Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-333

A nemzetgyűlés 333. ülése 192Í. arról, hogy amikor az önök szakegyéleteibe, munkásegyesületeibe, vagy más testületeibe, amelyekben vezető szerepet visznek, uj tagok iratkoznak # be, nem azt tapasztalják-e, hogy azok az uj tagok illendőnek tartják, hogy a maguk személyére nézve tartózkodjanak a testület ügyeinek vitelébe való beleszólástól, legalább is addig, amig az illető testület ügyeivel utcunquemegismerkedtek. (Batitz Gyula: Nem!) Én a magam részéről mindenütt ezt tapasztaltam és ha t. képviselőtársam mégis azt mondja, hogy nem, akkor kénytelen vagyok azt mondani, hogy ez a megfigyelés és ennek a tapasztalatnak a leszűrése legalább is az én tudomásom szerint ellenkezik a magyar nép általános természetével. (Nemes Bertalan: A munkás érdekét és nem tetszését kell képviselni!) Nem fogadhatjuk el ebben a tekintetben azt az első hallásra igen plauzibilis érvet sem, amelyet Bárczy István igen t. képviselőtársunk állított szembe a domicilium követelményével, hogy t. i. vannak emberek, akiknek két hét is elegendő arra, hogy uj otthonuk, uj városuk vagy községük ügyeivel megismerkedjenek s ebben a tekintetben magukat inf orrnáltassák és viszont vannak olyanok, akik évek hosszú során át ott laknak és abszolút iiegligenciát tanúsítanak, az ügyek iránt egyáltalában nem érdeklődnek. Ebből ugyanis azt a következtetést lehetne levonni, hogy akkor nem a domicilium elvetése, hanem minél hosszabb domicilium statuálása volna szükséges. Én azonban megelégszem annak a konstatálásával, hogy az a tipusa a polgárnak, akinek két hét is elegendő arra, hogy egy nagy város ügyeinek adminisztrációja tekintetében magát tökéletesen informálja, kivétel és a túlambiciós véglet, mint ahogy az is véglet és abnormis kivétel, aki évek hosszú során át nem törődik annak a városnak az ügyeivel, amely városban lakik.és amelyben az ő bőrére is menő intézkedéseket foganatosítanak arra illetékes emberek. Megállapítom ezzel szemben, hogy a törvény általános szabályozást kivan statuálni és azért ezekre a kivételes végletekre figyelemmel nem lehet. Attól az állásponttól, amely a domicilium követelményétől egyáltalában elzárkózik, legmesszebb esik a Csilléry igen t. képviselőtársam inditványában foglalt az az álláspont, amely a domiciliumot tizesztendei egybenlakás statuálásával kívánja szabályozni. A keresztényszocialista párt, bármennyire méltányolja is azokat a meggondolásokat, amelyek ezt az indítványt sugallták és azokat az érveket, amelyeket mellette felhoztak, előbb kifejtett elvi álláspontjánál fogva, mint az általános választójog túlságos korlátozását mégsem fogadja el. Annál kevésbé fogadhatjuk el ezt, mert bár kifejezést nyert, hogy ez a korlátozás tulaj donképen az úgynevezett galíciai jövevények elé kivan sorompót állítani elsősorban, akiknek tizesztendő is kevés arra, hogy lelkületükben áthasonuljanak uj hazájuk, uj városuk, uj otthonuk ősi polgáraihoz és velük egy érzelmű_ közösségbe .olvadjanak össze, mégis azt tartjuk, hogy a szabályozás általánosságánál fogva olyanokat is sújtana ez a rendelkezés, akikkel szemben ezt a kifogást emelni nem lehet, akik már magyar lelket és magyar szivet hoztak magukkal onnan, ahonnan a niai kivételes idők kényszerű népvándorlása őket elsodorta és a fővárosba nyomta, és sújtaná ez a rendelkezés különösen azokat, akik esetleg már régen érzelmi egységbe olvadtak a főváém november hó 11-én, kedden. 