Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-315

A nemzetgyűlés 315. ülése 192L évi okióber hó 8-én, szerdán. 85 internálta ön! — Pikier Emil: Koronás királya ellen fegyvert fogott! — Nagy zaj.) Elnök: A képviselő urakat figyelmeztetem, méltóztassanak csendben maradni! (Folytonos nagy zaj. — Dobóczky Dezső: Mellékvágányra terelik a dolgot!) Gr. Bethlen István miiiisterelnök: Hogy a Tisza-kormány hogyan bánt ezzel a joggal, azt az egész külföld elismerte akkor, amikor meg­állapította, hogy egyetlenegy ország sem bánt jobban a háború alatt az idegen állampolgá­rokkal, mint Magyarország. (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon.) Mutasson a kép­viselő ur egyetlenegy példát, hogy a kormány politikai céljaira használta volna fel ezt a tör­vényt. (FoyIonos zaj.) Bocsánatot kérek, itt ül­tek ebben a parlamentben azok a nemzetgyűlési képviselők, akikről majdnem biztosan tudtuk, hogy adott pillanatban cserben fogják hagyni ezt az országot. Itt ültek, szabadon vitatkoztak és soha egyetlen hajukszála sem görbült meg. A képviselő ur arra hivatkozik, hogy Szur­may és Szterényi reakcionárius politikusok. Szurmay becsületes katona volt és Szterényi­ről, azt hiszem, sem az ön pártja, sem az ellen­/jék nem fogja kiállítani a t. képviselő ur tisz­teletére azt a bizonyítványt, hogy reakciós volt. (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon. — Nagy Vince: Nem én mondottam! A nép sze­mében az volt! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Következik a határozathozatal. Kérdem a 1. Házat, méltóztatik-e tudomásul venni a mi­ll isterelnök ur válaszát . . . (Nagy zaj és fel­kiáltások a szélsőbaloldalon: Nem válaszolt! — Ellentmondások jobbfelől. —Nagy Vince szó­lásra emelkedik.. — Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Üljön le!) Csendet kérek, kép­viselő urak! Milyen cimen kivan szólni a kép­viselő ur? (Nagy Vince: A kérdés feltevéséhez kérek szót! — Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Üljön le! — Rupert Rezső: Vigyázni, mert jön Gömbös Gyula és leülteti. — Horváth Zoltán: Gömbös ante portas! — Folytonos nagy zaj.) Csendet kérek, képviselő urak, az elnök akar nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A képviselő ur a kérdés feltevéséhez kért szót; a képviselő urnák e cimen joga van szólni. (Hajós Kálmán közbeszól.) Hajós kép­viselő urat figyelmeztetem, ne méltóztassék a tanácskozást zavarni. Nagy Vince: T. Nemzetgyűlés! Ha egy in­terpellációra válasz adatik, ha az abban feltett kérdésekre bárminő választ, de mégis választ ad egy minister, akkor nekem, mint interpel­lálónak nyilatkoznom kell arról, elfogadom-e azt vagy sem. (Felkiáltások jobbfelől: Már nyilatkozott! — Ellentmondások a szélsőbal­oldalon.) Elnök: Csendet kérek! Nagy Vince: Maga a miiiisterelnök ur sem mondotta, hogy kéri válaszának tudomásul­vételét. Ezt még válasznak sem lehet tekinteni, szóba sem jöhet tehát, vájjon elfogadjuk-e vagy sem, mert ez a kérdésekre való felelet­adás alól való kibúvó volt. Ezt megállapítom, ezért azt hiszem, tárgytalan feltenni a kérdést. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Fel­teszem tehát a kérdést, méltóztatnak-e tudomá­sul venni a miiiisterelnök ur válaszát, amelyet Nagy Vince képviselő ur interpellációjára adott, igen vagy^ nem'! (Igen! Nem!) Ké­rem azokat a képviselő urakat, akik a vá­laszt tudomásul veszik, méltóztassanak fel­állani! (Megtörtétlik.) Többség! