Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-334

d nemzetgyűlés 334. ülése 1924. ván ina is Kiskunfélegyháza városának díszpolgára. Ha tehát mi azt akartuk volna, hogy okvetetlenkedjünk, hogy azt a szellemet vigyük be a kövéleménybe, amellyel bennünket a sajtó, különösen pedig a kormány sajtója, a 8 Órai Újság vádol, akkor módunkban lett volna, ugyebár, ugy a diszpolgárságot megváltoztatni, vagy legalább is kimondani, hogy nem tekintjük gróf Tisza Istvánt díszpolgárnak, mint pedig a róla elnevezett ueea nevét megváltoztatni. Városom jóhirneve érdekében szólalok fel. Nem igaz az, amit az újságok mondanak, hogy t. i. Kiskunfélegyházán ez közfelháborodást okozott. Egyáltalában semmiféle felháborodást nem okozott, azok az urak, akik informálták a sajtót, még annyira sem becsülték gróf Tisza István emlékezetét, hogy arra a közgyűlésre eljöttek volna és ott felemelték volna tiltakozó szavukat. De másodsorban azzal fenyeget ez a cikk, hogy a különböző törvényhatóságok foglalkozni fognak Kiskunfélegyháza városának ezzel a határozatával. Figyelmeztetem azokat, akik ezt, a cikket inspirálták, hogy az idő egyáltalában nem alkalmas arra, hogy gróf Tisza István emlékét igy latra tegyék. Amint elismertem felszólalásom elején, hogy lehetnek és vannak is vélemények, amelyek gróf Tisza István politikáját helyesnek, jónak, okosnak, opportunusiiak tartják, épen ugy vannak az országban, még pedig tekintélyes számmal, a nép és a polgárság körében olyanok, akik gróf Tisza István politikáját az országra nézve hasznosnak, üdvösnek, opportunusnak egyáltalában nem tartották. Ha tehát valóban ilyen határozatok provokálása céloztatik a különböző törvényhatóságokban, akkor előre is bejelenthetem, hogy azok a törvényhatósági ülések botrányosan fognak lefolyni. (Zajos felkiáltások .jobbfelöl : Ugyan ! Ugyan ! Ne beszéljen ilyet! — Erdélyi Aladár: Hogy lehet ilyet mondani ! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Munkapártiak! — Rothenstein Mór: A régi munkapárt fellázad! — Erdélyi Aladár: Egyikünk sem volt az! — Cserti József: Meg kell ujitani! — Meskó Zoltán: Tisza politikája nem volt helyes, ez be van bizonyítva.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Zaj. — Egy hang a jobboldalon: Mégis becsülték. — Meskó Zoltán: A politikáját nem helyeseltük a múltban, ma sem helyeseljük! A vértanút beesüljük, de nem a politikáját ! — Huszár Károly: Azt pedig megbecsülhetik! — F. Szabó Géza: Kegyeletről és tapintatról van szó, nem politikáról! — Hebelt Ede: A politikában nincs szentimentalizmus !) Horváth Zoltán: Nagyon helyesen mondja Szabó Géza képviselőtársam, hogy kegyeletről és tapintatról van szó. Amikor Kiskunfélegyháza város képviselőtestülete ezt a határozatot hozta, kegyelettel és tapintattal járt el, mert megelőzte az esetleges botrányokat. így méltóztassanak tehát az én felszólalásomat, mint tárgyilagos és a helyzetnek megfelelő felszólalást felfogni. A lapoknak ezt az inszinuációját, amellyel városomat illették, innen, erről a helyről visszautasítom. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Napirendelőtti felszólalás sem vita, sem határozathozatal tárgya nem lehet. Áttérünk napirendünkre, amely szerint következik a székesfőváros törvényhatóságának újjászervezéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. Soron van a 4. §. évi november hó 12-én, szerdán. 