Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-332

A nemzetgyűlés 332. ülése 1924. évi november hó 7-én, pénteken. 95 megalkotása nélkül oszlattatott fel az első alkotmányozó nemzetgyűlés, akkori egy olyan országbírói értekezlet-féle komédiát rendezett. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) E tanácskozás után egy választójogi rendeletet adott ki és ennek alapján választatott. A szembenülő kisgazdapárt akkor árulta el tulajdonképen vallott elveit. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. — Ellentmondások a jobboldalon.) A régi Nagyatádi-féle párt akkor szegte meg választóinak tett fogadalmát. (Kovács-Nagy Sándor: Vállaljuk érte a felelősséget !) A kisgazdák ezzel a ténykedésükkel, hogy gróf Bethlen Istvánnak ezt az akcióját támogatták, ezzel a ténykedésükkel, passzivitásukkal is megcsalták választóikat. (Zaj és ellentmondások a jobboldaon. — Kuna P. András: Nem sikerül az ugratás! Ne fájjon magának a kisgazdák feje!) Ezenfelül gróf Bethlen István (Éljenzés és taps a jobboldalon. — Propper Sándor: Felállani ! így nem gilt !) ministerelnök ür egyénileg is megszegte a szavát (Felkiáltások a jobboldalon ! Rendre ! Rendre !), mert határozott kijelentést tett abban a tekintetben, hogy a választókerületek kerületi beosztásához azonban hozzányúlni nem fog. (Ugy van ! a baloldalon.) Ezt a kijelentését a ministerelnök ur megszegte. A ministerelnök urnák ez a szószegése is — a többiek sorában — olyan szószegés, amelyet mi állandóan nyilvántartunk. Nekünk akkor más módunk nem volt, mivel jogaink sérelméért védelmet sehonnan sem kaptunk, minthogy egy jogvédő irodát létesitsünk, amelynek élére épen azt a gróf Apponyi Albertet választottuk meg, akire olyan szívesen szeret emlékeztetni a ministerelnök ur. Ez a jogvédő iroda összegyűjtötte mindazokat a panaszokat, amelyek kapcsolatosak voltak azzal a választással, amelynek folyamán önök itt többséget szereztek. Ennek a jogvédő irodának összegyűjtött anyaga a legnagyobb bizonyíték arra nézve, hogy önök nem a nép akaratának (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon. — Ellentmondások a jobboldalon.) igazi megnyilvánulása folytán gyakorolják (Propper Sándor: Bitorolják!), itt a többségi jogokat (Barthos Andor: Nem, csak Szilágyi Lajos!), hanem a legrutabb visszaélések utján szerezték meg azokat ! (Ellentmondások a jobboldalon. — Kuna P. András: Alaptalan gyanúsítás ! — Zaj.) Elnök (csenget): Kérem Kuna képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni! Szilágyi Lajos: Még élénken emlékezetünkben vannak a főszolgabírói és rendőrkapitányi hivatalos hatalommal] való visszaélések (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon); még nagyon frissen emlékezünk a gyülekezési, az egyesülési, a személyes- és a sajtószabadság legrutabb megsértéseire, amelyek az önök pártjának követeléseire végrehajtattak. (Kuna P. András: Semmi közünk hozzá!) Még élénken emlékszünk arra, hogy a füg'gő helyzetben levő és éhező közalkalmazottakat, miként használták ki önök saját pártcéljaik elérésére. (Zaj. — Kuna P. András: Gyanúsítás!) Elnök (csenget): Kuna képviselő urat ismételten figyelmeztetem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni ! Szilágyi Lajos: Még élénken emlékezünk arra, hogy a pálinka, a bor és a sör... (Zaj a jobboldalon. — Kuna P. András: Hogyne! — Patacsi Dénes: Ilyesmit nem lehet a magyar népre ráfogni!) Elnök: Patacsi Dénes képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Kuna P. András: Meggyanúsítja a választókat!) Kuna P. képviselő urat már másodszor figyelmeztettem. Most kénytelen vagyok a képviselő urat örökös közbeszólásai miatt rendreutasítani. (Egy hang q szélsőbáloldalon: A büffét kell megszüntetni!) Szilágyi Lajos: ... milyen szereplet vittek az egész választás folyamán és emlékezünk arra és számontartjuk azt i's, hogy egyénileg milyen életveszélyes fenyegetéseknek és terrornak voltunk kitéve mindnyájan, akik ellenzéki nrogrammal léptünk fel. (Nagy Ernő: Meg akartak öletni Naményban! A Tiszába akartak fojtani! — Rubinek István: Nem A^olt olyan nagy személyiség, hogy meg akarták volna öletni! — Nagy Ernő: És mégis! — Peyer Károly: Másokat is megölettek, kisebbeket is! Öszszekötözték őket s bedobták a Dunába! — Nagy zaj.) Elnök: Nagy Ernő képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak a jobboldalon is! Szilágyi Lajos: Azóta a Bethlen-kormány a mögötte álló és ily módon összetoborozott többség támogatásával alkotmányellenesen és inparlamentárisan kormányoz. A kormány a pártok közötti ellentétekből él, abból tengeti életét (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon!); egyrészt a zsidókérdésből él, másrészt a királykérdés folytán közöttünk fennálló ellentétekből, harmadsorban pedig mindnyájunknak, az egész szenvedő középosztálynak, a legkülönbözőbb társadalmi rétegeknek nyomorából él. (Ellentmondások a jobboldalon és a közéven.) A kormány, pártja, sajtója és kiküldöttei ijesztgetik a zsidókat (Mozgás a jobboldalon.), hop-y azután megnyugtassák őket, hogy majd megmentik őket. (Ellentmondások a jobboldalon. — Kovács-Nagy Sándor: Mi ijesztgetjük a zsidókat?) A kormány ijesztgeti a szabadkirályválasztókat, hogy megint Habsburg-restauráció fenyeget és ijesztgeti a súlyos helyzetben levő közalkalmazottakat a legkülönbözőbb B-listákkal, ugy, hogy állandó Damokleskardot tart a fejük felett. Ez a kormány, amely — mint mondottam — alkotmányellenesen és inparlamentárisan kormányoz, ezen felül még számadás nélkül költekezik és szórja a milliókat (Pikler Emil: Milliárdokat!), legutóbb pedig a szanálás jelmegszavaztatott mindenr© kapható többségével egy olyan törvényt (Kiss Menyhért: A világ legnagyobb humbugja a szanálás! — Peyer Károly: Magyarországot temetővé fogja tenni!), amely törvény a maga végrehajtásában általábanvéve tönkreteszi a nemzet minden egyes rétegét, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Kiss Menyhért: A világ legnagyobb humbugja!) Mindehhez hozzájárul, hogy amikör ellenzéki oldalról a nemzetnek egy-egy feljaj dúlása felhangzik, akkor a kormánypárt padjairól egyrészről a legteljesebb közönyt tapasztaljuk, másrészről cinikus mosolygást látunk, vagy cinikus megjegyzéseket hallunk (Propper Sándor: Biznak a szuronyokban!), ugy, hogy nem csodálom, és ennek tulajdonítom] azt, hogy az ellenzék tehetetlenül ezzel a zsarnoki kormányzattal szemben (Kovács-Nagy Sándor: Annak is mi vagvunk az okai, hogv maguk tehetetlenek! — Zaj. — Halljuk! Haltjuk! a bal- és szélsőbaloldalon.), tehetetlenül ezzel a mindenre kapható többséggel szemben időnkint 1 egyes felszólalásokban igenis elveszti a talajt NAPLÓ XXVII. 15