Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-334

 nemzetgyűlés 334. Ütése 1924. évi november hó 12-én, ssérdán. 139 még egyszer fel kell hívni a kormány és a többségi párt figyelmét arra, hogy amennyit lehet, annyit ezen a szakaszon javítani kell. Nem tudom, hogy ennél a szakasznál felszóla­lásomban kiterjeszkedhetem-e az összes be­kezdésekre, vagy pedig bekezdésenkint külön kell felszólalni? Elnök: Joga van a képviselő urnák az egész szakaszhoz hozzászólni. Rothenstein Mór: Ez a szakasz megállapítja többek között azt, hogy a törvényhatósági vá­lasztók névjegyzékét három évenként, és pedig a választás évében köteles az igazoló választ­mány összeállitani és kihirdetni. Javaslatom az, hogy két évenként állíttassanak össze a névjegyzékek, egy későbbi szakasz rendelke­zése révén, ahol szintén azt fogom javasolni, hogy a választások ne háromévenként, hanem kétévenként történjenek. Ugyanis, ha azt kí­vánjuk, hogy a választások kétévenként tör­ténjenek, akkor a választói névjegyzékeket is kétévenként kell összeállitani. Azt hiszem, mi­nél sűrűbben történik a törvényhatósági bi­zottsági tagok választása, annál helyesebb és üdvösebb az ügy érdekében, ha az, akit három évre választanak meg valamely tisztségre, tndja, hogy neki három évre biztos a mandá­tuma, mert igy tevékenysége intenzivebb, pon­tosabb és kötelességszerűbb, mint hogyha azt tudná, hogy mandátuma csak két évre terjed. Tehetségét, rátermettségét igy sokkal intenzi­vebben gyakorolja, mert hisz a két év" nem olyan hosszú idő, hamar lejár és ennek követ­keztében azért, hogy választói működésével meg legyenek elégedve, úgyhogy újra meg­válasszák, igyekszik ezen rövidebb időtartam alatt minden lehetőt megtenni a választók kedvére. Ezen szakasz negyedik bekezdésében az áll, hogy a központi választmány köteles az országgyűlési (nemzetgyűlési) kép viselő válasz­tók ideiglenes névjegyzékét az igazoló választ­mányhoz minden harmadik évben legkésőbb májas hó 15-ig megküldeni. A már kifejtett érveknek alapján szintén azt javasolom, hogy ez ne minden harmadik évben, hanem minden második évben történjék. Ez már a javaslatom­nak a konzekvenciája és természetes, hogy ugyanezt kell ennél a bekezdésnél is elfogadásra ajánlanom, hogy ellentét ebben az irányban e szakaszban ne legyen. Az ötödik bekezdés első mondata a követ­kezőket mondja (olvassa): „A törvényhatósági választójog különös kellékének meglétét az iga­zoló választmány kívánságára igazolni kell". Miért mondjuk azt, hogy az igazoló választ­mány kívánságára és miért nem ugy, hogy csak akkor, ha az igazoló választmány ezt kéri? Azt gondolnám helyesebbnek, ha ezt a mondatot ugy változtatnék meg, hogy hivatalból minden esetben okvetlenül történjék gondoskodás az­iránt, hogy annak a választónak, aki a válasz­tójogot törvény alapján gyakorolja, megvan­nak-e a szükséges kellékei. Ha ezek kimutat­hatók, nem kell várni amig valaki jelentkezik, nem kell várni azt, amig az igazgató vá­lasztmány ezt megkívánja, hanem ez hivatal­ból történjék meg. Az erre vonatkozó módosí­tást pártunk másik tagja fogja majd benyúj­tani, azonban én is szükségesnek tartom, hogy ezekről a módositásokról beszéljek, hogy rá­mutassak magam is mindazokra a hiányokra és körülményekre, amelyek megnehezítik a helyzetét a választónak, aki a jogát gyakorolni akarja abban az esetben, ha ő maga nem néz ügye után ha nem szaladgál, járkál