Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-333
1Ô4 A nemzetgyűlés 333. ülése 1924, szóval azt kivánom megállapítani, hogy abból a körülményből, hogy a keresztényszocialisták álláspontja ebben a tekintetben nem kongruens olyan'képviselőtársaiknak álláspontjával, akikkel a községi politikát illetőleg egy pártban foglaltak azelőtt helyet, ne méltóztassanak talán azt a következtetést levonni, hogy a keresztényszocialisták elhajoltak attól a posztu] atom tói, hogy a keresztény Budapestet kivánják megtartani és ebben a keresztény lakosság túlsúlyát kívánják biztosítani. Igenis a keresztényszocialisták e posztulátum mellett megmaradnak és ebből a jövőben sem engednek. Ezt azonban nem akarom hosszasabban fejtegetni, csak megállapítom, hogy ehhez a keresztény lakosságnak Budapesten joga van. És hogy ebben a tekintetben minden esetleges ellenvetésnek eléje vágjak, hivatkozom ebben a kérdésben olyan autorra, aki ugyan maga nem tartozik a keresztény vallás kötelékébe, hanem maga állapítja, meg magáról, hogy telitett zsidó felekezeti érzelmű, sőt szabadkőműves s mégis 1919 március 2-án azt irta, (olvassa): „Magyarország keresztény állam, amelyben a kultúrát a kereszténység teremtette meg és tartotta fenn, Magyarország jellegét örök időkre a kereszténységnek kell megadnia, az uralkodó szellemnek a kereszténynek kell lennie s minden felekezetnek, fajnak és népnek a keresztény világnézethez, kell simulnia". Azt hiszem, hogy ha a nem keresztény társadalominak egy olyan előkelő tagja, mint Bihari Mór, ilyen véleményt adott írásban épen azokban az időkben, a forradalmi időkben, amikor ez nem merő udvariaskodás, akkor azoknak, akik keresztényeknek születtek s akik a kereszténység elveinek érvényesítését nemcsak a hazának, hanem a fővárosnak ügyeiben is elsőrendűen szükségesnek tartják, azoknak igenis joguk van ahhoz ragaszkodni, hogy amint a múltban a keresztény Budapestért küzdöttek, a jövőben is ezt tegyék. Ami azután azt illeti, hogy Pikler t. képviselőtársam istenitélettel és hasonlókkal ijesztget bennünket, legyen megnyugodva a képviselőtársam, hogy mi istenitéletektől nem félünk, mert hiszen ebben a kérdésben majd a nép fog ítélni. Ha önök nem tévesztenék öszsze a Keresztény Községi Pártot Budapest keresztény lakosságával, akkor azt hiszem, hogy nem fenyegetnének bennünket ilyen könynyelmüen az istenitélettel, mert meggyőződésem szerint nem a Keresztény Községi Párt sorsa jelenti azt, hogy Budapest igazgatása és lakosságának képviselete keresztény többségű legyen-e, vagy nem, hanem a keresztény lakosság fogja azt elintézni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Meg vagyok róla győződve, hogy ha a keresztény Budapest a pártkeretektől nem fogja magát feszélyeztetni, hanem össze fog fogni a kereszténység posztulátumában, akkor önök fogják az istenitéletet, illetőleg a nép Ítéletét olyan módon tapasztalni, amilyen módon és irányban azt" nem várták és nem óhajtották. Elnök: Szólásra következik! Perlaki György jegyző: Hegymegi-Kiss Pál! Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés! Megvallom; őszintén, hogy a sok javaslat között, amelyek benyujtattak, rendkívül nehéz eligazodni, voltaképen feje tetejére van állítva a helyzet. Ennek oka az, hogy a belügyminister ur olyan fővárosi javaslatot hozott — annak a domiciliumra vonatkozó részét értem — ide a nemzetgyűlés elé, amelyik javaslat bizonyos mellékszempontokat követ, nem azokat a heévi november hó 1.1-én, kedden. lyes elveket, amelyeket a közigazgatás reformjánál, különösen pedig a székesfőváros törvényhatóságának reformálásánál követni kellene. Szerintem a közigazgatás munkáját is eredményessé tevő javaslatban benne kellett volna lenni mindennek, ami a múlt intézményeiben helyes, benne kellett volna lenni a demokratikus haladás gondolatának, egyáltalában a haladás gondolatának, és benne kellett volna lennie minden ' olyan helyes elvnek, amelyet a közigazgatási gyakorlat és elmélet idevoiiatkozólag! megállapított. Ezzel 'szemben azt látjuk, hogy a belügyminister urnák mostani javaslata az 1872: XXXVI. tc.-kel szemben-volta-képen visszafejlődés. Itt van maga a domieilium kérdése is. Ebben a tekintetben az 1872: XXXVI. te. két esztendőt ,"• állapított meg, a belügyminister ur pedig ezzel szemben megállapít hat esztendőt. Hogy miért, azt nem tudom, mert a haladást nem tudom ugy felfogni, hogy ha a két esztendő volt jó 1872-ben, most az a jó, ha hat esztendőt állapitunk meg. Én épen fordítva gondolom a haladást Demokratikus szempontból sem tudom megérteni, hogy a polgári társadalom körét a múlthoz, képest a belügyminister ur meg- akarja szűkíteni. Kutatom az okokat és azt látom, hogy itt az egyedüli ok a politika, t. i. az, hogy a kispolgári társadalom, a törvényhatóságba kellő súllyal be ne mehessen és hogy akár a kormánynak, akár, ' nemi tudom, milyen más csoportnak megfelelő törvényhatósági bizottságot lehessen alkotni. (Klárik Ferenc: Ez a reakció.) A helyzet ezenkívül még csodálatos is, mert nagyon jól tudom, hogy ebben a nemzetgyűlésben tulajdonképen a belügyminister, ur| védi a tiz esztendővel szemben a ' hatesztendős domiciliumot, mert hiszen a nemzetgyűlés többsége sibtve megszavazná a tízesztendős domiciliumot is, úgyhogy végül talán a belügyminister: urnák kell köszönetet szavazni azért, hogy a hatéves domieiliummal elzárja a tízéves domicilium megállapítását. 'Mi, az ellenzék is igen ferde, groteszk helyzetben vagyunk, mert nekünk, akik tulajdonképen a demokratizmust és a liberális haladást képviseljük itten, nincs más, feladatunk, mint hogy a túlzott reakcióval szemben védjük a régi intézményeket és követeljük, hogy legalább azt hagyják meg, ami a múltban megfelelt a polgári társadalomnak. Én a t. belügyminister úrhoz azt a kérdést intézem, vájjon hol van Európában vagy az egész világon egyetlenegy állam, ahol a törvényhatósági aktív választójogot , ilyen magas domiciliumhoz kötik? Tessék ebben a tekintetben a belügyminister urnák egyetlenegy példát mutatni! Tiltakozom az ellen, hogy a belügyminister ur akár a mi népünket, akár a főváros társadalmát ebben, a tekintetben akár a nyugati, ' akár más európai államokkal szemben lekisebbitse és ezzel a túlzott domieiliummal voltaképen sújtsa. (Dénes István: Kivételt akar teremteni!) Azután legyen szíves a belügyminister ur nekünk azt is megmagyarázni, hogy'miért van az, hogy amikor az illetőségnek kifejezetten való elnyerése két esztendőhöz, hallgatólagosan való elnyerése pedig négy esztendőhöz van kötve, amikor tehát a polgárért már tulajdonképen maga a kerület anyagi felelősséget is vállal elszegényedés esetén, ez az idő — akár a két, akár a négy eszr tendő — még nem elég ahhoz, hogy Budapest