Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-332

96 A nemzetgyűlés 332. ülése 1924. évi november hó 7-én s pénteken. maga alól. (Kuna P. András: Mutatja Szi- • iágyi! — Barla-Szabó József: Csak védelmezze ezt a hangot!) Mindebből más következtetést nem vonha­tok le, mint azt, hogy ezt a nemzetgyűlést mi­nél előbb fel kell oszlatni... (Ugy van! ügy van! Taps a bal- és szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon. — Nagy Ernő: Szuhányi ur nem mosolyogna akkor! Csengerben is gyönyörű választás volt, Szuhányi ur! Szégyelném ma­gamat, ha magyar létemre igv ülnék ott!) Elnök: Csendet kérek. (Nagy Ernő: ősma­gyar nemes ur! És ugy jön be a parlamentbe mint Szuhányi ur ! Gyalázat ! — Nagy zaj.) Szilágyi Lajos ... a nemzetet meg kell kér­dezni, és ha önök olyan nyugodtan... (Zaj. — Nagy Ernő: ősmagyar ur létére olyan válasz­tással jön bf !) Elnök: Csendet kérek! (Szuhányi Ferenc: Mi kifogása van a választásom ellen? Mondja meg! — Nagy Ernő: Majd megmondom! — Szu­hányi Ferenc: Senki sem támadta meg! — Zaj. — Peyer Károly: Azért az nem jelenti azt, hogy rendben volt!) Csendet kérek. (Kuna P. András: Mindig a gyanusitás! Egyik a másikat! — Foly­tonos zaj. — Kovács-Nagy Sándor: Most mu­tatják be a tehetséget!) Szilágyi Lajos: ...és ha önök olyan nyu­godtan és cinikusan lekiosinylik az ellenzéki oldalról elhangzó felszólalásokat és az elbiza­kodott zsarnoknak, az elbizakodott kényurnak érzésével kezelnek bennünket, maguk mögött sejtve a budai Burgot (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.), akkor merészeljenek a vá­lasztók elé járulni, és merészeljék azok Ítéletét provokálni. (Kuna P. András: Mindig csak a kormányzó személye! A budai Burg! — Zaj. — Elnök csenget.) Mindezekből kifolyólag, szemben az elnök ur napirendi indítványával, először is azt indit­vpnyozom. hogy ne kedden, hanem holnan dél­előtt tartsuk legközelebbi ülésünket (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Hegymegi-Kiss Pál: Negyvennyolc órát dolgozik egy hónapban a Ház! — Elérik ellentmondások a jobboldalon. — Peyer Károly: Tessék beosztani, akkor jut minden napra négy!), másodsorban azt, hogy az elnök ur napirendi indítványa kiegészitése­képen következő pont gyanánt tűzzük napi­rendre mindazoknak az indítványoknak indo­kolását, amelyek a választójogra vonatkoznak. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Részletesen is megnevezni kívánván ezeket, ké­rem, méltóztassék a Ház napirendjére tűzni az 1923 július 25-én dr. Rupert Rezső képviselőtár­sam által bejegyzett inditvány indokolását és az 1924 október 7-én Farkas István képviselő­társam által bejegyzett inditvány indokolását. Az elnök ur napirendi indítványát tehát nem fogadom el. (Élénk helyeslés a bal- és a széhő­baloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Bartos János jegyző: Rubinek István! Rubinek István: T. Nemzetgyűlés! A ma­gam és pártom nevében az elnöki napirendet elfogadom. Elfogadom pedig az elnöki napi­rendet és nem vagyok abban a helyzetben, hogy elfogadhassam Szilágyi t. képviselő ur napi­rendi indítványát azért, mert eltekintve attól, hogy egy igen fontos és mélyreható törvény­javaslat tárgyalásának közepén vagyunk (Zaj a baloldalon. — Szakács Andor: Utána kívánja kitüzetni!) — arra is rátérek — amikor egy­általában semminemű körülmény nem is in­dokolja azt, hogy ennek a törvényjavaslatnak tárgyalását