Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-330
A nemzetgyűlés 330. ülése 1924. évi november hó 5-én, szerdán. 11 önök uralmáig- volt konszolidáció, volt liberalizmus, melynek védőszárnyai alatt ez a váíos állandóan fejlődött; állandóan alkottak ijvfc mindaddig, amíg önök nem jöttek, akik alkotni semmit sem tudtak, csak azt rombolták le", amit az előzően uralmon levők építettek. Nem csodálkozom azon, hogy azok indítványozzák a tízéves helybenlakást, akik a maguk uralmát is csak annak köszönhetik, hogy kétéves volt a választójog. A képviselő uraknak akkor kellett volna levonniok a konzekvenciákat, ha elvi aggályaik voltak ilyen irányban, mint ahogy mi levontuk a konzekvenciákat. Mi levontuk a konzekvenciákat és nem vettünk részt a választásokban azért, mert elvi aggályaink voltak a választás, de főként a választás módozatai iránt (Zaj a halközépen. — Hegedűs György: Mert reménytelen volt a helyzetük! 1 ), s mert nem akartuk azt, hogy a terroristák, gyilkosok és ezekhez hasonló egyének befolyása alatt történhessék a választás. Láttuk, hogy a szabad megnyilatkozás lehetősége nincs meg, már pedig a Britanniások kegyéből nem akartunk beülni a főváros törvényhatóságába. Önök minek köszönhették, hogy többségbe jutottak? (Petrovácz Gyula: Az általános, egyenlő és titkos választójognak!) Hogy önök egyáltalán benn ülnek, azt annak köszönhetik, hogy a szociáldemokrata, párt passzivitásba ment, mert ha a szociáldemokrata párt a választásokban részt vesz^ (Petrovácz iGyula: Akkor megbukik! — Bárczy István: Mert egy becstelen törvényt hoztak!), akkor önök olyan kisebbséggel jönnek be, amely egyáltalában nem számított volna a fővárosban és önöknek nem lett volna jogcímük arra hivatkozni ez esetben, hogy ö'niök képviselik a fővárost. Ha önöknek lett volna erkölcsi felelősségük, akkor már a fővárosi képviselőválasztások után le kellett volna vonniok a konzekvenciákat (Propper Sándor: Ugy van!), mert a főváros lakosságának óriási többsége önök ellen nyilatkozott (Petrovácz Gyula: Szó sincs róla!), és pl, Csilléry képviselő ur is csak egy töredék-szavazattal jutott be abban a kerületben, amelyet képvisel, s csonka-mandátummal rendelkezik, nem kapta meg azon szavazatok számát, amiket pl. én ugyanabban a kerületben kaptam. Ön csak a választási technikának révén jutott be ide, ebbe a nemzetgyűlésbe, ami bizonyítja, hogy abban a kerületben, amely önt ideküldte, sem kapta meg azt a többséget, amely szükséges lett volna egy teljes mandátumhoz. Épen azért le kell ezeket itt szegeznünk, mert önöknek nincs joguk a székesfőváros nevében beszélni, amikor a fővárosnak önök csak egy olyan kis töredékét képviselik, amely százalékokban is nagyon- bajosan volna kifejezhető. (Petrovácz Gyula: 180.000 választót képviselünk! — Bárczy István: Les Zi még kevesebb is! — Petrovácz Gyula: Majd meglátjuk!) T. Nemzetgyűlés! Az egész választási törvényjavaslat technikáján és összeállításán végigvonul ' az a tendencia, hogy miként volna lehetséges azt az uralmat, amelyet önök egy véletlen folytán a kezükbe kaptak, most már állandósítani. (Szeder Ferenc: Véletlen volt! — Petrovácz Gyula: Ideális tiszta választás volt!) Véletlenül annak a ténynek köszönhetik ezt, hogy a szociáldemokrata párt nem vett részt, illetőleg a székesfőváros választópolgárainak nagy része nem vett részt a választásokon. Ennek köszönhetik uralmukat (Hegedűs György: Az angolok sem vettek részt az ottani legutóbbi választáson!) és annak, hogy volt erkölcsi bátorságuk a nemzetgyűlési választ^ NAPLÓ XXVII, sok után is — amidőn a főváros lakossága óriási nagy számban önök ellen nyilatkozott — továbbra is ottmaradni. Ez a szavazás ítélet volt önök felett (Petrovácz Gyula: Mese!), és^ hivatkozom az önök párthiveire, hogy pl. Bécsben, mikor az osztrák nemzetgyűlési választásokon a keresztényszocialisták több szavazatot kaptak, mint a szocialisták, akkor épen a bécsi keresztényszocialista képviselőtestületi tagok hivakoztak erre és követelték, hogy a községtanács mondjon le és rendeljen el uj választást. Ez meg is történt, de természetesen nagyon rosszul végződött rájuk nézve. T. Nemzetgyűlés! Ezek a kellékek, amelyek itt a helybenlakást illetőleg fel vannak állítva, nem elvi okokból fakadnak. 1 Az' indokok is, amelyek fel vannak sorolva, csak a látszatot kívánják takarni, s ez a javaslat valójában csak arra irányul, hogy hogyan lehetne most már ennek a kisebbségnek az uralmát állandósítani. Ezért hamisitották meg a választók névjegyzékét (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.), ezért csaltak, ezért hamisitották. (Hegedűs György: Micsoda beszéd ez! — Nagy zaj a középen. — Esztergályos János: Csaltak, loptak, hamisitották!) Azért csaltak és hamisitották, azért hagyták ki mindazokat, akikről azt hitték, hogy önök ellen fognak szavazni... Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Peyer Károly képviselő urat kénytelen vagyok a sértő kifejezés miatt rendreutasitani és kérem, hogy a jövőben hasonló kifejezésektől tartózkodni méltóztassék, mert kénytelen lennék a, képviselő úrral szemben szigorúbb rendszabályokat alkalmazni. (Propper Sándor: Igaza van!) Peyer Károly: Én csak tényekre hivatkoztam, amelyek részben köztudomásúak, részben pedig a kormány által is elismertettek, hogy t. \ %i az a választói névjegyzék, amely jelenleg a fővárosban érvényben van, meg van hamisítva, illetőleg az összeírás nem felel meg a választójogi rendeletnek. (Hegedűs György: Ez még nem hamisítás! Egy esetet mondjon!) Ha valaki olyasmit csinál, ami a törvénnyel ellenkezik, az hamisítás. (Hegedűs György: Egy esetet mondjon! — Bárczy István: Jograblás! — Petrovácz Gyula: Bíróság döntött már ebben a kérdésben!) Olyan köztudomású tények ezek, amelyek felett már felesleges vitatkozni, hiszen a bélyeget maga a közigazgatási biróság- sütötte rá erre az eljárásra, amikor a polgárok ezreit és ezreit vétette fel újból a választói névjegyzékbe. Tehát mind olyanokat hagytak ki, akiknek jogcímük volt a szavazásra. (Petrovácz Gyula: Hány esetben adott helyet a panasznak a biróság? — Csilléry András: Mondja meg a pontos számot! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Csilléry t. képviselőtársam az előbb nagyon megsértődött és azt mondotta, hogy nyugodtan hallgat meg mindenkit. Úgy látom, hogy csak akkor áll ez, amikor ön beszél. Tovább menve, meg kell állapitanom azt is, hogy önök találták fel ezt a rendszert, hogy diplomás embereknek irtak levelezőlapokat, amelyben értesítették őket, hogy az írni- és olvasnitudás hiányában kimaradtak a névjegyzékből. Hány ügyvédet, orvost és tanítót hagytak ki (Petrovácz Gyula: Mese!) azon a címen, hogy nem tudnak írni és olvasni! (Hegedűs György: Olvassa fel a névjegyzéket!) Vegye elő a t. képviselőtársam a régebbi lapokat (Derültség és felkiáltások jobbfetől: Lahivatkozikf), ha emlékezőtehetsége eny-