Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-334
158 A nemzetgyűlés 334. élése Iff24. évi november hó 12-én, szerdán. amelyben egy cikk a következőképen szólt: „Sok-e három gazdának 150 hold föld 1 ? A földbirtok helyes megoszlása az Ü-b ±5. egyik Ítéletében". Énben az ítéletben el van mondva, hogy Katona Lajos, Katona András és Katona Sándor kisbirtokosok vettek 150 hold földet. A 150 holdat az UFrj. elvette ettől a három kisbirtokostól. (Egy hang a jobboldalon: Nem vette el!) Elvette kérjem. Ezt az újságot olvassák odaát, xnegszállt. területen is, száz meg száz kisgazda olvassa és azt hiszem, hogy amikor olvassa, furcsa fogalma lehet annak a kisgazdának a magyarországi föidbirtokreformrói; (Osontos Imre: Szilágyi Lajoshoz adresszálja!) Nem bánom akárkiről van szó, de ez lehetetlen. Ezntán ne csodálkozzanak, hogyha az a megszállt területen lévő magyar emberj azt mondja, hogy nem vágyik íae, mert nem is vágyna c, miKor ilyeneket lát. (Zaj a jobboldalon.) Tudom én, hogy rossz ez a földbirtoikreform és csudálatosnak tartom, hogy csak épen a földbirtokost sújtják ezzel. Miért nem a házbirtokosokat, gyárosokat, nagykereskedőket'? {ugy van! ügy van! a Ház minden oldalán. — Forster Elek: Ebben igaza van!) Csudálatos ez kérem. Azt is csodálatosnak tarjtom, és egyszerű eszemmel nem tudom felfogni» de az a magyar ember sem tudja józan eszevei megerieni, hogy ha a szegény gazda vett a háborúban tizenöt hold földet, vagy öt holdat, elvették tőle — mint megtörtént — vagy vett az a nagyapa húsz hold földet, elvették tőle^ de attól, aki most szerzett házat vagy nagy gyárat, semmit sem vettek el. {Ügy van!) ±ia már a kisgazdától, a földbirtokostól megkívánja az állam, hogy adja le adóját, méltóztassék más osztályokat is épen úgy sújtani. (Helyeslés a Ház minden oldalán, — Forster Elek: Ebben igaza, van!) Sokban igazam van nekem. (Élénk derültség a jobboldalon.) Különösen önök figyeljék meg, kisgazda testvéreim, amiket mondok. Nézzék csak tisztelt kisgazda képviselőtár" saim, azért, hogy én most topánkában járok és ilyen nadrág van rajtam, az én szivem a föld népéhez huz, a lelkem ott van velük, mert hazámat úgy tudom naggyá tenni, hogyha felemelem őket magamhoz. Miért van ez a földbirtokreforjm! Azért, hogy védje a katholikus papok és a zsidók nagybirtokát, védje a grófoknak a Habsburgok által adományozott birtokát (ügy van! a baloldalon.) Ezért kell ez a földbirtokreform. Ezért nem kell ez nekünk. Jól mondja t. barátom, hogy azért van legiőkép, hogy néhány fiskálisnak jó nagy kenyeret adjon. Most persze azt mondják, hogy én megint bántom a bírákat. Dehogy bántom, eszem ágában sincs bántani azokat, tisztelem becsülöm őket, csakhogy, mint képviselő, jogomnak és kötelességemnek tartom, hogy az ilyen dolgokat a nemzet színe elé hozzam. Annyira nem bántom a bírákat, hogy én azt sem helytelenítem, ha az a biró az Ébredő Magyarok Egyesületében benne van. (Zsilinszky Endre: Ez helyes!) Ugyanis én úgy okoskodom, hogy ha az a biró a szabadkőműves páholyban benne volt, miért ne lehetne benne emebben is, hogyha az Ébredő Magyarok Egyesülete olyan nemes célt szolgál, mint amilyen nemes célt a szabadkőmüvespáholyok szolgáltak. Mert én ismertem birót Beregszászban, aki a szabadkőmivespáholynak nagymestere volt, s a legkitűnőbb, a legnagyszerűbb biró volt. Az a biró nem azt nézte, hogy szabadkőműves került-e elébe, vagy nem, az a biró azt nézte, hogy kinek van igazsága, és ha a szabadkőműves bűnös volt, megbüntette, ha nem volt bűnös, fölmentette. Ezt kérem én az ébredő birótól is. Mikor, az a bírói székbe beleül, ne azt nézze, hogy ébredő-e az a vádlott, vagy nem, hanem azt nézze, hogy bűnös-e Vagy sem. A biró olyan, mikor a bírói székben ül, mint a templomban a pap, annak szentnek és hozzáférhetlennek keli lennie eszmeileg is. Egyet megállapítok: Ott, ahol zsidóbirtokról van szó, megy vigan a földbirtokrendezés. (Ellentmondások.) Bocsánatot kérek, én ezt igy tapasztaltam, így láttam, méltóztassék megengedni. Higgyék meg, t. uraim, nekem is faj annyira mint önöknek az ősi birtok elkallódása s azt szeretném, hogyha az ősi ambituson a régi gazdálkodó pipázgatna, nem pedig a Schwarz vagy a Klein. (Ügy van! a balkozéTpen.) De az a Schwarz vagy Klein nem az ő, hanem a régi gazda bűne folytán jutott a régi birtokba. En mint tisztességes magyar ember nem érzem magamat feljogosítva, hogy a Schwarzot és Kleint büntessem akkor, amikor az a dzsentri a bűnös. Sőt továbbmegyek: azt szeretnem, hogyha a 15 millió magyar kertjében mindenütt az ősi istennek, a Hadúrnak áldozata szállna az ég felé (Elénk derültség a Ház minden oldalán.), mert tudom, hogy 4 ÍZ H 15 millió magyar a maga vallásában épen ugy, mint az a zsidó, egységes lenne; akkor nem félteném hazámat, nemzetemet a megsemmisüléstől, mert épen ugy, mint a zsidót, összetartaná a hite. Ezen igyekezzenek a t. fajvédők, valami egységes magyar vallást teremtsenek, akkor meg tudjuk menteni a hazát. Ezek után a következő interpellációt vagyok bátor előterjeszteni a földmivelésügyi minister úrhoz (olvassa): „Van-e tudomása a földmivelésügyi miniter urnák arról, hogy Tarján, Guiácson, Tivadaron és Hetében a folyó évi szeptember elsején, Nagy- és Kislónyán pedig szeptember 20-án kezdődött földbirtokrendezési tárgyalás alkalmával dr. Kiss István, illetve Izsépi Andor tárgyaló biró az igénylők szakértőjeként nem fogadtak el. Hajlandó-e a minister ur odahatni, hogy ezeket a sérelmes intézkedéseket a földbirtokrendező bíróság orvosolja 1 ?" Elnök: Az interpelláció kiadatik a földmivelésügyi minister urnák. Ki a következő interpelláló? Héjj Imre jegyző: Nagy Ernő! Nagy Ernő: T. Nemzetgyűlés! Azokról, amiket el akarok mondani, már többször megemlékeztemi ebben a Házban és kértem az egyes minister urakat, hogy ne engedjék és szüntessék meg ezeket az igazságtalanságokat, Kéré; sem kiáltó szó volt a pusztába. Az igen t. minister urak semmit sem tettek, illetőleg. à földmivelésügyi minister ur megtett annyit, hogy jelentést tétetett magának az ügy állásáról. Hogy az a jelenés valót vagy valótlanságot mondott-e, annak bírálatába nem bocsátkozom. Szomorú dolog ez, mert hiszen én és általam a beregi nép csak vizsgálatot és határozatot kért és nem kapott. T. Nemzetgyűlés! Amikről most szólani akarok, azok a visszaélések, amelyeket Beregyármegyében az utcsinálások, kanálisvájások és a töltésépitések körül elkövették. Dolgozik az a szegény beregi nép étlen, szomjan az utón, a kanálison és a töltésen és azt mondja, csináljuk az utat Tomcsányinak, Gulácsy Dezsőnek, vájjuk a. kanálist a többi nagy uraknak. Én azt kértemi az igen t. minister uraktól, vizs-
