Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-333

A nemzetgyűlés 333, ülése 1924, Ha jól viselik magukat, nem lesz semmi bajuk! Csak ha a titkosságot fogják követelni, akkor lesz bajuk! — Szijj Bálint: Ön még számolni sem tud, ne tanítson minket! — Zaj. — Elnök csenget.) Csak ezekre a lehetetlenségekre, azokra az anomáliákra akarok rámutatni, amelyek a 4-ik szakaszban vannak, s amelyeknél fogva a leg­fontosabb alkotmányjog jogok gyakorlásától el lehet az embereket zárni, lehetetlen semmisé­gek címén. Itt Van azután a rendeletnek egynehány rendelkezése, amelyek megdöbbentően tárják fel, hogy miről van itt szó tulajdonképen és miféle veszedelmeket rejt magában ez a negye­dik szakasz. Azt mondja, hogy: akik nyereség­vágyból elkövetett bűntett vagy vétség miatt jogerősen szabadságvesztés büntetésre Ítéltet­tek, azoknak nincs választójoguk és nem vá­laszthatók; ezzel rendben volnánk. De én kér­dezem, nienn3Űvel különb ember az a tolvaj, akit nem Ítéltek el szabadságvesztés büntetésre, hanem csak pénzbüntetésre — mert bár a tör­vény a lopásra szabadságvesztés büntetést rendel, mégis enyhiteni és leszállítani lebe« a 7+ pénzbüntetésre. Ha valakit megbüntetnek 10 millióra, annak megmarad a választójoga és a választhatósága is, ellenben, ha valakit elitél­tek lopásért egy napra, akkor nincsen vá­lasztójoga. Nem törődném vele, ha a tolvajnak — akár pénzbüntetésre, akár szabadságvesztés büntetésre itélik — vagy csalónak, sikksztó­nak, rablónak nein lenne is választójoga. Ezt itt nem is kell külön kimondani, az ilyen em­bernek természetes, hogy nincs választójoga, mert minden ilyen nyereségvágyból elkövetett büntetendő cselekményre a törvénv egyúttal a politikai jogok gyakorlásának felfüggesztését is ismeri, mint mellékbüntetést. A bíróságnak mindig módja van a tolvajjal, a rablóval, csalóval, zsivánnyal, vagy sikkasztóval szem­ben kimondani a polgári és politikai jogok felfüggesztését, itt tehát nem fenyeget semmi­féle veszedelem. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) De az úgynevezett politikai bűncselekmé­nyek is megtétetnek a választójogtól és a vá­laszthatóságtól megfosztó kritériumokká. Ne­vezetesen, ha valakit elitélnek dal mi rend védelméről szóló törvénybe ütköző cse­lekmény alapján, nem tudom, talán a nemzet becsületének megsértése miatt, csak egy napra is, akkor öt évre elveszti választójogát és azon­kívül elveszti a választhatósághoz való jogát is. A törvény negyedik szakasza alapján tehát már nincs választó joga és nem is választható még akkor sem, ha a bíróság mellőzte a politi­kai vagy polgári jogok gyakorlása felfüggesz­tésének kimondását. Hogyan van ez? Vagy pld. izgatásért. Ha valaki mérgében, mert jo­gos oka van, belső érzelmi motiváltsága van kifakasának, kifakad egy-egy hatósági közeg ellen, akkor egy-két-három napra elitélik — ami a legtisztességesebb ideális lelkületű em­berekkel is megtörténhetik — és akkor nem lesz választó és választható, ellenben a tolvaj, csaló, sikkasztó, ha elitélik, de nem szabadság­vesztés büntetésre,^ hanem csak pénzbüntetésre, jogai érintetlenségében megmaradnak. Ha vala­kit részegségért háromszor elitéltek, annak nincs választójoga. Ez is igen furcsán aránylik a többihez. Igen furcsa erkölcsi értékelés, hogy a pénzbüntetésre itélt tolvajnak, sikkasztónak, csalónak — mert hiszen lehetséges ilyen itéle­évi november hó 11-én, kedden. 