félbeszakítsuk (Rassay Károly: Nem szakítjuk félbe! — Szakács Andor: Máso­dik helyre indítványozta!), nem fogadhatom el azért sem a választójogi tárgyú indítványok napirendre tűzését, mert a ministerelnök ur néhány nappal ezelőtt a házszabályok revízió­jának tárgyalására kiküldött 33-as bizottság előtt kijelentette, hogy a választójogi törvény­javaslatot rövidesen a nemzetgyűlés elé fogja terjeszteni. (Szakács Andor: Mi van a titkos­sággal?) A nemzetgyűlésnek tehát módja és al­kalma lesz nem az erre vonatkozó indítványok indokolásával, ennek formájában, hanem ma­gával a választójogi törvényjavaslattal, tehát érdemben tárgyalni ezt a kérdést. (Rothenstein Mór: A házszabályrevizió után, ugy-e? — Reischl Richard: Na ná, előbb! — Élénk fel­kiáltások a jobboldalon: Csakis! — Kovács­Nagy Sándor: Nem kell sokat beszélni és akkor mindjárt itt lesz a választójog!) Ami Szilágyi képviselő ur napirendi indít­ványának azt a részét illeti, amely szerint szombaton és hétfőn is tartsunk ülést, ezt a kérdést itt a Házban már annyiszor tárgyalták és annyiszor rámutattak annak szükségessé­gére (Propper Sándor: Nincs nagyobb szükség', mint az ország* érdeke!), hogy szombat és hétfő a pihenés napja legyen és egyúttal mód és al­kalom a képviselő uraknak arra, hogy idegeik megnyugtatása mellett választóik dolgait is intézzék, tehát indirekt utón az ország ügyei­vel foglalkozhassanak, hogy ennek a kérdésnek további indokolását ma már szükségtelennek tartom. Szükségesnek és kötelességemnek tar­tom azonban, hogy Szilágyi Lajos t. képviselő­társam néhány megjegyzésére válaszoljak. (Halljuk! a baloldalon.) Kezdettől fogva, a jelenlegi nemzetgyűlés összeülésétől fogva hozzá voltunk és vagyunk szokva ahhoz, hogy a túloldal egynéhány em­bere itt bennünket, a régi kisgazdapárt tagjait különböző invektivákkal illet. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Szakács Andor: Hi vei-e a tikos szavazásnak, az a kérdés! — Györki Imre: Mi van a titkos szavazással?) Teszik ezt pedig nagyon átlátszó célzattal, azért, hogy a régi kisg-azdapárt tagjai és a jelenlegi kormány közé éket verve, a kisgazdapárt tagjait a je­lenlegi kormány ellen hangolják. (Ugy van! a jobboldalon. — Peidl Gyula: Mi van a titkos­sággal?) Megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy amiként ezek a törekvései a múltban nem jártak eredménnyel, ugy a jelenben és a jövő­ben sem fognak eredménnyel járni (Zaj és fel­kiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Mi lesz a titkos szavazás sali ), mert a régi kisgazda­párt tagjai (Kiss Menyhért: Mi lesz az Eskütt­üggyel?), híven régi programmjukhoz, ki_ fog­nak tartani amellett és támogatni fogják a kormányt mindaddig, míg a kormány is e Programm pontjainak megvalósítása mellett áll. (Kiss Menyhért: Mi lesz az Eskütt-üggyel? — Szakács Andor: Mi lesz a titkos szavazás­sal?) Az Eskütt-ügy a bíróság előtt, tehát sa­ját fóruma előtt áll (Györki Imre: De a bizo­nyító akták még mindig nincsenek ott!), tes­sék annak ítéletét bevárni. Az a biróság dolga, hogy mit tart bizonyítéknak. (0yörki Imre: Nem, mert a kormány nem adja ki a bíróság­nak! — Zaj. — Elnök csenget — Györki Imre: A ministerelnök dolga, nála vannak az akták!) Semmi köze a ministerelnöknek a biróság dolgához. Azt az igen t. kénviselő urnák, mint ügyvédnek nagyon jól tudnia kellene, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom