Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-334

A nemzetgyűlés 334. ülése 1924. gálják meg, jogos-e a népnek ez a panasza vagy nem? Nem vizsgálták meg. Nem tették meg, pedig ha tárgyilagos vizsgálatot tartanak és megállapítják azt, hogy a beregi népnek kötelessége ingyen utat csinálni, ingyen kanálist vájni és ezt kimutatják törvény szerint, az a nép megnyugszik. De a minister urak a legrosszabbat tették: hallgattak. (Kováts-Nagy Sándor: Hallgatni arany!) És különös, hogy Szabolcs vármegyében fizetnek az utcsinálásért, a Tisza jobbpartján, Bereg vármegyében azonban nemj fizetnek. Így a nép önkénytelenül is azt kérdezi, hogy melyik országban élünk? Bereg vármegye is Magyarország? A dolog valóban ugy fest, mintha Bereg vármegye sötét Ázsia, Szabolcs meg Nyugat volna, persze magyar értelembe véve, ezt tegyük hozzá. (Derültség.) Ugy tudom, hogy a vármegyék a közmunkák lebonyolítására bizonyos összeget kapnak. Inségakció, yagy mi a neve ennek az akciónak. Hát ebből az inségakeióból semmi sem jutott Beregre? Ugy tesznek megint, mint a háborúban, amikor Beregre kivetettek egy esztendőben 23 vagon szemes terményt ós az akkori alispán beszállított 35 vagont. Persze jutalmat és dicséretet kapott érte a ministertől, de a beregi rutén nép majdnem éhen halt és püspökének és papjainak kellett felterjesztést csinálni, hogy adjanak a népnek ennivalót. Velem együtt a beregi nép arra kíváncsi tehát, hogy kötelessége-e ez a beregi népnek, mert én mint volt közigazgatási tisztviselő nem tudok olyan törvényt, amely elrendelné azt, hogy utat, töltést csinálni és kanálist vájni a nép kötelessége, különösen ma, amikor nincs az országban még egy olyan szegény rész, mint a beregi rész, ahol az idén a szemes termény 1—2 mázsás volt, burgonya és tengeri pedig semmi sem termet. Most ezt a szegény népet arra kényszeritik, hogy menjen nap-nap mellett dolgozni 16 éves kortól 70-ig s vájja azt a kemény földet, amint ők mondják, az urak kedvéért és kényelmére. Bár ismétlésbe bocsátkozom, azt kérdezem a minister uraktól, hogy vizsgálják meg és állapitsák meg, van-e erre törvény avagy nincs. Ezek után a következő interpellációt vagyok bátor intézni a belügyminister úrhoz (Olvassa): „Bereg vármegyében évek óta hajtják a népet a Tisza töltésén utat csinálni, kanálist vájni, amikért nem fizetnek és állítólag igazságtalanságok is előfordulnak, amennyiben egyeseknek többször, másoknak kevesebbszer kell kiállaniok. Hajlandó-e a minister ur sürgősen szigorú vizsgálatot elrendelni és megállapítani, hogy ezek a népet szerfelett terhelő és elkeserítő munkálatok törvényesek vagy törvényellenesek-e, történtek-e visszaélések és ha igen, kik követték azt el? Hajlandó-e a miniszter ur az illetőkkel szemben a törvény szigorával eljárni? Hajlandó-e a minister ur megengedni azt, hogy a vizsgálatokon jelen legyek és hajlandó-e az eljárás eredményét a nemzetgyűlésnek bejelenteni?" (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Előbbi interpellációmban azt mondottam, hogy az intelligencia eltávozott a néptől. Ha az intelligencia hivatása magaslatán áll, akkor, másképen jár el, akkor nem utálja és nem nevezi a népet büdös parasztnak, hanem szeretettel öleli magához s ekkor jót állok érte, hogy az nem lesz kommunista és a falu népe nem fog a szocialisták karjaiba menni; de igy önök a bűnösök ezért, amint a Tisza-korszak bűnös azért, hogy 1918 ugy ütött "*! november hó 12-én, szerdán. 