103 ros régi lakosságával, de akik épen a mai kivételes létfentartási viszonyok miatt a kenyérhajszában időlegesen kénytelenek voltak magukat ebből a községből kiszakítani. Különösen, amikor Budapestről van szó, ahova köztudomás szerint nemcsak a hivatalaink, hanem iparunk is túlnyomó nagy részben koncentrálva van, ahol tehát nagyon sűrűen megesik az, hogy emberek,^ akik ma Budapesten találták meg megélhetésüket, holnapután kénytelenek kimenni a környékre, egy pár hónap múlva vagy egy-két esztendő múlva azonban ismét Budapestre jönnek. Ez megtörténik elsősorban a kisemberekkel, a munkásokkal, kiskereskedőkkel, kisiparosokkal, kishivataln okokkal, akik az élet nehézségei között ugy vándorolnak Budapestről a környékre és viszont és ugy balanszíroznak, ahogy épen valami könnyebbséget "tudnak találni. Kétségtelen, hogy ez a fluktuáció állandóan tart és ezért a keresztényszocialista párt nem akar programjával és elvi álláspontjával olyan nagy ellentétbe kerülni, hogy az ezeket sújtó domicilium kikötésével olyan nagy rést üssön az általános választói jog követelményén, mint amilyet egy hosszú tartamú egyhelybenlakás jelentene. Figyelembe veszi a keresztényszocialista párt azt is, hogy választások a javaslat szerint tulaj donképen csak minden harmadik esztendőben lesznek. Ha ehhez hozzávesszük a ja- ' vaslat által kontemplált hatesztendei egybenlakás követelményét s ha hozzávesszük azt is, hogy az egyhelybenlakás kelléke, az összeírás az előző esztendő adatai szerint biráltatik el és csak a rákövetkező évben lesz érvényes választói lista ebből, akkor végeredményben az következik ebből, hogy 10—11 esztendei ittlakást követelnek meg attól, aki — tegyük fel — már a törvény elfogadásának napján fog ebben a városban letelepedni. Csak 10—11 esztendő után fog ez abba a helyzetbe kerülni, hogy választói jogát a törvényhatósági választásokon gyakorolja. Ezt olyan nagymérvű korlátozásnak tekinti a keresztényszocialista párt, hogy ezt a maga részéről el nem fogadhatja. A javaslat által kontemplált domiciliumot tehát ugyancsak soknak tartjuk. Azt az álláspontot, hogy domicilium egyáltalában ne legyen, helytelennek tartjuk; Várnai t. képviselőtársamnak azt a javaslatát, amely hathónapi egyhelybenlakást kíván statuálni, a negációtól csak hajszálnyira különbözőnek véljük; Pakots t. képviselőtársamnak azt az indítványát, amely hatesztendő helyett ötesztendőt állapit meg, szintén igen lényegtelenül különbözőnek látjuk a javaslattal szemben és ezért a keresztényszocialista párt ahhoz az állásponthoz áll legközelebb, amely két esztendei helybenlakást kivan statuálni a törvényben. Az a felfogásunk, hogy aki már kétesztendeig itt lakott, miután az összeírás technikáját véve tekintetbe, még legalább egy esztendőt kell hogy itt töltsön, tehát a legjobb esetben is három esztendeig kell várnia arra, hogy szavazhasson. Ha ezalatt a három esztendő alatt ő a főváros régi lakosságával érzelmi közösségbe jutni nem tud, ha a város ügyeivel ezalatt a három esztendő alatt nem képes megismerkedni, akkor az a felfogásunk, hogy nem akarja ezt, és akkor statuálhatunk akármilyen hosszú egyhelybenlakási posztulátumot, ennek a kívánságnak, feltételnek és célnak még sem fog meg'felelni. , Ezzel be is végeztem volna a keresztényszocialistáknak ebben a kérdésben való álláspontjának ismertetését. Még csak pár rövid 17*