Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-333
120 'A nemzetgyűlés 333. ülése 1924. ott ültek nein voltak semmi egyéb, mint a fehár terror letéteményesei, annak eszközei, a konkurrensek voltak, és magam! is nagyon sok embert ismerek, akiknek derogált az, hogy odamenjen e fórum elé. Akkor még nem tudták, hogy ez milyen következményekkel járhat, hogy ennek következtében a választójogból és a választhatóságból kizárják őket és nem mentek el. Mikor azonban már meghozták ezt a rendelkezést és amikor tudhatták volna az illetők, hogy ennek a választójog elkobzása lesz a vége, akkor már indikálva érezték volna magukat arra, hogy elmenjenek. Ez tehát teljesen logikátlan intézkedés. De ilyenekből áll az egész. A 4. § amikor felsorolja, hogy kik nem választók -és egyúttal azt is kimondja, hogy kik nem választhatók — mert mikor felsorolja, hogy kik nem választók, azt is felsorolja, hogy kik nem választhatók, hiszen a 7. § azt mondja, hogy nincs választhatósági joga, vagyis passziv választójoga annak, aki nem választó —, már ebben a két szakaszban elintézi jórészét az embereknek, mondván, hogy ezek nem lesznek megválaszthatok, akármilyen kiváló egyéniségek. De azután még rádupláz és ezeken a büntetőjogi címeken is túl, amelyekre a biróság nem alapított olyan Ítéletet, hogy a politikai jogok gyakorlásától is felfüggesztette volna az iletőt, még ' azt mondja: Ezeken kivül nem lesz választható és pedig f egész életére, akit izgatásért háromszor elitélték. Ajánlom igen t. kisgazda képviselőtársaim és a kisgazda társadalom figyelmébe (Renczes János: Mi nem izgatunk!) — az nem önöktől függ —, (Szilágyi Lajos: Pákozdi András!), hogy hangosan a finánc ellen ne káromkodjanak, mert ez a káromkodás már izgatás és önök ugy járhatnak, mint Letenyei Pál, Sziráki Pál és Pákozdi András és akkor örökre nem lesz választójoguk. (Zaj. — Szilágyi Lajos: Jó lesz vigyázni! Ma nekem, holnap neked! — Szijj Bálint: A káromkodás nem használ! Törvényesen járunk el a finánc ellen is, ha bajunk van vele!) Ugyanilyen következménnyel jár az, ha valakit rágalmazásért háromszor elitéltek. Talán mindenki rágalmazó, akit azért elitéltek? Hiszen hánynak nem engedték meg a bizonyítást! (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És milyen válogatással történt a különféle felfogások szerint az elitélés. Az egyik esetben nem volt izgatás az, ha véres tettekre hívták fel a fanatikus tömeget. Nem volt izgatásról szó, mert a faj ellen követték el és a fajt a törvény nem védi. Más esetben, egy egyszerű kis ártatlan vers, egy kis lira is izgatás volt, amelyért elitéltek valakit. Egyik esetben a legszörnyűbb hamis vádaskodás nemi volt rágalmazás, a másik esetben a legenyhébb kis kritikus véleményt is annak nyilvánították. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Ke^ rekes Mihály! — Hegymegi-Kiss Pál: Halálba kergették az izgatási szakasszal! — Szilágyi Lajos (a jobboldal felé): Önök is aláirtak az ivet a kegyelemért Kerekes Mihály ügyében! — Zaj a jobboldalon. — Szijj Bálint: Nem tudunk róla!) Semmi kifogásunk az ellen, hogy a cégéres gonosztevők, akikre a biróság is rásütötte a bélyeget (Rakovszky Iván belügyminister: Csak erről van szó!), akikről a biróság is kimondotta, hogy politikai jog*aik felfüggesztetnek, kizárassanak a választójogból, sőt követeljük ezt. De tiltakozunk az ellen, hogy a bosszú vádjára hozott politikai Ítéletek