Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-334

174 A nemzetgyűlés 334. ülése 1924 hanem a közjegyző helyettese, amint ezt az irat igazolja, mondván (olvassa): „A királyi közjegyző helyett, mint dr. Téry Ödön soproni közjegyzőnek a szombathelyi királyi közjegyzői kamara 248/1917. számú határozatával megerősitett > helyettese". Tehát itt létező és élő személyről van szó. Ez az okirat ott feküdt az igazságügyministériumnál augusztus 18-ikától kezdődőleg, az igazságügyminister ur és a királyi ügyészség kezén is megfordult, és még sem, látta szükségesnek azt* hogy dacára, hogy itt súlyos büntető törvénykönyvbe ütköző cselekményről van szó, még sem látott alapot, hogy ez ellen a közjegyző ellen az eljárást lefolytassa. T. Nemzetgyűlés, a november 19-ikén tárgyalás alá kerülő panamaügynek van egy másik és büntetőjogi szempontból érdekes megnyilvánulása is. Ha t. i. valaki azt a terjedelmes vádiratot, amely a főtárgyalás alá kerül, kezébe veszi, látja azt, hogy ebben vádat emel a királyi ügyészség Eskütt Lajos ellen, mint tettes ellen, azonkívül vádat emel körülbelül 9—10 személy ellen, mint a megvesztegetésben bűnsegéd ellen és nem gondol arra — és ez teljesen érthetetlen —, hogy amikor megvesztegetésben van tettes, van bűnsegéd, tehát megvesztegetett és van ebben segédkező, akkor kell lenni megvesztegetőnek is. Ha van a vesztegetésnek passzív alanya, aktiv alanyának is kell lennie. Márpedig a bünítetőtörvénykönyv 470. <f-a ugy rendelkezik, hogy „egy évig terjedhető fogházzal és 1000 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az, aki közhivatalnoknak avégett, hogy ez kötelességét megszegje, ajándékot vagy jutalmat ad vagy ígér". Mikor törvény van arra, hogy a megvesz tegetőt is büntetni lehet, érthetetlen, hogy mi ért csak a [megvesztegetett és a bűnsegédek vannak a vádiratban feltüntetve, ellenben a megvesztegetek sehol sem szerepelnek, nem pediglen azért, mert ide vonatkozólag bármit produkált is a védelem, és igyekezett Eskütt Lajos is bizonyitani, az ügyészség mégis mindenkor bedugta a fülét és nem folytatta le a vizsgálatot három év után maguk ellen a megvesztegetők ellen! Egyáltalában nincs semmiféle eljárás inditva a megvesztegetők ellen, tisztán csak a megvesztegetett és a bűnsegédek ellen folyik az eljárás, ellenben azok ellen, akiknek részére a kijárásokat eszközölték, azok ellen nem látja a királyi ügyész szükségesnek az eljárást lefolytatandónak ós bár, ismétlem, a védelem szempontjából rámutattam és interpellációm keretében rs rámutattam, az ügyészségnél s a vádtanácsnál megtartott első tárgyaláson is és a főtárgyaláson is rámutattam azokra a visszaélésekre, amelyek e panama körül vannak: semmiféle intézkedés még ebben az irányban nem történt T. Nemzetgyűlés! Hogy az egész eljárásnak komikus voltát méginkább beigazoljam, bátor vagyok felolvasni egy iratot, amelyet a védelem' kapott a budapesti törvényszéktői. A vádtanácsi tárgyaláson ugyanis a vádtanács elrendelte, hogy az Eskütt-féle panamaügyben beszerzi a biróság a Szesztermelési Rt. ügyére és a Zeöke—TJsetty-féle rágalmazásra vonatkozó ügyiratokat. Az imént rámutattam ugyebár arra, hogy hat hatalmas aktacsomó van a-biróság előtt. Ellenben meg kell mondanom, hogy ezen hat aktacsomag egyáltalában nincs lajstromozva és a legmeglepőbb az, hogy a! budapesti törvényszék a védelemhez fordul., évi