Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-334

A nemzetgyűlés 334. ülése 1924. évi november hó 12-én, szerdán. 129 detését megelőző egyévi időtartamon túl az ország területén kívül élt". Itt megint kétség merülhet fel. A Bethlen-féle rendelet azt mondja, hogy „a jelen rendelet kihirdetését megelőző egyévi időtartamon tul" — tehát a Bethlen-féle rendelet kihirdetését, vagyis 1922 március másodikát megelőző egyévi időtartamon túl, de kérdéses, hogy vájjon a székesfővárosi törvényhatóság újjászervezéséről! szóló törvény életbeléptetését nem fogják-e ngy értelmezni, hogy ennek a törvénynek életbeléptetésétől visszafelé menő egy évet értenek alatta, úgyhogy itt is egész bizonyosan számíthatnak az ellenzéki pártok arra, hogy a Bethlen-féle rendelet kétséges, pongyola kifejezéseit az ellenzéki pártok terhére fogják majd magyarázni. Teljes mértékben megérteném, hogy a kormány ragaszkodik ahhoz, hogy a bűncselekmények kizáró hatása a politikai jogok birósági felfüggesztésénél szélesebb mértékben állapíttassák mfeg. Megérteném ezt akkor, ha ma is azzal lehetne érvelni, hogy a büntetőtörvény nem elég szigorúan és nem elég széles mértékben szabja ki a politikai jogok felfüggesztését, ha ebben a tekintetben ma is hiányokról lehetne még panaszkodni. Ennek az érvelésnek mindaddig

1 volt jogosultsága, mig a kormány a büntetőnovellát nem nyújtotta be. Mihelyt azonban a kormány benyújtotta a büntetőnovellát, melyet az igazságügyi bizottsásr máris tárgyal, és ebben a javaslatban a politikai jogoktól való felfii árgesztest mint mellékbüntetést a legszélesebb miértékben kiterjesztette, akkor nem lehet többé azzal előállania egy választó jogi törvénynek, hogy — én a saját szempontomból mégis máskénen szabályozom ezt a kérdést. Egyszerre két törvény ne szabályozza ezt a kérdést, ne szabályozza egyik reakciós irányban az igazságügyi kormány, másik még reakciósabb irányban pedig a belügyi kormány. Ha a kormány a. büntetőnovellával szabályozni akarja ezt a kérdést, akkor állj on el attól a tervétől, hogy a belügyi kormány másképen, szélesebb alapokon szabályozza ugyanezt. Elégednék meg azzal, hogy a büntetőnovella a legszélesebb mértékben ki fogja, terjeszteni a nolitikai jogfosztást és ne akarjon reakciósabb lenni a büntető novellánál. Elvégre mégis csak lehetetlen állapot, hogy olyan bűncselekmények miatt, melyekre vonatkozólag egv előző, a király által szentesitett törvény elismeri, hogy nem oly természetűek, hogy a politikai jogok felfüggesztése indokolt lehetne miattuk, hogy ilyen bűncselekmények miatt most a Bethlen-féle rendeletre hivatkozással a választójogtól mégis meg lehessen fosztani embereket. Itt van például az izgatás bűncselekménye. Fel fogom olvasni, hadd hallják végre egy olyan törvényből — amelyet a munkapárti kormány, a Wekerle-kormány terjesztett elő annak idején és amelynek erre vonatkozó javaslata a király által szentesi tett törvénybe is belement és a főrindiház által is megerősítést nyert —. hogy ennek a törvénynek indokolása mit mond arról, hogy az izgatás, vagy az izgatás bizonyos fajai miatt miért nem lehet megfosztani senkit sem a választói jogtól. A legigazságtalanabb rendelkezésnek tartom azt, ami az izgatással kapcsolatosan van bent a Bethlen-féle rendeletben. Hallgassák tehát meg. hogy a törvénnyé lett Vázsonyi-féle választójogi javaslat indokolása mit mond erről! „A