alapján, ártatlan semmitérő kis cselekmények évi november hó 11-én, kedden. miatt ugyanakkor, amikor a gyilkosok szabadulnak a felelősség alól és súlyos más goiiosztettek miatt nem vonják le a konzekvenciákat, elvegyék a választójogot. Ez ellen tiltakozunk, mert ezt igazságtalannak tartjuk és ebben azt a veszélyt látjuk, hogy ez a törvény csinálni fogja a bűncselekményeket, nem pedig megszüntetni. Nevezetesen az fog történni, hogy a mindenkori hatalom, legyen akármilyen — hiszen ennek a kormánynak hatalma sem tart örökké — (Rothenstein Mór: Bár már látnám! — Zaj. — Derültség a jobboldalon. — Egy hang a jobboldalon: Jönne a Móric bácsi!) egyszerűen ki fogja válogatni azokat az embereket, azokat a vezéregyéniségeket, akiket tönkre akar tenni, minden figyelmét, rendőrségét, csendőrségét rájuk irányítja, megleseti őket, hogy mit beszélnek egy-egy gyűlésen (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon!) és amint láttuk már Nagy Vince és Horváth Zoltán ellen — és majd seregestül a többiek ellen is — jön és jönni fog majd az izgatás miatti kikérés — természetesen Eckhardt, Lendvai és a többiek ellen nem — és igy egyszerűen csak azért, mert a kormánynak módjában van valaki ellen politikai hajszát indítani, ezeket a vezéregyéniségeket meg lehet fosztani alkotmányos joguktól, a választhatóságtól. Ezek a büntetőjogi címiek azért sem állanak meg, becsületes kormányzat ezek fentartására nyugodtan azért sem vállalkozhat, mert hiszen nincs meg az a garanciánk sem, amely a múltban megvolt ezekkel a cselekményekkel szemben, nevezetesen, hogy az ilyen politikai természetű ügyekben esküdtbíróság itélkezet, amely elég garancia volt arra, hogy politikai okokból nem történnek elitélések, mert az esküdtbíróság semmi tekintetben sem függött a kormánytól, még abban a tekintetben sem, hogy onnan kinevezést, előléptetést várhatott volna. Addig, mig vissza nem állíttatik a politikai büntetendő cselekményekre nézve az esküdtbiráskodás, hogy a polgárság maga ítélhesse meg, hogy valamely elmondott beszéd, tett kijelentés csak vélemény-e, jogos kritika-e, vagy pedig izgatás, addig — figyelmeztetem a t. többséget is, annak minden tagját •—. veszedelmet vesznek a nyakukba, mert alkalmat, módot fognak adni arra, hogy politikai hajszák indittasanak meg és hogy csak azért, hogy egyesek a választójogból, s a választhatóságból kizárassanak, ellenük bűnvádi eljárásokat fognak lefolytatni. (Rakovszky Iván belügyminister: Nincs kizárás! ítélet kell hozzá!) T. minister ur, voltam bátor már szíves figyelmét felhívni arra, hogy láttunk véres atrocitásokra felhívó izgatást (Vázsonyi Vilmos: Látunk!), ma is látunk, és nem látjuk megmozdulni a vádhatóságokat. Ahhoz, hogy a biróság ítélhessen, vád is kell. Ezek mind közvádas cselekmények, a kormánynak tehát módiában van ezt egyiknek elengedni, a másiknak el nem engedni. A biróság akármit is csinál, akármilyen becsületesen is akarna ítélkezni, ha vádat nem emelnek előtte, nem tud Ítélkezni sem. De az Ítélkezésekben is láttunk megdöbbentő eseteket ; láttuk, hogy az egyiket jóformán semmire, pénzbüntetésre ítélték, a másikat pedig szabadságvesztés büntetésre ; egyiknek megmaradt a választójoga, a másik pedig elvesztette a választójogát azért, mert szabadságvesztés büntetésre ítéltetett. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni, mert a tanácskozásra szánt idő letelt. (Vázsonyi Vilmos közbeszól. —
