Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-318

A nemzetgyűlés 318. ülése 1924. laki közülünk megbolondult. Én tehát szigo­rúan ragaszkodom a házszabályokhoz, amikor kimutatom ennek a lépésnek házszabályelle­nességét és bejelentem az ellenzék tiltakozását, bejelentem azt, hogy az ellenzék, amidőn a bi­zottsággal szemben a passzivitás álláspontját foglalta el, csak az első lépést tette meg. (Ugy van! half elöl.) Komoly és szigorú megfontolás tárgyává fogja tenni a további lépéseket is. Ezt a bejelentést ne méltóztassanak leki­csinyelni. (Bogya János: Ez megfelel a maguk terrorisztikus felfogásának !) Azt mi határoz­zuk meg, hogy minek felel meg. A mi felfogá­sunk szerint — méltóztassék ide figyelni, jövő­beli külügyminister ur . . . (Derültség bal­felől. — Farkas István: Szegény ország ! Az is lehet, hogy szovjetkövet lesz! — Peidl Gyula: Ne hozzátok hirbe, mert jól esik neki ! — B. Podmaniczky Endre: Már megint szemé­lyeskednek ! — Melczer László: A házszabá­lyokhoz tessék szólani !) A házszabályokhoz beszélek ! (Bogya János: Ez csupa politikai nyilatkozat !) Azt akarom kifejteni, hogy bár az ellenzék számszerűen kisebb, kevesebb tagot számlál, meggyőződésem szerint mi mégis (Meskó Zoltán: Az országban többségben va­gyunk !) az ország választóközönségének, több­ségét képviseljük itt. (Ellentmondások jobb­felől. — Bogya János: Ezt maga sem hiszi el ! — Farkas István: Magát nyiltszavazással sem választanák meg még egyszer ! — Bogya Já­nos: Jó vicc ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, a jobboldalon is ! Propper Sándor: És ha odaátról ez bárki­Bsoda is kétségbe vonja, akkor felhivom a túl­oldalt, felhívom a kormányt : méltóztassék meg. alkotni egy félig-meddig becsületes, demokra­tikus választójogot, tessék eljönni az urnákhoz, a választók elé, és én kijelentem, hogy az el­lenzék egy ilyen félig-meddig demokratikus választójog alapján, tiszta, becsületes,^ szuro­nyok és erőszak nélkül végrehajtott választás után, ha kisebbségbe kerül, vállalja és viseli ennek konzekvenciáit, de elvárja ugyanezt a túlsó oldalról is. (Halász Móric: 1920-ban miért nem vettek részt a választásokban t) Mi tehát — ismételten bejelentem — ebben a Játék­ban ... (Halász Móric: Ez játék ?) Igenis, ez játék. (Szomjas Gusztáv: Igen, önök játsza­nak !) Ez alkotmányosdi játék, és mi ebben az alkotmányosdi játékban nem vagyunk hajlan­dók részt venni, mert nem látjuk tisztán a hátte­rét, amely sötét és gyanús, s mert nem vagyunk hajlandók feladni a kritika jogát. Az urak vá­laszthatnak a között, hogy folytatólagosan par­lamentáris mton kormányozzák-e ezt az országot — a parlamentarizmus megmaradt rongyainak birtokában — vagy pedig vállalják-e a fele­lősséget azért, amit ez az erőszak a közvéle­ményből ki fog váltani és ami ennek követ­kezménye lesz. (Felkiáltások jóbbfelől : Vállal­juk ! — Farkas István: Nincs erkölcsi alap ! — Peyer Károly: Ök vállalnak mindent ! — Szomjas Gusztáv: A Népszava és a Világ még nem közvélemény ! — Peyer Károly: Kun Bé­lát is elfogadják nagykövetnek Budapesten ! — Szomjas Gusztáv: A maguk embere ! Maguk emelték fel Kun Bélát ! — B. Podmaniczky Endre: Maguk már elvállalták egyszer, ! — Szomjas Gusztáv: Hogyne Î Az ő vérükből való ! — Zaj balfelől. — Elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés ! Az ellenzék álláspontja ebben a kérdésben... (Halász Móric: Károlyi Miska szerződött vele! — Horváth Zoltán: Ká­rolyi Mihállyal szívesen szerződnének ! — Pe­évi október hó 14-én, kedden. 