119 tekét hozni — van választójoga, ellenben akár­milyen becsületes embernek, valami jó borozó bácsinak, aki a hegyről jön, nincsen választó­joga. Nálunk különösen hegyvidéken megtör­ténik, hogy amikor a szomszéd falun keresztül­jönnek, beboroznak, dülöngélnek és mindig a hatóságtól, a jegyző úrtól vagy nem tudom ki­től függ, hogy részegségét megbüntetik-e. El­itélhetnek tehát egészen ártatlan lelkű becsü­letes embereket ilyen alapon, akiknél semmi ok sincs arra, hogy elvegyék tőlük a választó­jogot (Vázsonyi Vilmos: Egy betű nem igaz abból! Az én javaslatomat mutassák, ne a We­kerle-féle törvényt! Az nem tőlem származik!), ugyanakkor, amikor a pénzbüntetésre itélt rabló. Csaló, sikkasztó választó, és választható is. (Mozgás és felkiáltások a jobboldalon: Rab­lót 'pénzbüntetésre'? — Derültség.) Ezenkívül, ha valaki gyilkolt, rabolt, vagy egyéb ilyen bűncselekményt követett el és az eljárás folyamán, amint az elmúlt időkben lát­tuk ezt, mielőtt jogerős Ítéletet hoznának, meg­szüntetik az eljárást, például amnesztia foly­tán, akkor az ilyen rabló, gyilkos, stb. tovább­ra is választó és választható mar^d, azt az egy­szerű embert azonban, akit esetleg egy ható­sági közeg ellen való izgatásért, amelyet kif so­kaságával elkövetett, el lehet zárni a választó­jogtól. De vannak még más esetek is. Itt van az az eset, amelyről a törvenv igy szól: Ha akár birói hatóság, akár más közhatósás: megállnpi­totta valakiről, hogy háború idején az ellen­séghez pártolt, vagy a háború alatt egvetér f és­ben volt az ellenséggel s ezt akár szóban, akár iratban, kénes ábrázolatban, vagy egyébként felismerhetően kifejezésre juttatta, akkor az illető választó jogától és választhatóságától megfosztható. — Értein ezt, ha bíróság állapi­totta meg valakiről ezeket, akkor rendben van, de abba mégsem mehetek bele, hogy bármely más hatóság megállanitása is alapul szolgál­hasson erre (XJgy van! Uau van! a szélsnbalol­dalon.), miért ez a legsúlyosabb visszaélésekre adhat alkalmat, amelyeket már a kormány is elitélt, mert hiszen sok ilyen hatósági eljárás­ról maga a kormány mondta ki, hogy igazság­talan és humbug volt. Itt van a tanároknak, közalkalmazottaknak és egyéb ilyen szegény páriákak, tanítóknak, lelkészeknek ügye. Azt mondja ez a pont, hogy nincs választójoguk és természetesen választhatóságuk sem — mert a törvény későbbi rendelkezése azt mondja, hogy akinek nincs választóioga, az nem is választ­ható —, ha őket fegvelmileg haz^fia+l^n maga­tartás miatt elítélték. Vass Jószef kijelen­tette annak idején, hogy a legtöbb ilyen íté­let humbug volt. De akiket polgári és nolitikai jogvesztésre ítéltek, legyenek akármilyen te­hetséges, kiváló emberek, nem vehetnek részt a választásban és nem választhatók. De milveii érdekes, furcsa logika az, amely azt mondja, hogy ez azonban csak. azokra áll, akiket a ren­delet életbelépte előtt Ítéltek el, és akiket a ren­delet életbelépte után ítélt el a fegyelmi ható­ság hazafiatlan magatartás miatt, azok válasz­tók és választhatók maradnak. Ez teljesen fel­fordult logika: azt hiszem, ezt a minister ur is elismeri. Felfordult logika ez azért, mert épen az ellenkezője volna igazságos. T. i. igen sok közalkalmazott, tanár, tanitó, lelkész, igen sok előkelő professzor azt mondta: Nem me­gyünk el arra a fegyelmi eljárásra, inkább ott­hagyjuk a posztot, csináljanak a fegyelmi ügyben azt, amit akarnak. Hiszen azok, akik ! '"

Next

/
Oldalképek
Tartalom