Büntető Törvénykönyv 172. §-ában meghatározott nemzetiség ellen elkövetett izgatás miatt történt elitélés kizáró hatását átveendőnek tartom" — mondja ez az indokolás. A nemzetiségi izgatást átveendőnek tartotta. Ez is nagy hiba volt, hiszen tudjuk, ha a nemzetiségi izgatási perek nem lettek volna, ha a nemzetiségekkel másként bántunk volna, ma egész máskép néznénk ki, ma talán nem lennénk Csonka-Magyarország. Ez tehát Vázsonyinak és a Wekerle-féle választójogi javaslatnak nagy hibája volt. De nem erre helyezek súlyt, hanem arra, hogy mit mond ennek a javaslatnak indokolása folytatólagosan. Azt mondja (olvassa): „Mellőzte azonban a kizáró hatást a törvényjavaslat az izgatás egyéb nemeire — mellőzte tehát és ez a mellőzés belement a törvénybe is —, mivel egyrészt csupán a nemzetiség ellen irányuló izgatás mutat az állampolgári hűség és megbizhatóság hiányára — azt mondja a javaslat és most figyeljenek — „másrészt mert az izgatás egyéb eseteire vonatkozó büntetőjogi szabályok helyességéhez szó férhet". Helyességéhez szó férhet! (Olvassa): „E jogszabályok nem kielégitőek, egyes vonatkozásban túlmennek a célon, átdolgozásuk küszöbön áll, miért is az ilyen bűncselekmények miaatt történt elitélésnek a választói jogból kizáró hatása nem lehet". A Vázsonyiféle javaslatnak több pontját szigorította akkoriban, 1918-ban az igazságügyi bizottság, illetőleg a törvényhozás, ezt a pontot azonban elfogadta. Az 1918:XVII. te. az izgatást, az úgynevezett osztályelleni izgatást és a felekezet elleni izgatást, amelyek cimén súlyos, öt évig terjedhető büntetéssel sújtottak számtalan embert az utolsó öt esztendőben, ezt a választójogból kizáró ok gyanánt nem vette fel. A törvény 11. §-ának 9. pontja egész határozottan kimondta, hogy csak „az alkotmány, törvényhatóságok és hatósági közegek elleni izgatás tekintetik kizáró oknak, ellenben az izgatásnak azokat a fajait, amej lyekről a javaslat indokolása megmondta, hogy ezeknek helyességéhez szó fér, aminthogy tényleg sehol az egész civilizált világon nem büntetik ezeket, legalább is nem olvan mértékben, mint nálunk, ezeket kizáró okként nem fogadta el. Hosszabb fejtegetésekre volna szükség, hogy kimutassam, milyen rettenetes abszurd dolog az, hogy nálunk öt évig terjedhető börtönbüntetéssel lehet ma is büntetni még az izgatást. Ha kiállók egy gyülekezet elé, vagy plakátokat ragasztok ki az uccán, és a plakátokon egyenes, nyilt felhívást, nvilvános felhívást intézek súlyos bűncselekmények elkövetésére, P. o. felhívom a közönséget, hogy a vezető politikusokat távolítsa el, vagy hogy a mai rendszer gyűlölt exponenseit gyilkolja meg, ebben az esetben ha ezt követem el, akkor is két évig teriedhető államfogházra vagyok csak megbüntethető. Ha ellenben magántársaj ságban, többek jelenlétében senkinek sem ártó megjegyzéseket teszek, hogy, mondjuk, a magántulajdonnak nincs létjogosultsága, vagy hogy katonatisztékre nincs szükség, vagy más ilyen hasonló kijelentéseket, akkor eng-em öt évig teriedhető börtönre lehet elitélni. Ha nyilt felhívást intézek a gyilkosságra, akkor kétévi államfogház jár, ha pedig magántársaságban többek jelenlétében, csendes vita közben olyanféle megjegyzéseket teszek, amelyeket osztály vagy felekezet ellen irányulónak itél a bíróság, akkor Ötévi börtön jár ezért. Ismerek tanítókat, akiket három, sőt ötesztendei börtönre itélt a biróság azért, mert a