Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-333

A nemzetgyűlés 333. ülése 1924. évi november hó 11-én, kedden. 111 törvénytudó ember igy magyarázza, mert azóta más törvényt tudtommal nem hoztunk. À kép­viselő ur egészen téves premisszából indul ki, amikor azt mondta, hogy más jogszabály nincs, mint a törvény. Igenis, másféle Jog­szabály van és nagyon különös jogászi felfo­gás volna, hogyha csak törvényt fogadnánk el jogszabálynak. Ma, amikor a ma érvényben le­vő választójog szükségrendeleten alapszik, mindenesetre kénytelenek vagyunk ezt az ex­pedient választani, mert épen az az álláspont, amelyet a képviselő ür a maga indítványában kifejez, egy lépés volna messze visszafelé, a 18-as törvényhozásra és azt hiszem, hogy épen a nemzetgyűlés baloldali pártjai nem volnának megelégedve ezzel a megoldással. Most még csak röviden akarok kitérni arra a több izben felállított tételre, hogy ez a törvényhozás és főleg a helybenlakásnak kri­tériuma munka selle nes intézkedés akarna len­ni. Én azt hiszem, hogy ezt az állítást kellőké­pen megcáfolta már Vázsonyi igen t. képvise­lőtársam, aki itt kifejtette azt, hogy épenség­gel iiem a munkásokra hátrányos ez az intéz­kedés, hanem a polgárságra. Akkor tehát, ami­kor az egyik oldalon a munkásság képviselői azzal vádolják a javaslatnak ezt az intézkedé­sét, hogy az egyoldalulag a polgárság javára akar szolgálni, viszont egy polgári képviselő ur az ellenkező tételt állítja fel: azt hiszem, hogy ez az egymásnak ellentmondó két érvelés már magábanvéve is kellőképen bizonyítja, hogy a középen van az igazság. (Farkas István: Hogy ez a javaslat rossz!) Ez a javaslat nem akar munkásellenes lenni, még kevésbé akar polgárellenes lenni. (Bárczy István: Antisze­mita sem?) Ez a javaslat, igenis, becsületesen abból a bizonyos alaptételből indul ki, amelyet én ugy az általános vita folyamán, mint ma is részletesen kifejtettem, hogy az autonóm választásban azok az elemek vannak hivat­va résztvenni, akik ezzel az autonóm élet­tel összeforrottak; akár polgár legyen az illető, akár munkás, ezt a kívánalmat fel­állítjuk vele szemben: Az autonóm élet in­tenzivitásának, az igazi autonómia megvédésé­nek, a magyar székesfőváros hagyományai megőrzésének akarunk ezzel szolgálatot tenni, anélkül, hogy magasabb politikai szemponto­kat akarnánk ebbe az intézkedésbe belevigye­teni. (Ugy van! jobb felől.) Téves az, amit Farkas t. képviselőtársam mondott, mintha mi félnénk a munkásságtól. Mi a munkásságtól nem félünk, hanem, igenis, szeretnénk a legnagyobb szeretetben, a legna­gyobb együttérzésben (Élénk helyeslés jobbfe­lől és a középen.), az országos nagy közérdek közös átérzésével együtt működni ezzel a mun­kássággal. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ne tessék bizonyos politikai irányzatokat a munkásság­gal összetéveszteni. Mi, igenis, azon a nézeten vagyunk, hogy a mi kötelességünk nem a nép­szerűség keresése a munkásság szemében, a mi törekvésünk az kell, hogy legyen, hogy a mun­kásság érdekét a nagy országos érdek keretein belül becsületesen szolgáljuk. (Ugy van! jobb­felől és a középen.) De ha azt méltóztatik tőlem kívánni, t. Nemzetgyűlés, hogy egészen egyenesen nyilat­kozzam, hogy ebben a törvényjavaslatban mi a szándékunk ezeknek a bizonyos politikai irányzatoknak szempontjából (Zaj a szélsőbal­oldalon. Elnök csenget), ugy azt hiszem, hogy pár szóval megadhatom a választ. Az igen