Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-315

HO A nemzetgyűlés Bl~>. ülése 1924. évi október hó 8-án, szerdán. len, megállapítom, hogy a genfi beszédében hirdetett elveket itthon nem akarja komolyan valóra váltani (Ugy van! a szélsőbaloldalon.): azért az ő kijelentése üres szemfényvesztés és demagógia, (ügy van ! a szélsőbaloldalon. — Zaj jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Ezzel leülhetnék és az interpellációmra adott válasszal érdemben végeztem volna, mert az csak negatívumot tartalmazott, miután a ministère]nők ur nem mert egyetlen kérdéssel sem foglalkozni, amely hozzá volt intézve (Felkiáltások jobbfelől : Mindenre felelt l), mégis hajlandó vagyok a ministerelnök ur, által felém dobott kesztyűt felvenni. S midőn ilyenmódon a genfi beszéd kudarcát konstatáljuk, szívesen válaszolok egy pár, ellentámadásba átment kérdésre. (Peidl Gyula : Az interpellációjára ! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Egy hang jobbfelől : Vizet az öregnek! — Peidl Gyula: Mi vizet iszunk és nem bolondulunk meg tőle ! Maguk nem vizet isznak ! Kuna P-nek ajánlja a vizet !) Elnök: Peidl képviselő urat kérem, tessék csendben maradni! (Pikier Emil: Törkölypolitika az!) Nagy Vince: T. Nemzetgyűlés! Azt mondotta a ministerelnök ur, hogy a demokráciát, a demokráciának azt a formáját, amelyet mi akartunk, egyúttal a közutálat tárgyává tettük. (Ugy van ! jobbfelől.) Hát, végtelenül csodálatos, mélyen t. ministerelnök ur, hogy ön ennek ellenére birt azzal az edzett politikai arcbőrrel, hogy Nagyatádival együtt szolgáljon. (Zajos taps a szélsőbaloldalon. — Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől és a középen : Rendre !) Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok e kifejezésért rendreutasítani és figyelmeztetem, hogy ha ilyen hangon fog beszélni, kénytelen leszek tőle a szót megvonni ! (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Hegymegi-Kiss Pál: A ministerelnöknek pedig szabad volt hazaárulónak nevezni?! — Propper Sándor: A szovjet már itt van! — Farkas István: A szovjetben is megvonták a szót, itt is megvonják! — Nagy zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Nagy Vince: T. Nemzetgyűlés! A ministerelnök ur, a hozzá feltett arra a komoly kérdésre, amely ugy Nyugat-Európa demokratikus köreit kell hogy érdekelje, amint a' magyar nemzet biztonságát érdekli : arra a közjogi kérdésre, hogy t. i. időnkint, majdnem évről-évre változtatott legitimista és köztársasági, ismét legitimista és köztársasági, elvváltoztatásai után végre ma hol tart a Habsburg-kérdésben! (Kováts-Nagy Sándor: Beszéljen a Mikes-kérdésről !) Erre a kérdésre anélkül, hogy válaszolt volna, ismét elsikkasztva a feleletet, azt az ellenvádat állitotta, hogy Károlyi Mihály is megszegte esküjét. Erre meg kell mondanom, hogy Károlyi Mihályt a király feloldotta esküje alól Károlyi Mihály kérésére. (Pikier Emil: És nem lövetett a királyra Budaörsnél!) Azonkívül a budapesti tudományegyetem jogi karának véleménye volt az, hogy igenis, amikor Károly király... (Kováts-Nagy Sándor: Hát a jogi kar birói fórum ? Nagyszerű dolog ! — Nagy zaj.) Elnök: Kováts-Nagy Sándor képviselő urat ismételten figyelmeztettem, hogy méltóztassék csendben maradni, a képviselő urat most kénytelen vagyok rendreutasitani. (Folytonos nagy zaj.) Csendet; kérek a Ház mindkét oldalán. Méltóztassanak csendben maradni, mert különben kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. Nagy Vince: T. Nemzetgyűlés! De nemcsak azt tette az akkori kormány, hogy megkérte az uralkodót, hogy esküje alól oldja fel, hanem azonkívül anélkül, hogy ő hívta volna össze, a budapesti tudományegyetemnek azelőtti, tehát a király által kinevezett régi konzervatív tudós jogi kara odajött és egy sajátmaga készítette memorandumban kifejtette azt a közjogi véleményét, hogy amidőn Károly király a monarchia másik trónjáról, Ausztria trónjáról lemondott, ezzel már ipso jure megszűnt a pragmatika szankció, a magyar nemzet önrendelkezési joga tehát feléledt, ós ezért a jogi kar — anélkül, hogy kérték és kérdezték volna — Írásban átadott véleményében! azt mondotta a Károlyi-kormánynak, (Gr. Bethlen István ministerelnök: Ez sem igy volt!), hogy november 16-ikán egész nyugodtan kikiálthatja a köztársaságot, mert annak semmi közjogi akadálya nincs. (Zaj.) De ha az esküről beszélünk, tudjuk, hogy a Károlyi-kormány, habár a koronás fő feloldotta őt esküje alól, mégsem tette meg azt, hogy a királyt lövette volna és reá csak kezet is emelt volna. (Zaj half elől.) Elnök: Csenlet kérek, képviselő urak! Nagy Vince: T. Nemzetgyűlés! Az internálások kérdését szóba hozva, (Hajós Kálmán: Maga internáltatta Szterényit, Szurmayt.) a t. ministerelnök ur a demokratikus irányzat felé való haladás kérdésében felelet helyett ismét fel ölti a mártir-tógát és azt mondja, bizsonyitékai vannak, hogy a Károlyi-kormány ministertanácsi jegyzőkönyvei szerint, őt is internálni akarták. Az nem is mártirság. (Zaj jobbfelől. — Kováts-Nagy Sándor: Beszéljünk arról, amit aláirt ön, mint minister! — Rupert Rezső: Nagyatádi Szabó István mindezeken a mjnistertanácsokon jelen volt! — Kováts-Nagy Sándor: öt is becsapták! — Folytonos nagy zaj.) Elnök: Kováts-Nagy Sándor képviselő urat figyelmeztetem, hogy nines joga a szónokot folytonos közbeszőlásokkal zavarni. (Déneg István: Most már Bethlen csapja be! Szóval akisgazdákat mindig becsapják! — Folytonos nagy zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! (Dobóczky Dezső: Mi van Mikessel'?) Csendet kérek, képviselő urak. Ha a képviselő urak nem tudnak csendben maradni, kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. Kérem, méltóztassanak már a nyugalmat és a csendet megtalálni. Nagy Vince: Hogy a ministerelnök ur az ő ! internáltatni akarását, mint személyes martiriumot állítja ide, ez nem való, s én szerénytelennek tartom» hogy itt személyes dolgaintítcal jöjjünk elő. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Mi van Mikessel? — Kováts-Nagy Sándor: Kapcsoljuk ki a ministerelnököt, gyerünk Mikessel!) Azzal a feltevéssel szemben, hogy őt talán internáltatni akarta volna a kormány, ezzel a személyes mártiriumi esetlegességével szemben a mérleg másik serpenyőjébe teszem az én 9 hónapi internáltatásomat a románoknál, amelyet a magyarság érdekében való viselkedésemért kellett elszenvednem. (Folytonos nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Felkérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! Nagy Vince: De nagyon szivesen beszélek arról, vájjon mártír lett volna-e a ministerelnök ur, ha akkor internálták volna. (Nagy zaj felkiáltások a jobboldalon: Mikesről beszéljen !) Arról is szólok, de nem hagyom el a mi-