Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-315
A nemzetgyűlés 315. ülése 1924. évi október hó 8-án, szerdán. 79 dust lát a kibontakozásra : az egyik az, hogy átadja a hatalmat a kommunistáknak (FelMáltások a szélsőbaloldalon.) Kérem, ezt közölte velem Ugrón Gábor Károlyi Mihály megbízásából avval, hogy ugyanakkor Szovjet-_ Oroszors7rárp ,a1 s zögeteágpet J*Öt A másik mó"aus az, hogyha az antant visszavonja azon jegyzéket, amelyet a kormányhoz intézett és amelyben uj delimitációs vonalat tűzött ki és ugyanakkor gondoskodik esetleg megfelelő csapatoknak Budapestre való hozatalával a rend fentartásáról. A továbbiakat nem akarom elmondani, nincs rá szükség. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csak tessék!) Károlyi Mihály tehát tudta, hogy mit csinál és miért csinálja, amikor a hatalmat átadta Kun Béláéknak. Hogy ezt előre megfontoltan tette, erre második bizonyíték a munkástanácsnak aa ülése, amely azelőtt folyt le, mielőtt a hatalmat Kun Béláék átvették volna és amelyben már Károlyi Mihálynak a proklamációja a nemzet tudomására hozza, hogy csak az volt a kiút, hog-y a kommunistáknak adja át a hatalmat. (Nagy Vince : Hamisitottak egy ilyen iratot !) Ezt az iratot nem hamisitottak, hanem megfogalmazták, megtárgyalták és elfogadták. Ez a proklamáció megjelent és ebben Károlyi Mihály maga is meggyőződéses kommunistának vallotta magát és azt mondotta, hogy ebből minden embernek le kell vonnia a konzekvenciát és a kommunista uralmat kell támogatnia. Ezek históriai faktumok, amelyeket nem lehet sem zajongással, sem félremagyarázgatásokkal meg nem történtekké tenni. (Igaz ! Ugy van ! jobbról és a középen.) Ne beszéljen tehát a tisztelt képviselő ur nekem hamisításról, amikor vezére tudatosan taszította be Magyarországot abba az utolsó posványba, amelyből csak a nemzet erkölcsös elemeinek Összefogása mentette meg. (Ugy van ! Ugy van ! Taps a jobboldalon.) Ne tegyen szemrehányást nekem a képviselő ur azért, hogy ebben a pillanatban elérkezettnek látom az időt olyan tárgyalásokra, amelyek meggyőződésem szerint most már ennek a nemzetnek rendjét nem veszélyeztetik. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Pikier Emil : Miért járnak a gyilkosok szabadon ! — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Azt mondja a tisztelt képviselő ur, hogy a kapitalizmusnak nem tudom milyen befolyása az a magyar kormányra, amely minket énnek a lépésnek a megtételére visz és azt mondja, hogy a szovjet-uralmat nem ez a lépés, hanemi az összes európai államoknak egy közös bojkottja tenné lehetetlenné. Hát engedje meg a t. képviselő ur„ ne nekem, tegyen emiatt szemrehányást, hanem tegyen szemrehányást azoknak az emigráns barátainak, akik szovjetpénzből élnek (Nagy Vince : Én nem vagyok ilyen emigránsokkal barátságban ! — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Rágalmazás!) és Magyarország ellen propagandát csinálnak (Igaz! Ugy van! Élénk éljenzés és taps jobbfelől és a középen, — Zaj a szélsőbaloldalon.) és tegyen szemrehányást ne a magyar kormánynak, hanem azoknak a kormányoknak... (Dénes István : Mondja meg, kik a Nagy Vince barátai'? — Zaj.) Elnök: Dénes képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Rupert Rezső: A szovjetből üzletet csak önök csinálnak!) Rupert képviselő urat is kérem! JGT. Bethlen István ministerelnök:... és tegyen szemrehányást azoknak a kormányoknak, amelyek részben munkáspártokból nőttek ki, résziben radikális pártokat képviselnek, amelyek a saját felfogásuk szerint, tehát nem a kapitalizmus szócsövei és uszályhordozói. De mi, Magyarország, egyedül legyünk azok, akik az egész világot negligálva, az egész világ ellen más politikát folytassunk 1 ?! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Eddig azt tették!) T. Nemzetgyűlés! A t. képviselő úr volt az, aki épen ebből a szempontból igen gyakran tette kritika tárgyává a magyar kormány eljárását! T. Nemzetgyűlés, én befejezem a szavaimat. Az idő gyorsan repül (Halljuk! a jobb- és a balodalon.), de nem repül olyan gyorsan, hogy ez a nemzet meg ne emlékezzék még azokról az időkről, amikor a t. képviselő ur ur volt az országban (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.), amikor a t. képviselő úr még miniszteri székben ült, amikor a t. képviselő úr kezében volt a hatalom! (Nagy Vince: Négy hónapig, forradalmi időben!) Ez uralom felett a nemzet már régóta pálcát tört és nem hajlandó arra, hogy a t. képviselő urat rehabilitálja! (Hosszas, élénk éljenzés és taps jobbfelől és a középen, — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: A házszabályok 205. §-a alapján Nagy Vince képviselő urat illeti a szó! Nagy Vince: T. Nemzetgyűlés! Legelsősorban meg kell állapitanom... (Hajós Kálmán: Nem kell meghallgatni! — Zaj és felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Halljuk! — B. Podmaniczky Endre: Üljön le! — Folytonos zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kénytelen leszek a lármázó képviselő urakat név szerint figyelmeztetni! (Dobóczky Dezső: Mi van Mikes püspökkel? — Horváth Zoltán: Mi az, kedves függetlenségi barátom, aki részt vettél azokban az időkben!! — Dobóczky Dezső: Nem Horváthtól kérdezzük!) Dobóczky képviselő urat kérem, tessék csendben maradni! Nagy Vince: Sajnálattal kell megállapitanom, hogy a ministerelnök ur hosszú előadása ellenére a hozzá feltett interpellációs kérdésre, amely a genfi beszéde komoly erkölcsi konzekvenciájának levonását követelte, nem felelt egy szóval sem. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Pikier Emil: Mi lesz a genfi programmal ! Genfben maradt !) Elvégre, t. Nemzetgyűlés, ha gyakorlatlan politikusok volnánk, beugorhatnánk a ministerelnök úr szereposztási szándékának, hogy ő a vádlottból most átmenjen a vádlói szerepkörbe. Mi, igenis, a genfi beszéd alapján a magyar demokrácia intézményes - biztositására nézve akarunk itt feleletet, azt, hogy ha eddig a kijelentéseit nem váltotta be, be akarja-e most váltani; de ő erre semmit nem felelt. (Görgey István : Megmondta ! — Ellentmondások a, szélsőbaloldalon. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Folytonos zaj.) Hajós Kálmán képviselő, urat kérem, méltóztassék csendben maradni. B. Kaas Albert képviselő urat is kérem! Reisinger Ferenc képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni; figyelmeztetem, hogy őt már rendzavarásért több izben renderutasitottam! Nagy Vince: Az objektiv kérdések egész sorát tettem fel, amelyekre való feleletadás jelentette volna azt, hogy. Bethlen ministerelnök ur valóra, legalább részben valóra akarja-e váltani a genfi programját. Minthogy nemcsak ; nem válaszolt rá és kitért előle, hanem, mellékj vágányra terelve a dolgot, most a történelmi | felelősségre vonó szerepét játssza én ellenem és l : rajtam keresztül egy letűnt, rezsim szereplői el-
