Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-315
84 À nemzetgyűlés 315. ülése 1.924. évi október hó S-ún, szerdán. sits Géza. és Rothenstein Mór képviselő urakat rendreutasítani. (Egy hang a középen: Házszaszabály revíziót! — Meskó Zoltán: Ugy látom az egész háznak hosszú napja van ma!) A szó folytatólagosan Nagy Vince képviselő urat illeti. Nagy Vince: T. Nemzetgyűlés! Az internálások dolgában igenis azt mondom, hogy ha a háború idején olyan kivételes helyzet volt, amely indokolttá tette a háborús kormányzatnak, hogy nemcsak más nemzetiségű, más anyanyelvű magyar állampolgárokat, hanem magyar anyanyelvű állampolgárokat is internállasson, akkor az a forradalmi, kaotikus állapot, amikor, amint mondom, a központi, centrális hatalom felmondta a szolgálatot, igenis indokolttá tette, hogy mi, polgári ministerek hozzájáruljunk ahhoz a szociáldemokrata indítványhoz, ... (Zaj és felkiáltások jobb felől: A szociáldemokraták tették az indítványt? Pikáns!) Tessék meghallgatni. (Folytonos zaj és felkiáltások jobbfelől: Ahá! A szociáldemokraták! — Elnök csenget! — Rupert Rezső: Kapnak a morzsán! Fülig a kátyúban vannak és kapnak a szalmaszálon!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Kováts-Nagy Sándor: Szerecsen-mosdatás! — Rupert Rezső: Meg van irva könyvekben! — Hedry Lőrinc: Kellemetlen elszólás!) Nagy Vince: T. Nemzetgyűlés! Azt ismétlem itt meg, nem elszólással, hanem előre megfontolt szándékkal, amit könyvben is megírtam, hogy igenis elfogadtuk azt a szocialista részről jövő indítványt, hogy néhány reakeionárius politikust, akik ellenforradalmároknak 1 üntek fel (Hedry Lőrinc: Szterényi borzasztóan reakciós volt! — Hébelt Ede: Szanatóriumba internálták; nagy különbség az! — Kováts-Nagy Sándor: Rossz szövetséges ez, leleplez!...) akik — mint Szurmay és Szterényi - a háborúnak ok nélkül való, végletekig történt folytatásában bűnösökként állottak a nép szeme előtt, internáljuk, amikor ennek ellenéhon a szocialisták elfogadták.... (Zaj jobbfelől.— B . Podmaniczky György: Mit csinált a háború alatt Mikes püspök! — Esztergályos János: Ezerszámra internáltak önök! — Rupert Rezső: Rálövettek a Mikes királyára! — Bogya János: Mikes nem volt katona! — Zaj.) Elnök: Bogya képviselő urat kérem, mélIóztassék csendben maradni! Nagy Vince: A szovjet-követ ur! . . . mondom, amikor viszont a szocialisták elfogadták azt a több ízben megtett indítványomat, hogy Kun Bélát és 40 kommunista társát letartóztattathassam. Tehát a bárom polgári reakciós politikusnak Tihanyba és más nobilis klastroinokba való internálása... (Hébelt Ede: Büszke lehet erre az internálásra! — Zaj a szélsőbaloldalon.) igazán megérte nekik is és az egész magyar polgárságnak, hogy ugyanakkor lakat alá lehetett tenni Kun Béláékat és Lovászy Márton nem tiltakozott egy ilyen módon való internálás ellen. (Zaj.) T. Nemzetgyűlés! Engedjék meg, hogy egy mondattal befejezzem beszédemet. (B. Podmaniczky Endre: Hála Istennek!) Kész vagyok rá állandóan, csakhogy nem tudom. Csupán a ministerelnök urnák akarok válaszolni még arra a személyem ellen intézett állitására, hogy én tudtam volna arról, hogy ezekkel az emberekkel a toloncházban, vagy ott, ahol foglyokként kezeltettek, a bolsevisták érintkezést tartottak fenn. Erről nekem semmi tudomásom nem volt. (Zaj és ellentmondások jobbfelől. — Egy hang a szélsőjobboldalon : A kormány felel érte.) Különben is, ők akkor már átadattak az igazságszolgáltatásnak és Váry ügyész ur nem állott a belügyminister joghatósága alatt. Arról van szó, hogy a háború előtti reakciós politika, a háborús összeomlás, a háborúnak végletekig való folytatása és mindennek következményei miatt engem a magam személyében igazán furcsa dolog bűnbaknak odaállítani a ministerelnök ur részéről. Én, annak ellenére, hogy büntetőbíróság elé akartam állani, és a nemzet titkosan szavazó közvéleménye elé oda is állottam és ugyanezt a készségemet mindenkor fentartom és az elévülés kifogásával élni soha nem fogok. De ha ezt nem használja fel a ministerelnök ur és sem a vádlottak padjára nem ültet, sem pedig nem engedi meg, hogy barátaim más kerületekben titkos szavazással jelöltekként fellépjenek, ha a tények és ellenbizonyítás ellenére még mindig azt mondja, hogy tudatosan elárultuk a nemzet érdekeit, akkor bizony őt perfid rágalmazónak kell mondanom. (Taps a szélsőbaloldalon. — Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől és a középen: Rendre!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! A képviselő urat sértő kifejezéséért rendreutasítom! (Rakovszky Iván belügyminister: Tönkre tették az országot! — Zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon.) Reisinger képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani és figyelmeztetem, hogy az elnöki intelemmel ne szálljon szembe ! A ministerelnök ur kivan szólani. Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! Bocsánatot kell kérnem a t. nemzetgyűléstől, hogy ezzel a személyes kérdéssel oly hosszasan foglalkozom, (Nagy Vince: De az interpellációra nem felelt!) de miután napirendre került ez a kérdés, súlyt helyezek rá, hogy azon a bizonyítási gyűrűn, amelyet előadtam, semmi rés ne legyen. (Ugy van! jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés! Nem engedhetjük meg azt, hogy azoknak az időknek olyan szereplői, akik felelősséggel tartoznak, a felelősség alól a tények ferde beállításával kibújhassanak. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nagyatádi is ott volt! — Egy hang jobbfelől: Ne takaródzanak vele! —- Hébelt Ede: A választókat tessék megkérdezni!) Elnök: Hébelt képviselő urat rnár több ízben figyelmeztettem. Kénytelen vagyok rendreutasítani! Gr. Bethlen István ministerelnök: Visszautasítom a t. képviselő urnák azt a védekezési módját, amely szerint ő egy becsületes magyar ember nevével akar takaródzni; Nagyatádi Szabó István nevével. (Ugy van! Ugy van! Éljenzés és taps a jobboldalon. — Zaj half elől.) Még pedig azért utasítom vissza, mert Szabó István minister urnák a hatalomnak a szovjet, illetőleg a kommunisták kezébe való átadásáról semmi tudomása nem volt. Bocsánatot kérek, de a képviselő ur többet nem élhet ezzel a kifogással, mert az internálásokat saját maga foganatosította. Ami a képviselő urnák azt az állítását illeti, hogy törvényes alapja volt, ez sem felel meg a valóságnak, mert volt törvény arra, hogy hadiérdekből azokat az idegen állampolgárokat, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Magyar, állampolgárokat!) és később azokat a magyar állampolgárokat, akik kémkedés szempontjából vagy más szempontból, a hadiérdek szempontjából... (Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Nagy Vince: A. királyát