egyik hely­ről a másikra, mert akad akárhány ember, aki az ilyen ügyekben nem lévén járatos, azt sem tudja, hova forduljon, hogy a választójogot megszerezze. Ha ellenben hivatalból történnek meg ezek a rendelkezések, ha hivatalból törté­nik gondoskodás ezekről, akkor mindez nem fordul elő. Hasonló intézkedés foglaltatik a hetedik be­kezdésben, ahol arról van szó, hogy a jogosu­latlan felvétel miatt bármelyik választó, a ki­hagyás miatt azonban csak maga az érdekelt fél szólalhat fel. Tehát a felszólalást elutasító határozat ellen csak a felszólaló, az annak helytadó határozat ellen pedig csak a kihagyott fél élhet panasszal a közigazgatási bíróságnál. E bekezdést illetőleg is nem én adom be a mó­dosítást, hanem pártomnak egy másik tagja, de miután az egész szakaszhoz csak egyszer le­het beszélni, tehát kénytelen vagyok itt is ugyanúgy érvelni, mint az előző bekezdésnél. Mit jelent az, hogy a jogosulatlan felvétel (miatt bármelyik választó, a kihagyás miatt azonban csak maga az érdekelt fél szólalhat fel? A mélyen t. belügyminister ur meg akarja akasztani, illetőleg el akarja hárítani azt, hogy ne történhessék mieg az, ami a közelmúltban megtörtént, amikor a névjegyzék összeállítása olyan képet mutatott, hogy az első pillanatra is lehetett látni, hogy tömegesen vannak kihagyva a választójogból a jogosultak olyan mértékben, hogy az egyes érdekelt felek felszólalása teljes lehetetlenség volt és csak ugy volt végrehajt­ható, illetve keresztülvihető, hogy az érdekelt pártok irodákat állítottak fel és ezek szervezték és intézték a felszólalásokat. Mondom, dacára annak, hogy a belügyminister ur és maga a mi­nisterelnök ur is elismerték a névjegyzék rossz összeállítását, mégis )el akarják kerülni azt, hogy a jövőben ilyen természetű felszólam­lások lehessenek, hanem hogyha 50.000 vagy 60.000 és még többezer választó kimarad a név­jegyzékből, akkor ezeknek maguknak kell egyen­ként elintézni ügyüket, és mindettől a , 60.000 embertől azt kívánja a belügyminister ur — akik nem is tudják, hogy hová kell fordulni —, hogy maguk intézzék el az ügyüket, hogy ma­guk hozzanak időbeli és anyagi áldozatot, pedig szegény emberekről lévén szó, ezeknek nincs annyi idejük, hogy utána járjanak a választó­joguknak, főleg a mai időkben, amikor minden egyes elmaradás a munkából bérlevonást von maga után és az illető húsába vág. Erről ő nem tud lemondani, a belügyminis­ter ur tehát számit arra, hogy az illető inkább otthagyja választói jogosultságát, semhogy anyagi kárt szenvedjen. Természetesen igen sok esetben el is éri a belügyminister ur ezt a célját, mert kenyér kell minden nap és bizony vannak emberek, akik a mindennapi kenyeret mégis csak fölébe helyezik annak, hogy meg legyen-e a választójoguk, vagy sem. Ugyan e szakasznak 10. bekezdése azt mondja, hogy: „A névjegyzék összeállításának részletes módoza­tait a belügymdnister rendelettel állapítja meg". Ha aláírom is azt, hogy ezeket a részleteket nem lehet itt a törvényben fölsorolni, hanem azokat végrehajtási rendeletbe kell lefektetni, mégis a magam részéről ehhez a szakaszhoz eb­ben a formájában nem tudok hozzájárdliii, ha­nem azt kívánnám, hogy e tárgyban rendelet adassék ki. Viszont szükségesnek tartöm, hogy mielőtt a minister ur ezt a rendeletet kiadná, köteles legyen azt a nemzetgyűlésnek bemu­tatni, hogy a nemzetgyűlés már előre ismerje

Next

/
Oldalképek
Tartalom