167 y er Károly: Különb hazafi, mint akik itt ül­nek ! — Horváth Zoltán: Nem merik vád alá helyezni Károlyi Mihályt ! — Nagy zaj a jobb­oldalon és a középen.) Elnök (csenget): Horváth Zoltán képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Propper Sándor: Ismétlem, az ellenzék ál­láspontja — amely ellenzékhez az ' életösztön akaratlanul is odaköt minden komoly ellenzéki pártot és férfiút — ebben a kérdésben az, hogy: tessék választani ! (Meskó Zoltán: Ugy van !) Vagy nyilt abszolutizmus, diktatúra, erőszak:, vagy pedig igaz, tiszta, becsületes alkotmányos parlamentarizmus. Harmadik nincs. Tessék választani, mi már választottunk. (Szomjas Gusztáv: Igen, egyszer már választották a diktatúrát ! — Úgy van ! — Derültség jobbfe­löl. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Következik a szavazás. Kérem a jegyző urat, méltóztassék a névsort felolvasni. (A baloldalon, a balközépen és a szélsőbaloldalon ülő képviselők elhagyják a termet. — Szomjas Gusztáv: Jó utat ! — Far­kas István: Sirásók ! — Szomjas Gusztáv: Menjenek Oroszországba, Kun Béla után, oda valók ! Isten áldja meg ! Menjenek Kun Béla után ! — Peyer Károly: A tehenek meg az ök­rök szavazhatnak! — Szomjas Gusztáv: Csak menjenek! Tiszta lesz a levegő!) Kérem a kép­viselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfog­lalni, hogy a jegyző urat hallani lehessen. (Zaj.) Forgács Miklós jegyző (olvassa a névsort. A képviselők beadják szavazó-lapjaikat). Elnök; Kérem most a távollevők névsorá­nak felolvasását. Bodó János jegyző (olvassa a távollevők névsorát). Elnök: Kérem a jegyző urakat, szívesked­jenek összeszámlálni a szavazatokat; az ered­ményt majd a további tárgyalás folyamán fo­gom kihirdetni. Napirend szerint következik a székesfővá­ros törvényhatósági bizottságának újjászerve­zéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tár­gyalása. (Zaj.) Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassa­nak helyeiket elfoglalni. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Pikler Emil ! Pikler Emil: T. Nemzetgyűlés ! A fővárosi törvényhatóság újjászervezéséről szóló tör­vényjavaslathoz legutóbb Petrovácz Gyula t. képviselő ur szólt hozzá és egész beszédén vé­gigvonult az úgynevezett keresztény községi párt községi politikájának dicsérete. Az igen t. képviselő ur felsorolta mindazokat a vívmá­nyokat és eredményeket, amelyeket Budapest székesfőváros a keresztény községi párt ural­mának köszönhet. Azok a képviselőtársaim, akiknek módjuk és alkalmuk volt az utóbbi két-három esztendő­ben Európa különböző nagy városaiban meg­fordulni, egészen objektive megállapithatták azt, hogy a háború rombolásából, abból a tör­melékhalmazból, amibe a háborút viselt álla­mok nagyvárosai kerültek, ezek a városok már többé-kevésbé kiláboltak és egyenesen bámu­latraméltó haladás, amit a konszolidáció utján megtettek. Tagadhatatlan, hogy ahhoz az állapothoz képest, ami Budapesten az 1919. év derekán uralkodott, a mai állapot szintén valami előhaladást jelent, de ezt az idő hozta magával és egészen bizonyos, hogy az előhala­dás-a konszolidáció utján sokkal nagyobb mé­retű lett volna akkor, ha a város kormányzása

Next

/
Oldalképek
Tartalom