Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-318

168 A nemzetgyűlés 318. ülése 1924. annak idején olyan községi tanács kezébe kerül, amely európai módszerekkel a város egész lakosságának egyetemes érdekei — és az egyetemes érdekek egybekapcsolása — alapján szeretettel, békülékenységgel viselte volna gondját a város ügyeinek. Elolvastam tegnap azt a beszédet, amelyet a keresztény községi párt vezére, Wolff Károly t. képviselő ur a katholikus nagygyűlésen elmondott és amelyben a katholikusságnak aktiv működését propagálta a passzivitással szemben, (Helyeslés a középen.) Nem akarom kritika tárgyává tenni azt az aktivitást, amelyet a múltban láttunk és nem akarok ebből következtetéseket vonni a jövendőre nézve sem, hiszen nincs is erre jogcímem, csupán annyiban akarom ezt megtenni, amennyiben az aktivitás a városi politika terére vonatkozik. Legyen szabad ezzel kapcsolatban említést tennem arról, hogy épen tegnap alkalmam volt a német katholikus centrumpárt vezérlapjának, a Germániának vezércikkét olvasnom. Ama képviselőtársaim részére, akik talán nem ismerik ezt a lapot, meg kell jegyeznem, hogy a Germania Németországban tulajdonkópen ugyanazt a szerepet tölti be, ugyanaz a sajtóorgánum, mint nálunk a Nemzeti Újság, vagyis a konzervatív német katholikusság vezérorganuma. Ez a lap Erzberger gyilkosa kiadásának megtagadásával kapcsolatban azt irja, hogy nagyon különös az, hogy amikor Magyarországon, különösen Magyarország fővárosában a keresztény irány van uralmon, a német katholikusok egyik vezérének — aki nem politikailag, hanem a hitélet terén is vezér volt, aki katholikus tanítóból lett Németország vezető államférfia, ennek a vezérnek gyilkosai Magyarország' keresztényei részéről ilyen védelemben részesülnek. Ezt a kereszténységet nem tudják megérteni. Ugyanezt mondom ón a fővárosi kormányzatra nézve, amely fővárosi kormányzat keresztény jelszavakkal ugyan, de nem a keresztényi evangélium alapján álló módszerrel vitte a város ügyeit. (Petrovácz Gyula: Viszonosság!) Azok a tanárok ós tanítók, akiknek nagy tömegét a keresztény községi párt megfosztotta exisztenciájától... (Frühwirth Mátyás: Menynyi az?! — Esztergályos János: Úgyis tudja, miért kérdezi!) Nem akarok én mathematikai számot mondani. (Frühwirth Mátyás: Pedig azt kellene!) Pedig én magam sokakkal beszéltem. (Frühwirth Mátyás: Maj megmondjuk, mennyit fosztott meg! Még annyit sem, mint az állam!) Nem akarok számokkal könynyelmüen dobálózni, nagyon is elegen vannak és ha az a szám a képviselő uraak kevés, akkor a községi pártnak talán még módjában lesz — bár nem hiszem, vájjon módjában lesz-e — r megnagyobbítani ezt a számot. (Frühwirth Mátyás: Kevesebbet, mint az állam maga! — Esztergályos János: Nem mentség!) Én nem tudom, hogy az államnál a B-Jistára helyezett tisztviselőknél mi volt a döntő szempont, mi volt az elbírálás alapja, hogy kik kerüljenek a B-listára, kik nem, — a városnál azonban láttuk ! (Lendvai István: A zsidók és a kormány-barátok mind bent maradtak a szanálásnál ! — Esztergályos János: Illy Lászlóék is ott maradtak ! — Lendvai István: Nem muszáj mindenkinek Weltner Jakabnak lenni ! Szabad még néhány keresztény embernek is lézengeni az országban ! — Esztergályos János: Ha gyilkos is !) T. Nemzetgyűlés! Talán nem