t. képviselő urak ezt a kormányt, ezt a kormány­zópártot és a kormányt támogató pártokat ál­landóan a reakció bélyegével szokták illetni. (Ugy van a szélsőbaloldalon.) Nem reakció az, amit mi eélzunk. (Derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon: — Hát mif) Az egy bizonyos fokú óvatosság, amelyre minden kormányzó­párt és minden kormány kötelezve van. Ezt az óvatosságot mindenütt a világon reakciónak nevezik. (Peyer Károly: Nem, abszolút nem'.) De a reakció szavával való visszaélés sehol a világon ezt a bizonyos óvatos politikát, a nem­zet érdekeinek óvatos megvédését ki nem ölte, sehol el nem pusztította. (Zaj a szélsőbalolda­lon. — Saly Endre: A bombázás nemzeti ér­dek? — Zaj.) . Elnök: Csendet kérek! Saly képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Rakovszky Iván belügy minister: Önök mindig arra szoktak hivatkozni, hogy a mi konzervativizmusunk más, mint az angol. Ter­mészetes, hogy más, mert hiszen minden politikai irányzat minden országban és minden nemzetben más. De viszont méltóztassanak a képviselő urak azt is elismerni, hogy az önök szociáldemokráciája is más, mint az angol munkáspárté. (Ugy van! jobbfelől. — Zajos el­lentmondások a szélsőbaloldalon.) Roppant egy­szerűen egy mondattal be lehet ezt bizonyítani. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Én ott voltam, mondhatom, hogy különbek nálunk^ radikálisabbak!) Tessék végigmenni azon a bizonyos művelt nyugaton és tessék nekeim egyetlen egy másik államot mutatni, ahol a szociáldemokrácia és a kommunista párt még mindig együtt, egy nyomon haladnak. (Nagy zaj a szélsőbalolda­lon. — Farkas István: A kommunizmust ön csi­nálja, a kommunista hecceket, sejteket ön csi­nálja!) Elnök: Csendet kérek! Rakovszky Iván belügyminister: T. Nem­zetgyűlés ! Én nem egyénekről, én pártokról beszélek. Igenis, nálunk a kommunizmus hata­lomra került ós én nem láttam, hogy a szociál­demokrata párt kellőképen elárulta volna a kommunizmussal szemben való idegenkedését. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Hogy mondhat ilyet!) Nem személyekről, ha­nem pártokról beszélek. (Zaj a szélsőbalolda­lon.) Elnök: Csendet kérek! (Peyer Károly: Es a Tomcsányiak mit csináltak 1 ?) Peyer Károly képviselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni! Reisinger képviselő urat is kérem, mél­tóztassék csendben maradni! Rakovszky Iván belügy minister: Ismétlem, hogy nem személyekről, hanem pártokról be­szélek. Ugyancsak még itthon Magyarországon nem állott be az az egészséges folyamat, sőt egyelőre még a nyomait is alig* látjuk, amely mindenütt a világon a szociáldemokrata pár­toknál bekövetkezett, hogy a kommunizmus le­szakadt a szociáldemokráciáról, s annak ellen­sége lett, a szociáldemokrácia felvette a polgári pártokkal együtt a küzdelmet a kommunizmus­sal szemben. Mig ez nálunk be nem következik (Peyer Károly: A Tomcsányiak nem engedtek!) addig igenis mindenkinek be kell látnia, hogy a magyarországi szociáldemokrácia nem hason­lítható össze az Európán végig mutatkozó szociáldemokráciával. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől!) Befejezem szavaimat. (Felkiáltások a szél­sőbaloldalon: Nagyon helyes! Halljuk! Hall­juk! jobbfelől.) Mi nem reakciót akarunk. Mi a konzervativizmus: terén sem megyünk mész­szebb, mint ameddig* a hazafias, a nemzeti ér­zés, az ország érdekeinek védelmében való és i«<

Next

/
Oldalképek
Tartalom