Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-332
A nemzetgyűlés 332. ülése 1924. évi november hó 7-én, pénteken. 97 niinisterelnök nem folyhat be egy biróság Ítéletébe! (Propper Sándor: Ugy kellene! — Zaj. — Györki Imre: Majd szerdán elmondom, hogy mi történt! — Pikler Emil: Nagyatádit ez vitte sirba! — Peyer Károly: Előre preparálták Esküttet, hogy mit modjon! Képesek azt is letagadni! — Folytonos zaj. — Kovács-Nagy Sándor: Ki preparálta?) Azt a vádját a képviselő urnák 1 , hogy a régi kisgazdapárt megszegte a választónak tett igéretét, különösen azt a vádját, amely szerint megcsalta a kisgazdapárt a választókat — amiért azt hittem, hogy az igen t. elnök ur legalább rendreutasitásban fogja a képviselő urat részesíteni — a leghatározottabban viszszautasitom az egész kisgazdapárt nevében. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon; Mi van a titkossággal?) A gazdapárt mindenkor, ma is a régi Programm alapján áll. Mindenkor, ma is, azoknak az Ígéreteknek beváltása mellett van, melyeket a választóknak tett és azokat lépésről-lépésre, de fokozatosan be is váltja. (Szeder Ferenc: Nem igaz a muzsikaszó!) Ami az igen t. képviselő urnák azt a vádját illeti, hogy a mai többség a kormány mögött állva mindenre kapható és mindenre kaphatóan támogatja a kormányt, ezt a vádat is a leghatározottabban visszautasítom. (Helyeslés a, jobboldalon.) A mai többség meggyőződésből és saját lelkiismeretét követve áll a jelenlegi kormány mögött abban tudatban, hogy igenis, amit a mai kormány cselekszik, az az ország, a haza szempontjából jó és egyedül helyes s mindaddig, mig a saját meggyőződése és lelkiísinerte azt fogja diktálni, hogy a kormány útja helyes, cselekedetei jók az ország szempontjából, ez a többség igenis, egy emberként fogja a jelenlegi kormányt támogatni. Ezeket az invektivákat leghatározottabban visszautasítva, az elnöki napirendi indítványt fogadom el. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Nemzetgyűlés! Előttem szóló Rubinek István t. képviselőtársam cseppet sem gyengitette meg Szilágyi elvtársam... (Élénk derültség, éljenzés és taps a jobboldalon. — Felkiáltások: Gratulálunk! — Szilágyi Lajos: A választójogban vállalom! — Zaj.) Ne tessék félreérteni, a választójogról van szó és ezen a cimen, a titkos választás cimón is nevezhetjük egymást elvtársnak és barátnak. (HegymegiKiss Pál: Gaál Endre is a titkosság mellett van! — Gaál Endre: Én nem!) Mondom, Rubinek képviselőtársam cseppet sem gyengitette Szilágyi képviselőtársam argumentumait. Szilágyi képviselőtársam tényeket hozott fel, amelyek közismertek, amelyeket azonban oly módszerrel, ahogyan azt Rubinek képviselőtársam akarja elintézni, elintéznünk nem lehet. Nem lehet letagadni azt a tényt, hogy a második nemzetgyűlés a kisgazdapárt segítségével rendeleti alapon és nyilt szavazással jött létre s hogy a választást csak a kisgazdapárt segitséf ével tudták megcsinálni. (Ugy van! a szélsőaloldalon. — Zaj jobbfelől.) Hiába vitatkoznak, hiába tagadják, mégis feladták azt a programot, amelyet nagyatádi Szabó István képviselt. (Zaj.) Tény az, hogy amikor a nemzetgyűlés munkájáról, munkaprogramjáról beszélünk s amikor a napirend megállapitásáról van szó, egyszerűen abszurdum a választójog kérdését I ugy megitélni, és azzal