Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-334
"A "nemzetgyűlés 334. ülése 1924. évi november hó 12-én, szerdán. 133 nemcsak bírói Ítéletekről, de a szöveg szerint is jogerős birói Ítéletekről van szó. amelyekre befolyást gyakorolni a kormánynak valójában sem joga, sem módja nincs. Ha tehát azt mondjuk, hogy a kormány a saját magarészére bizonyos hatalmi többletet akar biztosítani azáltal, hogy a bíróság által megbélyegzett egyéneket a választójogból kizárja, ez se nem logikus, se nem lojális. (Peyer Károly: Politikai perekről van szó !) Azt hiszem, a képviselő urnák azért volt szüksége arra, hogy ezt az érvet felhozza, mert azt szerette volna, hogy a nagyközönség: előtt ezek az intézkedések más színben tűnjenek fel, és azoknak más tartalom tula jdOnittassék, mint a paragrafusban valójában 1 lefektetve van. Végül nem is vehetem egészen komolyan Rupert t. képviselőtársamnak azt az érvelését, amellyel azt hangoztatta, hogy ezzel az intézkedéssel különösen a kisgazda képviselők ellen léphet fel a kormány. Én sehol semmi módon nem tapasztaltam, hosry ezeket a bűncselekményeket, akár nyereségvágyból elkövetett bűncselekményekről, akár államellenes bűncselekményekről beszélünk, különös mértékben épen a kisgazdatársadalom tagjai követték volna el. Ellenkezőleg, mes: vagyok róla győződve, hogy ezek olyan bűnök, amelyek sokkal kevésbé fordulnak elő a falun, mint a városban és legkevésbé fordulnak elő abban a becsületes, hazafias nolsrári életben, amelyet' kisirazd?polgártársaink élnek. (Igaz! Ugy van! jobbfelől és a középen.) Elismerem, hogy van a felsorolásban két olyan eset, amelyben az ítéletet nem a függetlei) bíróság mondja ki. Az egyik az a bizonyos részes-ségi pont, amely azonban igen erős kautélákkal van körülvéve, nem ugy amint Rupert igen t. képviselőtársam mondotta, hogy valaki egy lakodalmon berüg, és ezen az alapon már meg lehet fosztani képviselői választói jogától. Azt mond.ía t. i. ez a 7. pont, hogy aki nyilvános helyen botrányt okozó részesrség miatt,két éven belül kétizben jogerősen volt elitélve és az utolsó büntetés .kiállásától, vagy elévülésétől számítva egy év még; el nem telt. Tehát botránvról van szó. két éven belül megismételt botrányról és akkor is csak egy esztendőre vesziti el az illető választói jogát. Nyilvánvaló ebből, hogy a prakszisban a legritkább esetekben fog csak ez a pont érvényesülni és akkor sem a pole-ári elemekkel szemben, hanem esetleg: a polgári társadalomhoz tartozó olyan egyénekkel szemben, akik végeredményben botrányos életet élnek. (Fever Károly: Kuna mee: a többiek nem rúgnak bel — Zaj.) Azt mondom, hogy esetlee* a polffári elemhez tartozó olyan egvénekkel szemben, akik botrányos életet élnek és akiket védelmezni ebben a Házbari senkinek semmi oka nincs. (Peyer Károly: A munkás snapszot iszik, í>z ur pezsgőt, de berúg mindegyik ! — Propper Sándor: A munkás csak vizet iszik; annak már nem telik egyébre! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) A másik eset, amelyben nem füsrsretlen bíróság- szabja ki a paragrafus alapjául szolgáló ítéletet, az a bizonyos sokat emlegetett fegyelmi ítélet. Ez azonban csak a passzív választójogra vonatkozó szakaszban fordul elő, tehát a passziv választójogától fosztja meg nem a javaslat, hanem a választójogi rendelet, esetleg majd a választójogi törvény azt, aki fegyelmi utón hazaellenes bűncselekményért elitéltetett. A választójogi rendeletben ismét van olyan intézkedés, amely lehetetlenné teszi a kormánynak azt, hogy ezzel a jogával visszaéljen, amennyiben csak olyanokra vonatkozik ez a rendelkezés, akik a hazaellenes magatartásért fegyelmi utón, a rendelet életbelépte előtt ítéltettek el. A kormánynak tehát semmiképen nincs módja arra, hogy utólagosan hozott fegyelmi Ítéletekkel bárkit is megfosszon passziv választójogától, mandátumától. (Peyer Károly: ISTem volt független Ítélkezés a fegyelmi ügyekben! Ezt másra Vass minister mondta! — Propper Sándor: Humbug volt, azt mondta a minister ur! — Zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek! Rakovszky Iván belügy minister: Ha a rendeletben, amely csupán egy választásra vonatkozott, ez ilyen kautélákkal van körülvéve, természetes, hogy majd a megalkotandó törvényben szintén lehet az állandó törvény szellemének megfelelő kautélákkal körülvenni ezt a fegyelmi szakaszt, ami különben az 1913 :XIV. tc-ben is benne van, tehát nem most, a bolsevizmus után, az akkori helyzet kiaknázása céljából került bele a rendeletbe. Ez az intézkedés majd annak idején a törvényjavaslat tárg-yalása alkalmával szintén megfelelő kautélákkal lesz körülvehető. Hogy ismét olyan érvre, illetőleg olyan faktorra hivatkozzam, akinek szavát, Rupert Rezső és Hegymegi-Kiss Pál képviselőtársaim álláspontjával szemben talán a t. képviselő urak is elfogadják, kénytelen vagyok Vázsonyi Vilmos képviselő urnák annak idején, 1918ban beadott törvényjavaslatából, illetőleg annak indokolásából az idevonatkozó részt felolvasni. Azt mondja a Vázsonyi képviselő ür által annak idején aláirt indokolás, hogy (olvassa): „teljesen indokoltnak látszik az az álláspont, hogy a politikai jogok gyakorlatának birói Ítélettel történő felfüggesztése nem elégséges eszköz azoknak kiválasztására, akik bűncselekmény elkövetése okából a választói jog gyakorlására alkalmatlanoknak mutatkoznak. Helyes tovább szelekciónak az 1913 :XIV. tc.-ben elfogadott az a további módja is, amely szerint bizonyos bűncselekmények miatt történt elitélés. ha a birói ítélet a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését nem mondotta is ki, a választójogból való kizárást már magában véve eredményezi". Tehát ÜST a választójogi rendelet, mint Vázsonyi Vilmos képviselő ür annak idején benyújtott javaslata az elvi álláspont szempontjából téliesen egyezik. A részletekben vannak ugyan eltérések — de nem akarok hosszadalmasan erre az igazán jelentéktelen körülményre kitérni —, ezek az eltérések azonban csak a törvényhozásnak a Btk. azóta bekövetkezett kiegészítéséből származnak. Ismétlem. ezt a kérdést majd a választójogi törvényjavaslat tárgyalása alkalmával lehet végleg eldönteni. Most csak arról van szó, szükség vaii-e a törvényhozásban, illetőleg a jelen esetben a törvényhatósági bizottságban súlyos, nyereségvágyból elkövetett bűncselekményekért vagy államellenes bűncselekményekért elitélt egyénekrel Arról van szó, vájjon helyes-e. jogos-e az a felfogás, hogy a törvényhatósági bizottságban büntetett előéletű egyénekre legalább is a büntetés kitöltésétől számított bizonyos időn belül nincs szükség, vagy helyesebb-e az az álláspont, amely azért, mert liberálisabbnak akar feltűnni, ezeket a büntetett előéletű, kompromittált egyéneket is be akarja bocsátani a törvényhatósági bizottságba. FelNAPLÓ XXVII. Ü!