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Éljen a genfi demokrácia! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! A Ház a választ tudomásul vette. Nemes Bertalan képviselő ur a házszabá­lyok 215. §-ának a) pontja alapján kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Nemes Bertalan: Mélyen t. Nemzetgvülés! Bocsánatot kérek, hogy két percre igény be­veszem a nemzetgyűlés türelmét. Nagyon jól tudom, hogy ez a hangulat nem alkalmas az ilyen apróságok • elbeszélésére, de ugy érzem, hogy ez kötelességem. A tegnapi napon Eckhardt Tibor t. képvi­selőtársam két óráig tartó beszédét szótlanul hallgattam. Azután, a miiiisterelnök ur beszélt, de nem mondotta el még első mondatát sem, amikor Eckhardt Tibor ingerülten többizben közbekiabált. Amikor ez másodszor vagy har­madszor történt, én azt mondtam felé, hogy most ne beszéljen. (Rothenstein Mór: Miért ? Maga volt tegnap az elnök?) Amikor ő inge­rülten azt mondotta, hogy nem értette, mit mondottam, én azért, hogy jobban meghallja, felállottam s azt mondottam: most ne beszéljen! Ezután Rupert Rezső képviselő ur állott, fel szólásra. Talán nem csodálkozik rajta a t. Nem­zetgyűlés, hogy én kimentem. (Derültség jobb­felől.) Körülbelül egy óra múlva bejövén, mel­lettem ülő képviselőtársaim figyelmeztettek arra, hogy ő beszédében rám hivatkozott, ille­tőleg bizonyos gyanúsítással illetett. Ezt a be­szédet a mai napon a gyorsirodában megnéztem s a következőket olvastam; három sor az egész. (Olvassa): „Rupert Rezső: Sajnálom, hogy Gömbös Gyula t. képviselőtársam nincs jelen, aki egy képviselő urat leültetett. Az a képvi­selő ur itt ágált az ellenzékkel szemben, a jobb­oldalról felemelkedett és erre a kommandóra: „Ön pedig üljön le, mert leültetem" szó nélkül leült." (Egy hang a szélsőbaloldalon.) Hogy én ezt előadtam, ennek két oka van. Az egyik az, hogy Gömbös Gyulának szavait nem hallottam. Természetes dolog tehát, hogy nem azoknak következtében ültem le. Kijelen­tem, hogy én semmi tekintetben sem érzem ma­gamat kötelesnek arra, hogy az ő kommandó­jára leüljek. Ha pedig erre vonatkozólag joga van, azzal álljon is elő. Én bizonyos emberek részéről látom minden egyes embernek, még az oly csekélységnek is tervszerű meggyanusitá­sát is, mint amilyen szerény magam vagyok. Hallgatásommal ehhez a gyanúhoz, ehhez a manőverhez hozzájárulni nem akartam. Köszö­nöm a Ház szives figyelmét. Elnök: A házszabályok 215. §-ának a) ponti;i alapján Reisinger Ferenc képviselő ur szót kért. A szó a képviselő urat megilleti. Reisinger Ferenc: T. Nemzetgyűlés! A dél­! után folyamán Nagy Vince képviselőtársam | interpellációja alatt egy közbeszólást csinál­tam . . . (Derültség. — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóz­• tassanak helyeiket elfoglalni vagy méltóztas­: sanak privát beszélgetéseiket odakint elvégezni. Reisinger Ferenc:... amely közbeszólásban I azt állítottam, hogy képviselőtársamnak nem sok oka van arról az oldalról sértő kifejezése­ket kiáltani ide, mert Bogya képviselő nr annakidején a szabadkömives páholyba kérte felvételét. Erre Bogya képviselő ur azt kiál­totta vissza, hogy hazudott. T. Nemzetgyűlés! Egyáltalában nem szok­tam küzdeni azokkal a fegyverekkel, amelyeket Bogya képviselő úrról a bíróság állapított niec­es nem szoktam lesipuskás módjára orozva tá­madni. Nyíltan kötelességemnek tartom tehát

Next

/
Oldalképek
Tartalom