Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-333
A nemzetgyűlés 333. ülése 1924. évi november hó 11-én, kedden. 111 törvénytudó ember igy magyarázza, mert azóta más törvényt tudtommal nem hoztunk. À képviselő ur egészen téves premisszából indul ki, amikor azt mondta, hogy más jogszabály nincs, mint a törvény. Igenis, másféle Jogszabály van és nagyon különös jogászi felfogás volna, hogyha csak törvényt fogadnánk el jogszabálynak. Ma, amikor a ma érvényben levő választójog szükségrendeleten alapszik, mindenesetre kénytelenek vagyunk ezt az expedient választani, mert épen az az álláspont, amelyet a képviselő ür a maga indítványában kifejez, egy lépés volna messze visszafelé, a 18-as törvényhozásra és azt hiszem, hogy épen a nemzetgyűlés baloldali pártjai nem volnának megelégedve ezzel a megoldással. Most még csak röviden akarok kitérni arra a több izben felállított tételre, hogy ez a törvényhozás és főleg a helybenlakásnak kritériuma munka selle nes intézkedés akarna lenni. Én azt hiszem, hogy ezt az állítást kellőképen megcáfolta már Vázsonyi igen t. képviselőtársam, aki itt kifejtette azt, hogy épenséggel iiem a munkásokra hátrányos ez az intézkedés, hanem a polgárságra. Akkor tehát, amikor az egyik oldalon a munkásság képviselői azzal vádolják a javaslatnak ezt az intézkedését, hogy az egyoldalulag a polgárság javára akar szolgálni, viszont egy polgári képviselő ur az ellenkező tételt állítja fel: azt hiszem, hogy ez az egymásnak ellentmondó két érvelés már magábanvéve is kellőképen bizonyítja, hogy a középen van az igazság. (Farkas István: Hogy ez a javaslat rossz!) Ez a javaslat nem akar munkásellenes lenni, még kevésbé akar polgárellenes lenni. (Bárczy István: Antiszemita sem?) Ez a javaslat, igenis, becsületesen abból a bizonyos alaptételből indul ki, amelyet én ugy az általános vita folyamán, mint ma is részletesen kifejtettem, hogy az autonóm választásban azok az elemek vannak hivatva résztvenni, akik ezzel az autonóm élettel összeforrottak; akár polgár legyen az illető, akár munkás, ezt a kívánalmat felállítjuk vele szemben: Az autonóm élet intenzivitásának, az igazi autonómia megvédésének, a magyar székesfőváros hagyományai megőrzésének akarunk ezzel szolgálatot tenni, anélkül, hogy magasabb politikai szempontokat akarnánk ebbe az intézkedésbe belevigyeteni. (Ugy van! jobb felől.) Téves az, amit Farkas t. képviselőtársam mondott, mintha mi félnénk a munkásságtól. Mi a munkásságtól nem félünk, hanem, igenis, szeretnénk a legnagyobb szeretetben, a legnagyobb együttérzésben (Élénk helyeslés jobbfelől és a középen.), az országos nagy közérdek közös átérzésével együtt működni ezzel a munkássággal. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ne tessék bizonyos politikai irányzatokat a munkássággal összetéveszteni. Mi, igenis, azon a nézeten vagyunk, hogy a mi kötelességünk nem a népszerűség keresése a munkásság szemében, a mi törekvésünk az kell, hogy legyen, hogy a munkásság érdekét a nagy országos érdek keretein belül becsületesen szolgáljuk. (Ugy van! jobbfelől és a középen.) De ha azt méltóztatik tőlem kívánni, t. Nemzetgyűlés, hogy egészen egyenesen nyilatkozzam, hogy ebben a törvényjavaslatban mi a szándékunk ezeknek a bizonyos politikai irányzatoknak szempontjából (Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget), ugy azt hiszem, hogy pár szóval megadhatom a választ. Az igen t. képviselő urak ezt a kormányt, ezt a kormányzópártot és a kormányt támogató pártokat állandóan a reakció bélyegével szokták illetni. (Ugy van a szélsőbaloldalon.) Nem reakció az, amit mi eélzunk. (Derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon: — Hát mif) Az egy bizonyos fokú óvatosság, amelyre minden kormányzópárt és minden kormány kötelezve van. Ezt az óvatosságot mindenütt a világon reakciónak nevezik. (Peyer Károly: Nem, abszolút nem'.) De a reakció szavával való visszaélés sehol a világon ezt a bizonyos óvatos politikát, a nemzet érdekeinek óvatos megvédését ki nem ölte, sehol el nem pusztította. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Saly Endre: A bombázás nemzeti érdek? — Zaj.) . Elnök: Csendet kérek! Saly képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Rakovszky Iván belügy minister: Önök mindig arra szoktak hivatkozni, hogy a mi konzervativizmusunk más, mint az angol. Természetes, hogy más, mert hiszen minden politikai irányzat minden országban és minden nemzetben más. De viszont méltóztassanak a képviselő urak azt is elismerni, hogy az önök szociáldemokráciája is más, mint az angol munkáspárté. (Ugy van! jobbfelől. — Zajos ellentmondások a szélsőbaloldalon.) Roppant egyszerűen egy mondattal be lehet ezt bizonyítani. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Én ott voltam, mondhatom, hogy különbek nálunk^ radikálisabbak!) Tessék végigmenni azon a bizonyos művelt nyugaton és tessék nekeim egyetlen egy másik államot mutatni, ahol a szociáldemokrácia és a kommunista párt még mindig együtt, egy nyomon haladnak. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: A kommunizmust ön csinálja, a kommunista hecceket, sejteket ön csinálja!) Elnök: Csendet kérek! Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Én nem egyénekről, én pártokról beszélek. Igenis, nálunk a kommunizmus hatalomra került ós én nem láttam, hogy a szociáldemokrata párt kellőképen elárulta volna a kommunizmussal szemben való idegenkedését. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Hogy mondhat ilyet!) Nem személyekről, hanem pártokról beszélek. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Peyer Károly: Es a Tomcsányiak mit csináltak 1 ?) Peyer Károly képviselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni! Reisinger képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! Rakovszky Iván belügy minister: Ismétlem, hogy nem személyekről, hanem pártokról beszélek. Ugyancsak még itthon Magyarországon nem állott be az az egészséges folyamat, sőt egyelőre még a nyomait is alig* látjuk, amely mindenütt a világon a szociáldemokrata pártoknál bekövetkezett, hogy a kommunizmus leszakadt a szociáldemokráciáról, s annak ellensége lett, a szociáldemokrácia felvette a polgári pártokkal együtt a küzdelmet a kommunizmussal szemben. Mig ez nálunk be nem következik (Peyer Károly: A Tomcsányiak nem engedtek!) addig igenis mindenkinek be kell látnia, hogy a magyarországi szociáldemokrácia nem hasonlítható össze az Európán végig mutatkozó szociáldemokráciával. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől!) Befejezem szavaimat. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nagyon helyes! Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Mi nem reakciót akarunk. Mi a konzervativizmus: terén sem megyünk mészszebb, mint ameddig* a hazafias, a nemzeti érzés, az ország érdekeinek védelmében való és i«<