elütni, amivel a túlolj dalról akarják. T. Nemzetgyűlés! Ebben az országban még a forradalmak alatt sem volt olyan bizonytalanság, mint amilyen most van. (Zaj a jobboldalon.) Ebben az országban nincs egyesülési és gyülekezési jog; minden szolgabiró ugy értelmezi ezeket a szabályokat, amint neki eszébe jut, amint jólesik. Ha a belügyminíster urnák eszébe jut, hogy a Kettőikereszt Vérszövetség utján és utasítására kiadjon egy titkos ukázt, akkor ez meg fog történni. Aszerint kezelik az egyesülési jogot, tehát a legfontosabb alkotmányos jogot, amint azt a belügyminíster ur akarja. (Rakovszky Iván belügyminíster: Persze, hogy ugy kezelik! — Zaj.) Van itt törvény? Ki vont felelősségre tisztviselőt azért, mert a polgárok szabadságát lábbal taposta? Hiszen maga a belügyministerium az, ahol az egyesülési és gyülekezési jogot leginkább lábbal tiporják. (Zaj a jobboldalon.) Ebben az országban a ministerelnök úrtól függ az, hogy valaki lapot adhasson ki. Hát van itt alkotmány? Lehet-e alkotmányról beszélni ott, ahol a sajtószabadság a kormány kegyétől függ? Van-e alkotmány ott, ahol csak az a sajtótermék jelenhetik meg, melyet a ministerelnök engedélyez? (Nagy zaj.) Miért beszélnek itt alkotmányról? Alkotmányos állam az, ahol nincs törvénybe iktatva a választójog? Ki garantálja azt, hogy Bethlen István gróf megint nem rendelet alapján fog választatni? Ki nyújt erre garanciát? Bethlen István gróf nem, mert Bethlen István gróf már felrugta_ az első nemzetgyűlés által legalizált választójogot. (Zaj a jobboldalon.) Ki bizhat a kormányban? Csak az a naiv ember, akinek egyszerűen fog-alma sincs az életről, politikáról, aki elhiszi, hogy Bethlen István majd hoz választójogi javaslatot és választójogi törvény alapján fogja a következő nemzetgyűlést összeállítani. De kérdezem: hozott-e ez a nemzetgyűlés munkásvédelmi törvényt? Foglalkozott-e a munkanélküliség kérdésével? (Felkiáltások a jobboldalon: Nem engedik hozzá!) Erre nincs pénze a kormánynak! Foglalkozott-e a nemzetgyűlés azzal, hogy az államforma kérdését tisztázza? Én csak felteszem ezeket a kérdéseket. Tessék körülnézni a környező államokban, s az egész világon, hogy az államfők milyen öszszeköttetést tartanak fenn a különböző államfőkkel és mennyiben folynak be az ország közviszonyaink külpolitikai vonatkozásban való helyes eldöntésébe. Vájjon Magyarország kormányzója miért nem folyhat bele ebbe? Mi ennek az oka? Tessék ezt a kérdést megbírálni. Mi az oka annak, hogy a magyarországi államfővel nem érintkeznek a többi államfők? (Zaj.) Mindezek országos, nemzeti szempontok, nem kicsiny dolgok, de ezek itt nincsenek tisztázva, nincsenek eldöntve. Mindenki látja, hogy ez az ország vegetál külpolitikailag is. Épen azért nem adnak rá semmit, mert nincs alkotmányos berendezkedése, az alkotmányos jogok nincsenek törvénnyel szabályozva. Kérdezem: ha ilyen a helyzet, miért zárkózik el a nemzetgyűlés e kérdések elől? Mi vagyunk? Talán kinevezett testület? Kinevezett bennünket az államfő? Mert hiszen tőle függ, hogy itt milyen hangulat, milyen vélemény van. Fütyülünk a magyar tradíciókra, a magyar alkotmányosságra (Zaj a jobboldalon. — Rubinek István: Maguk igen! — Kuna P. András: Bizony! 1918-ban fütyültek rá!), mindez nem érdekel bennünket, és várjuk a kor15 1:
