Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-334

A nemzetgyűlés SM. ülése 1.924. évi november hó Í2-én, szerdán. 173 Zoltán: Hallatlan.) Méltóztassék elképzelni, hogy ilyen körülmények mellett milyen lesz az a főtárgyalás, amelyet 19-én fognak megtartani, mikor maga a biróság sem ismeri, mert nem ismerheti azt a nagy tömegű iratot, amikor nem tud hivatkozni sem: a védelem, se a királyi ügyészség arra, hogy milyen lajstromszám alatt lajstromozott darab felmutatását kéri, és mit mivel kivánunk bizonyítani. De más is folyik ebben az ügyb»n. Köztudomású, hogy ezekből a bűnügyi iratokból nem I egy, hanem több is elkallódott. Mi a garanciája a védelemnek arra, hogy most már, mikor ott van a főtárgyalás! elnöknél, amikor a főtárgyalás elnöke sem hajlandó elkövetni semmit abban a tekinteben. hogy — nem az ő ; mulasztását, mert nem a főtárgyalás elnökét I kárhoztatom, hogy a korábban elkövetett mulasztásért feleljen — most az utolsó órában lajstromba és iratjegyzékbe foglalja ezeket a dolgokat, hogy legalább megnyugvással ülhessünk le a védői székbe. Méltóztatik emlékezni arra, hogy egyik interpellációban szóvátettem azt, hogy az Esküttféle panamaügyre vonatkozó iratokkal miféle játékot űznek. Szóvátettem azt, hogy Eskütt lakásán egy alkalommal házkutatást tartottak es a házkutatás alkalmával lefoglaltak 126 darab iratot, amelyeket jegyzékbe foglaltak, és beterjesztettek a rendőrségre, ennek alapján megindították Eskütt Lajos ellen aktalopás címen az eljárást, vádat is emeltek ellene, ezt a vádat azonban csodálatosképen a vádtanácsi főtárgyaláson a vádat képviselő királyi ügyész elejtette. Érthetetlennek tűnik fel, hogy miért ejtette el akkor ez a királyi ügyész ezt a vádat, még pedig, mint a birói indokolás mondja, anélkül, hogy a sértettet, az akkori földmivelésügyi ministert megkérdezte volna, hogy vájjon kivánja-e a vádat elejteni, vagy nem. Az utóbb történt események azonban megmagyarázzák azt, hogy miért történt. Bebizonyosodott ugyanis, hogy nem lehet Eskütt Lajost aktalopással vádolni, mert kiderült, hogy ezek az iratok, amelyeket lefoglalt a rendőrség Eskütt Lajos lakásán történt házkutatás alkalmával, olyan időből datálódnak, amikor Eskütt vagy a fogházban ült első ügyéből kifolyólag előzetes letartóztatásban, vagy pedig a földmivelésügyi ministeriumnak olyan iktatott ügydarabjai voltak, amelyek abban az időben keletkeztek, mikor Eskütt már nem teljesített a ministeriumban szolgálatot, tehát amikor nem is lehe; tett ezekhez az iratokhoz hozzáférni. (Szabó Sándor: Ez már védelem, én mondom, hogy védelem! — Koszó István: Fél, hogy felmentik Esküttet! — Horváth Zoltán: Cinikusan ezt a botrányt elintézni nem lehet. — Egy hang a jobboldalon: Melyik oldalon van cinizmus? — Horváth Zoltán: Ott, ahol kérdik. — Zaj. — Elnök csenget. — Pikler Emil: Melyik oldalon van a panama?) Megtörtént az is, hogy ezeket az Esküttnél lefoglalt bűnügyi iratokat az akkori igazságügy minister — Nagy Emil lemondása után Bethlen István helyettesitette akkor az igazságügyministert — az ügyészséghez intézett hivatalos átiratával visszakérte azzal az inkodolással, hogy a bűnvádi perrendtartás 169. §-a értelmében ezekre az iratokra szüksége van a földmivelésügyi ministeriumnak az ottani ügykezelés zavartalanságának biztosítása végett. Második interpellációmban nagyrészt felsoroltam, melyek a lefoglalt iratok s rámutattam arra, hogy annak nagyrésze kijáró, protegáló levél, melyek NAPLÓ XXVII. nélkül egész nyugodtan el lehetett látni a földmivelésügyi ministerium adminisztrációját, amiként el lehet látni ma is, mikor ezeknek az iratoknak tekintélyes része megint visszakerült a törvényszékhez. De megállapítottuk utólag azt is, hogy a budapesti ügyészséget és a budapesti törvényszék vádtanácsát félrevezették akkor, amikor ezeket az iratokat visszakérték, mert a földmivelésügyi ministerium, amelynek talán köze lett volna ezekhez az iratokhoz, egyáltalában vissza sem kérte ezeket az iratokat, hanem az iratok visszakérése csak az igazságügyministerium részéről történt és amikor a törvényszék visszaadta az igazságügyministernek, az igazságügyministerium nem is továbbította a földmivelésügyi ministerhez. (Pesthy Pál igazságügyminister: Nem ugy van!) Nem adta ki tehát azokat az iratokat, amelyeket ki kellett volna adni. Ezt meg lehet állapítani azokból az iratokból, amelyeket visszaterjesztettek, mert nyilvánvaló azokból^ hogy csak az igazságügyministerium bélyegzőjével vannak ellátva és azok nem kerültek vissza a földmivelésügyi ministeriumhoz. De ez teljesen lényegtelen szempont. A lényeges talán az, hogy ma, amikor egy héttel a főtárgyalás kitűzése előtt vagyunk, még mindig nem adatott mód a védelemnek arra, hogy ezekbe az iratokba betekintsen, sőt a visszaküldés is annak ellenére, hogy a vádtanácsi határozat kötelezőleg irja elő az iratok visszaküldését, hiányosan történt és két nagyon fontos okirat csak a tegnapi napou küldetett vissza az igazságügyministeriumtól, amikor én már pénteken bejegyeztem interpellációmat és jeleztem azt^hogy az eltűnt akták ügyében fogok interpellálni s amikor egy újságban nyilatkozatot tettem közzé, amelyben rámutattam arra, hogy melyek azok az akták, amelyek nem kerültek vissza. Második interpellációmban, amikor a lefoglalt iratok ügyét szóvá tettem, vázoltam azt is, hogy miként történt Eskütt Lajos segédletében részben a kiviteli panamák elintézése. Rámutattam és megemlitettem azt, hogy vau Magyarországon egy királyi közjegyző-helyettes, aki üres űrlapokat hitelesitési záradékkal látott el, és ezen hitelesitési záradékot adta egy szűkebb társaságnak a kezébe azzal, hogy ezeket a kiviteli panamákkal foglalkozók ^ azok részére cedáltathassák át, akiknek a részére akarják. Ez súlyos visszaélés, amely elképzelhetetlen egy közjegyző részéről, mert hiszen olyan üres lappal, amely hitelesitési záradékkal van ellátva, olyan bűncselekmény követhető el, amilyen bárki'nek tetszik. Ez a hitelesítéssel ellátott záradék itt van a kezemben, másolatban leteszem a ház asztalára. Hogy a benne szereplő Waszarics Lajos létező vagy nemlétező személy, ezt én nem tudom. A másolat a következőképen szól (olvassa): „Az általaira alulírott helyen és napon 158/1922. szám alatt felvett jegyzőkönyv alapján tanúsítom, hogy Waszarics Lajos földmives sopronperesztegi lakos, akinek személyazonosságát az általam személyesen ismert Mayer Adolf tisztviselő és Takács Ferenc állatkereskedő soproni lakosok igazolták, a jelen meghatalmazást — felolvasás és megmagyarázás után elfogadva —, a mai napon előttem sajátkezüleg irta alá. Kelt Sopronban 1922. évi július hó 21-ik napján. Olvashatatlan aláírás". Nenn lehet igen t. igazságügyminister «r a kérdést elintézni azzal, hogy a közjegyző meg-, halt. Igaz* hogy Téry közjegyző meghalt, a hitelesitési záradékot aaonban nem ő irta «Iá, 26