tartozik szorosan a tárgyhoz és talán az elnök ur s nemzetévi október hó lí-én, kedden, gyűlés türelmét túlságosan igénybe yeszem,ha ezzel a törvény javaslattal kapcsolatban erre rátérek, miután azonban azt tapasztaltuk az ellenoldalról, különösen Petrovácz képviselő ur beszédében, hogy szintén elkalandozott a tárgytól és tisztán arjól beszélt, hogy a községi párt mit tett, tehát én is bátorkodom ellenérveimet felsorakoztatni. T. Gyűlés! (Lendvai István: Nagyon helyesen mondtad, „T. Gyűlés !" mert a nemzet itt úgysem^ vesz részt!) Elnök: Lendvai képviselő urat kérem, méltóztassék az elnöki figyelmeztetést figyelembe venni ! Pikler Emil: Nagyon köszönöm t. képviselőtársam megjegyzését, mert ebben az egy pontban, de csak ebben az egy pontban, (Lendvai István: Ebben az egyetlenegy pontban!) egy véleményen vagyunk, jóllehet más tekintetben nagyon, eltérnek véleményeink. Megadom a nemzetgyűlésnek a titulust, amely megilleti törvény szerint. T. Nemzetgyűlés! Egész Európában egyetlen nagy városban tudtommal sem zsidópárt, sem mohamedánpárt nem adja gerincét a községi politikát teljesítő férfiaknak és sehol sem hivatkoznak arra, hogy ők keresztény politikát csinálnak, mert hiszen az nagyon természetes; ugy Londonban, mint Párizsban, Rómában, Berlinben, Bécsben .utóvégre az óriási nagy többség keresztény férfiakból áll. (Lendvai István: Ej! Ej! Kerepiztteny, de nem férfi! Kormányt támogató keresztény községi párt!) Hát nagyon gyanús, hogy nálunk miért kell ezt hangoztatni! T. Nemzetgyűlés! Ha a törvényjavaslatot komoly elbírálás tárgyává tesszük, látjuk, hogy az szinte demonstrative és egyenesen provokatív élességgel meghazudtolja mindazokat a kijelentéseket, amelyeket a miuisterelnök ur Genfben tett akkor, amikor a demokráciának s a nép jognak szükségességééről és fennkölt hivatásáról beszélt. Ez a törvényjavaslat bizonyítja, hogy magában a főváros községi politikájában is a reakció elveit és módszereit akarja állandósitani. (Lendvai István: Nagyon érdekes! Kérdezd meg a turóscsusza-párt elnökét — itt van —, hogy mi a reakció! — Derültség.) Én a magam részéről elfogadom azt a szempontot, hogy a községtanács tanácskozásaiban helyet foglaljanak azok a férfiak, és azok a nők is, akik a közélet bármely területén, akár gazdasági, akár kulturális területen, valamely szerepet játszanak és hogy azok a testületek — értem azokat a testületeket, mint pl. a Kereskedelmi és Iparkamarát, a Magyar Tudományos Akadémiát, a Petőfi- és KisfaludiTársaságokat... (Lendvai István: Miért sorolod fel a tehetségtelen emberek tár sas ágait 1 — Derültség. — Mozgás ) Elnök: Lendvai képviselő urat már több ízben figyelmeztettem. Ezért a kifejezéséért kénytelen vagyok rendreutasítani! (Lendvai István: A tehetségtelenség, marad tehetségtelenség!) A képviselő urat az elnöki intelemmel való szembeszállásáért másodízben vagyok kénytelen rendreutasítani! Méltóztassék már végre nyugalmát megtalálni és a házszabályokat tiszteletben tartani! Pikler Emil: Semmi kifogásom nincs az ellen, hogy ezek a testületek kiküldjék megbizottaikat abból a célból, hogy a fővárosi képviselőtestület tanácskozásain részt vehessenek. Nem szabad azonban, hogy szavazati joguk legyen, mert ott szavazni csak annak van joga, akit a főváros választói oda beküldenek;