159 ki, ahogy kiütött és hogy egyáltalán kiütött. Magukra vessenek most is, ha valami baj lesz. De én bizom a magyar nép józanságában, tisztességében, hogy még az uri indolenciával szemben is őrzi a maga igaz magyarságát és józanságát. Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminister urnák. Ki a következő interpelláló? Héjj Imre: Csik József! Csik József: T. Nemzetgyűlés! Minthogy három interpellációm van bejegyezve, kérem a nemzetgyűlés szíves engedélyét, hogy az elsőt elhalaszthassam. (Helyeslés.) Elnök: Ugy látom, hogy a Ház hozzájárul az interpelláció elhalasztásához. Kimondom tollát határozatilag, hogy a nemzetgyűlés hozzájárul, hogy Csik József képviselő ur interpellációját a legközelebbi iuterpellációs napon terjeszthesse elő. Ki a következő interpelláló? Héjj Imre jegyző: Csik József! Csik József: T. Nemzetgyűlés! Erre az interpellációmra is kérem a t. Nemzetgyűlés szives engedélyét, hogy azt elhalaszthassam. (Helyeslés.) Elnök: Ugy látom, hogy a t. Ház hozzájárul az interpelláció elhalasztásához. Kimou dorn tehát határozatilag, hogy a nemzetgyűlés hozzájárul ahhoz, hogy Csik József interpellációját a legközelebbi iuterpellációs napon terjeszthesse elő. Ki a következő interpelláló? Héjj Imre jegyző: Csik József! Csik József: T. Nemzetgyűlés! Interpellációm keretében a cukorgyárosoknak a cukortermelőkkel, nevezetesen a kistermelőkkel szemben tanúsított sérelmes eljárását óhajtom szóvátenni. A kistermelőkről fogok szólani annál is inkább, mert tudvalevő, hogy a nagytermelők többnyire egyéni szerződést kötnek a cukor" gyárakkal, és igy az az egyetemleges szerződés, mely általában az ország egyes vidékein meghonosodott, a nagytermelőkre nézve nem áll. Ami a dolog genezisét illeti, az visszanyúlik a tavalyi időre, amikor többnyire pénzértékben állapitották meg a beszolgáltatandó cukorrépa métermázsáját. A f pénz értékének álla ndó változása következtében rendkivül sok veszekedésre adott alkalmat az a körülmény, hogy a cukorgyárosok nem iparkodtak a pénz elértéktelenedésével lépést tartani és a kisgazda közönséget répájáért kellőleg kárpótolni. Épen azért sok vidéken a kisgazdák az illető vármegyei gazdasági egyesülethez folyamodtak, hogy annak vezetősége lépjen érintkezésbe a cukorgyárakkal és érdekeiket védje meg*. A jelen gazdasági

1 évben sok helyen a vármegyei g-azdasági egyesületek épen a kistermelők megbizása folytán nem pénzértékben kötötték meg a cukorgyárakkal a szerződést, hanem cukor-alapon olyan értelemben, hogy a beszolgáltatandó cukorrépa métermázsáját cukorban állapitották meg. Egyes helyeken ilyen cukoralapon szerződést kötöttek. Ennek főbb pontjai a Dunántúl a következők: A cukorgyár a szerződós értelmében a cukorrépa átvételi árát négy és fél kilogram^ cukornak, továbbá 14 kilogram búzának középárában hatái^ozaa meg. A cefre járandóság minden métermázsa cukorrépa után 50 kg cefre, és végül minden száz métermázsa netto cukorrépa után tiz kilogram cukor ingyen adassék a 'kistermelőknek, Annak idején ez a szerződés a kistermelőkre nézve elég méltányosnak mutatkozott, mert a " 24*