november hó 12-én, szerdánk hogy mutassa meg, hol vannak a Szesztermelési-iratok, amikor azt neki kellene tudni és amikor azt neki kellene az iratokból megállapítania. Én az igazságügyminister ur figyelmét felni vom a magyar királyi földmivelésügyi ministerium 4642/1921. számú átiratára, amelyet a magyar királyi államrendőrség főkapitányságához intézett 1921 szeptember 17-én. Ebben megküldi a Szesztermelési és Szeszkereskedelmi Rt. liszt- és gabonakivitele tárgyában keletkezett, Eskütt Lajos és társai elleni nyomozással összefüggő iratokat további intézkedés végett. Most a budapesti

1 áílamrendőrséghez kerülnek ezek az iratok és szabályszerüleg iktattatnak. Itt azonban megint szabálytalan kezelés történik — ami általában napirenden volt az Eskütt ügyben —, mert ezeket az iratokat 1921 szeptember 21-ikén 133.142/1921. szám alatt a budapesti állaimrendőrség dr. Pless ; György vizsálóbiró urnák küldi meg. „Hivatkozással a vizsgálóbiró urnái lévő iratokra, megvesztegetés bűntettével gyanúsított Eskütt Lajos elleni ügyben — mondja az átirat — a magyar királyi földmivelésügyi ministérium által 4642/1921. szám alatt megküldött iratokat átjuttattuk azzal stb. stb.". Már maga az is meglepő, hogy a magyar királyi államrendőrség közvetlenül a vizsgálóbíróval levelezik, és j a bűnügyi nyomozás szempontjából feltétlenül fontos iratokat nem az arra illetékes királyi ügvészségnek küldi meg, hanem egyszerűen megküldi a vizsgálóbirónak és a vizsgálóbiró, dacára annak, hogy hivatali kötelessége lett volna, nem tartotta szükségesnek ezeket az iratokat, ha akár tévesen neki küldték is, leküldeni az ügyészséghez, hogy a nyomozást folytassa, hanem egyszerűen ezt is az iratokhoz csatolta és most rajtunk keresi, illetve bennünket hiv fel, hogy mi mondjuk meg, hol vannak azok az iratok, amelyek 1921 szeptember 26-án 11.878/1921. szám alatt a kir. törvény szék főlaj stroma ban iktatást nyertek. (Rupert Rezső: Szép kis ügy!) Természetes, hogy ebben nem kivántak eljárást indítani, nem kivántak akkor sem, amikor ebben az ügyben már ismételtén ujságközleményben, interpellációban és a biróság előtt mutattam rá, hogy tessék a Szesztermelési Rt. panama ügyét is feltárni, ! tessék ebben az ügyben a nyomozást, a vizsgálatot lefolytatni és amennyiben bűnügyi eljárás alapját képezheti, tessék ebben az ügyben a főtárgyalást megtartani. Ugyanis ez az az ügy, amelyben Eskütt Lajos azt hangoztatja, hogy miként vádolhatják őt azzal, hogy tizennégy rendbeli ügyben öt millió koronát kapott megvesztegetés címén, amikor a Szesztermelési Rt. egymaga fizetett le 700 vagon kölcsönbuza kiszállításáért — amely búzát akkor az éhezőktől, az ellátatlanoktól vonták meg — tiz millió koronát 1920-ban. Ezt a 700 vagon búzát soha sem téritették vissza a magyar államnak, hanem kártérítési per keletkezett az ügyből, amely ugyancsak a budapesti biróság előtt folyt le. Ebből az esetből kifolyólag — az 1920. évi valutát méltóztassék figyelembe venni — 80 millió korona kára származott a magyar államnak. (Rupert Rezső: Bethlen-rezsim! — Horváth Zoltán: Ki fizeti ezt meg? — Kiss Menyhért: Ki fog felelni ezért? — Zaj balfelöl. — Horváth Zoltán: Ezért kellett a szanálás! — Kiss Menyhért: Üzleteket kötnek! Igazság? — Horváth Zoltán: Ki a Szesztermélo igazgatója?) Remélem, az igazságügyminister í ur egyszer mégis kezébe veszi az ügyet és ki-