12Î Szólásra következik ? Perlaki György jegyző: Hebelt Ede! Hebelt Ede: T. Nemzetgyűlés! A belügyminister ur tegnap beszéde végén szükségesnek látta, hogy védekezzék s hogy az egész kormánypártot megvédje a reakció vádjával szemben. Azt állította, hogy ők nem reakciósak, a kormány nem reakciós, hanem csak óvatos, csak konzervatív. Azt hiszem, ha kétségtelen, hogy a kormány bizonyos rendeleteivel vagy törvényjavaslataival vissza akar menni olyan valamire, ami már meghaladott álláspont, akkor nem lehet azt mondani, hogy az nem reakciós. Itt van két megelőző törvény: az 1913. évi választójogi törvény és az 1918. évi* Az 1913. évi XIV. te, a Tisza-féle választójogi törvény, azt hiszem, eléggé konzervatív yiolt» Az 1918-ik évi Wekerle-féle választójogi törvény már kevésbé volt konzervatív, de ezt is ugyanaz a régi konzervatív összetételű országgyűlés hozta meg, mint a Tisza-féle 1913-iki törvényt. Ehhez a törvényhez hozzájárult a főrendiház, a király is szentesitette, nem lehet tehát azt mondani, hogy nem lett volna, aki vigyáz arra, hogy konzervatív legyen. Ha látjuk, hogy ezekkel a törvényekkel szemben a kormány ma mégis visszafelé akar haladni, vagyis olyasvalamit akar törvénybe iktatni, elfogadtatni a nemzetgyűléssel, amit ez a két törvény sem fogadott már el, akkotr el kell fogadni azt a vádat, hogy itt reakcióról van szó, mert reakció az, ha a, kormány a már régebben meghaladott és elavult álláspontot akarja érvényre juttatniA választójog kérjdésében különben egész törvényhozásunkban érvényesül az a tendencia, hogy minél inkább előtérbe lép az általános választójog követelése, annál inkább törekszik a kormány arra, hogy kerülő utakon kizárjon embereket a választójogból. Fokozatosan látjuk az 1913., majd az 1918. évi választójogi törvényből, azután a Friedrich-féle választójogi rendeletből, hogy mindig több és több kizáró okot sorakoztat fel a kormány. Annyi kizáró okot azonban, amennyit a Bethlen-kormány által kiadott választójogi rendeletben találunk, az előzőek közül egyik sem sorakoztat fel. Egész bátran elmondhatjuk, hogy ennek a Bethlen-féle rendeletnek nincsen párja, egyedül áll az egész világon. Nem lehet ezt a javaslatot igy, ahogy a kormány előterjesztette, elfogadni, mert ha törvénnyé lenne., akkor abban a kérdésben, hogy ki választó, ki gyakorolhatja a választói jogot, és kit lehet a választhatóságból kizárni, ez a Bethlen-féle válsztójogi rendelet lenne irányadó. Ez a Bethlen-féle rendelet pedig hihetetlen pongyolasággal van megszerkesztve. Csupán egy példát hozok fel erre a pongyolaságra, íme, a választhatóság kérdésében, abban, hogy ki nem választható nemzetgyűlési képviselővé, hogy ki van a választhatóságból kizárva, erre vonatkozólag' a rendelet 8. szakaszának 3. pontjában kimondja, hogy ki van zárva és pedig egyszersmindenkorïa — nem öt, tiz évre, hanem örök időkre, egyszersmindenkorra ki van zárva az —, aki nyereségvágyból elkövetett bűntett-miatt jogerősen kétévi. szabadságvesztés büntetésre Ítéltetett. Nehogy valaki azt higyje, hogy én a nyereségvágyból elkövetett bűntett miatt elitéltleket akarom védelembe venni. Mégis rámutatok árrá, mennyivel reakciósabb ez a rendelet, mint volt a megelőző Tisza- és Wekerle-féle választójogi törvény, amelyek nem két, hanem csak háromévi szabadságvesztés büntetéshez 20*