mondások jobbfelöl és a középen. — Petrovácz Gyula: Nem mi bántunk velük ugy! — Rakovszky Iván belügyminister: Az oktrobrizmus tette ezt, amelyet önök most is támogatnak!) Én egész bátran merem mondani, hogy a reakciós politika volt az, amely tönkretette az országot és elő­idézte annak szétdarabolását. Ez volt a legfőbb destrukció. (Hegedűs György: Mindenki mondhat ilyeneket, csak épen ön nem!) Ez a jogfosztó, reakciós politika az, amely a maga uralmát ma is nem arra haszálja föl, hogy az országot a haladás útjára vezesse, hanem arra, hogy semmi tevésre, szétzüllésre kárhoztassa az erőket. (Nagy zaj és ellenmondások a középen. Elnök csenget.) Úgyhogy ebből a szempontból lehetnek önök konzervativek, de nézzék csak meg Angolország történetét, (Hegedűs György: Mikor mennek Londonba 1 Most nem készülnek Lon­donba 1 — Derültség a középen. Zaj a szélsőbalolda­lon.) vagy nézzék meg Bécset, Ausztriát, amely­nek államai berendezkedése tökéletesebben halad, mint Magyarországé, ahol nem fognak olyan zök­kenések és erupciók előfordulni, mint amilyenek ma is előfordulnak Magyarországon, ahol nincsen olyan káosz, mint az önök reakciós, kedvelt Ma­gyarországán. (Zaj.) Ezek fontos szempontok, mert egy törvényhozás, egy kormányzat idézi fel a bajokat, amelyeknek következményei csak ké­sőbb fognak jelentkezni, és önöknek nincs annyi előrelátásuk, hogy megítélnék, hogy az ilyen jog­fosztás, az ilyen nyilvánvaló kirekesztése a vá­lasztói jogosultságból azoknak, akiket a megszü­kitett választójog alapján sem sikerült kiszorí­tani, nem szolgál más célt, mint azt, hogy ke­vesbittessék azoknak a polgároknaak a száma, akik önöknek nem kívánatosak. Végtére, ha a legminimálisabb kormányzati szempontot tartják is szem előtt, akkor is számoíniok kell azokkal az erőtényezőkkel, amelyek megvannak, itt pedig nyilvánvalóan nem adnak nekik mást, mint frics­kát és rúgást és ezzel akarják a magyar nemzeti szempontokat érvényesíteni. ( Vancíák János: Elő­készítik a visszarugásra !) Én tehát épen azért, mert ezek a szakaszok ilyen rendelkezéseket tar­talmaznak, az 5. ponthoz a következőket javas­lom (olvassa) : »Az 5. bekezdés első három sora helyett a következő szöveget javaslom: A törvényhatósági választójog különös kellékének meglétét az iga­zoló választmány hivatalból szerzi be.« A 7. bekezdés helyett pedig uj szövegként ja­vaslom (olvassa); »A jogosulatlan felvétel vagy kihagyás miatt bármelyik választó felszólalhat. A felszólalást elutasitó vagy annak helytadó ha­tározat ellen bármelyik választó panasszal élhet a közigazgatási bírósághoz.« Elnök : Szólásra következik! Perlaki György jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Mindenekelőtt előttem szólott Farkas István t. képviselőtársamnak egy kijelentését kívánom visszautasítani. Ö t. i. azt mondotta, hogy a köz­ponti választmányhoz százával adtak be okmá­nyokat, amelyeket onnan sohasem kaptak vissza, amelyek a központi választmány kezén eltűntek. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Farkas István : Még ma sem kaptuk vissza őket.) __ Ez t. Nemzetgyűlés, olyan súlyos vád, (Propper Sándor: Pedig ez igy van!) amelyet én, mint a központi választmány egyik igénytelen tagja, kénytelen vagyok a leghatározottabban visszautasítani és kénytelen vagyok kérni a mélyen t. képviselő urakat... (Nagy zaj'a szélsőbaloldalon. —- Rothen­stein Mór: Előbb az okmányokat adják vissza!) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Petrovácz Gyula: .. . hogy ha konkrét adataik vannak, méltóztassanak azokkal előállni, vagy méltóztassanak panasszal élni, (Hegedűs György: Ugy van, nem pedig vádaskodni!) és én biztosit­hatom a képviselő urakat, hogy az ilyen konkrét panaszokat ott lelkiismeretesen meg fogják vizs­gálni és ha kell, orvosolni fogják az esetleges sérelmeket. Ilyen általánosságban azonban, hogy a beadott okmányok eltűnnek, mégsem szabad itt a nemzetgyűlésen vádaskodni. (Propper Sán­dor: Pedig ez igy van! — Rothenstein Mór: Az igazat mindig meg lehet mondani! — Farkas István : Állampolgárságot igazoló okmányok, ke­resztlevelek és iparigazolványok tűntek el! — Ellenmondások a középen.) Érdekes, hogy a túloldalról mindig az admi­nisztráció egyszerüsitését és az adminisztracio­nális költségek csökkentésének szükségességét hangsúlyozzák s ugyanakkor olyan munkálatok elvégzését akarják a székesfővárosi adminisztrá­cióra ráróni, amelyek csak bővitik a szükséges munkálatok körét és csak fokozzák az adminisz­tracionális költségeket is. (Ugy van ! a középen. Zaj a szélsőbaloldalon.) Azt kívánják a túloldal­ról, hogy a választóknak minden néven nevezendő kötelességét ne maguk a választók, hanem a ha­tóságok végezzék el. (Propper Sándor: Természe­tes!) A hatóságokat akarják még ezzel is meg­terhelni, holott hogy ezek mennyi munkát végez­nek, az köztudomású. Erről azonban egyelőre nem beszélnek, ellenben majd ha a költségvetést fog­juk tárgyalni, akkor megint előállanak azzal, hogy milyen óriási költségek szerepelnek itt, sze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom