Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-315

74 A nemzetgyűlés 315. ülése 1924. képviselő ur is kétségbe vonta azt az állításomat, hogy a. független magyar biróság jogerős Ítélettel a Károlyi-kormánnyal szemben tanúsított magatartását a kommunista népbiztosokkal lázadásnak, sőt felségsértésnek minősitette. Kezemben van, t. Nemzetgyűlés, magának az ítéletnek a kiadványa és annak egész kötetre menő indokolása. A minősítő rész ez : felveti a kérdést, bogy cselekményüket erőszakkal követték-e el és valamennyien résztvettek-e abban és végül feleletként megállapítja (OU vanna) : „Bizonyos tehát az, hogy ez a szervezet — a fegyveres kommunistákra vonatkozik ez — és az egyesült pártok kezében lévő hatalom olyan lenyűgöző erőt képviselt, hogy ezzel szemben ellentétes akarat érvényre nem juthatott s az ellenállás lehetetlenné vált, aki tehát ennek az erőnek tudatában és birtokában rendelkezik, kényszeríti rá akaratát, ellenállásra képtelen, egyéb társadalmi osztályokra, avagy az állam alapját képező jogrendre s ezt erőszakkal végzi, nem védekezhet azzal, hogy törvényes formák között változtatta meg az állam alkotmányát. A fegyveres hatalom erejével véghez vitt államcsíny ez, amelyet minden állam; törvénye büntet". A biróság tehát fegyveres hatalom erejével véghez vitt államcsínynek minősitette ezt. (Gr. Bethlen István ministerelnök : A társadalom ellen, de nem a Károlyi-kormány ellen ! — Kováts-Nagy Sándor: Nem beszélt a kormányról! — Zaj.) Én nem ismerem az igen t. ministerelnök ur büntetőjogi ismereteit; mindenesetre fogyatékosnak mutatja azokat (Ellentmondások jobbfelől), mert azt mondja, hogy a társadalom ellen való fellépést minősítette a büntetőbíróság a büntetőtörvénykönyvbe ütköző lázadásnak vagy felségsértésnek. A biróság a törvények ismeretében nem ezt mondotta ki, mert ez abszurdum is lett volna. A törvényes Károlyi-kormánnyal szemben tanúsított magatartásukat mondotta ki fegyveres hatalom; erejével véghezvitt államcsínynek. T. Nemzetgyűlés ! A tényállás kiegészítésére el kell még mondanom, hogy a Károlyikormány alatt, amikor én lefogattam Kun Bélát ós társait, dr. Aczél Imre főügyész úrral emeltettük meg a vádat ellenük, lázadás és felségsértés bűntette miatt, és amikor az ellenforradalom kormányzata a kommunista népbiztosokat a vádlottak padjára ültette, szintén ugyanez a dr. Aczél Imre főügyész» aki a Károlyi-kormány alatt elkészítette a vádiratot, formulázta azt és ugyancsak mint mi : lázadás és felség-sértés bűntettével vádolta őket és mondotta ki ezt a minősítést és megállapítást. Ebben tehát nekem volt igazam. (Zaj. — Dénes István : Lássák képviselő urak, tévedtek ! — B. Kaas Albert: Ki adta át a hatalmat! — Farkas István: Ki adta át Fridrich Istvánnak a hatalmat? A románok! — Vanczák János: És a 48-as muszkavezetők utódai !) T. Nemzetgyűlés ! Rámutattam arra, hogy Bethlen ministerelnök ur a genfi beszédében többszörösen hangoztatott lelki leszerelés, megbékülés, méltányosság, igazságosság elveivel és szellemével szemben az interparlamentáris konferenciához intézett, a Bethlen ministerelnök ur által Genfben hangoztatott európai demokráciának békés megvalósítását kérő memorandumért büntető eljárást indíttatott és vádat emeltetett ezek ellen a.z emigránsok ellen. Amit Bethlen ministerelnök ur Genfben mondott, amink szelleme, szavai és értelme tökéletesen fedik ezt az interparlamentáris konferenciához, évi október hó 8-án, szerdán. a demokrácia érdekében beadott memorandumot. Ha bűntény ezt megtenni azoknak, akkor igazán furcsa dolog, hogy az ígazságügyminister ur a ministerelnök ur ellen miért nem emeltet vagyonelkobzási vádat ugyané destruktiv genfi beszéde miatt. (Felkiáltások a jobboldalon: Jó vicc!) Visszatérve a szovjet-szerződés értelmére és esetleg a genfi beszédhez való vonatkozására, azt a kérdést vetettem fel, vájjon nem a Bethlen ministerelnök ur ottan vallott elveinek beváltása akar-e lenni, hogy a polgári demokráciának, az épitő szociáldemokráciának kikapcsolásával (Egy hang jobbfelől: Szépen építettek! Láttuk!) egy bolsevista rezsim felé orientálódást mutat, amikor a szovjettel köt szerződést. Kérdeznem kell ezt, mert vagy üzlet, vagy politika, az üzletet is letagadták, a politikát is letagadják. (Rupert Rezső : Politika is, meg üzlet is ! — Zsirkay János : Inkább üzlet, mint politika!) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Ha ugy gondolja a ministerelnök ur, hogy ez a demokrácia felé való orientálódásnak, vagy legalább is ilyen cselekménynek, a genfi, beszéd beváltásának volna feltüntethető és a nyugateurópai kirakatba volna tehető, én azt hiszem, hogy nagyon csalódik. Hiszen méltóztassék csak megnézni, ugyanez történik ma itt nálunk; ugyanazt csinálja a ministerelnök ur és ugyanazt csinálják az ő háta mögött ülő t. többségi pártbeliek és az érdekelt körök, amit csinált a német reakció, amikor megtörtént a londoni megegyezés, amely Németország gazdasági talpraállitását lehetővé tette, amely a katonai megszállást lépésről-lépésre visszavonja és leoldja Németország testéről. Ezt a megegyezést, amely kívánatos és óhajtandó volt, amikor megvolt, oda terjesztette a német kormány ratifikálás végett a német parlament elé. És akkor mi történt? Jól felfogott nemzeti érdekből a középpártok, a polgári demokráciának és a szociáldemokráciának emberei az egyezmény elfogadása mellett szavaztak, ellenben összefogtak a szélső reakciónak, a nagy kapitalistáknak képviselői a kommunistákkal és ellene szavaztak. Érdekes lélektani jelenség, mert hiszen, igenis, a polgári demokrácia, amelyet NyugatEurópában Herriot és MacDonald hirdetnek, amelynek alapjára helyezkedik a Nemzetek Szövetsége, az az eszmeirányzat, amelytől ez a levert Magyarország egyedül várhatja, hogy sérelmei orvosoltassanak: békés megegyezéssel, belátással, a szomszédos országokban is a demokratikus felfogásnak érvényre jutásával. De a reakció ott is, ahol ép politikáról volna szó, a polgári demokráciának a mérsékelt szociáldemokráciával való összefogását útjábanállónak látta s képes volt a legszélsőbb áramlattal, a kommunistákkal összefogni annak érvényesülése ellen. Ez történik itt is, csak Bethlen ministerelnök ur ma nem talál sem a t. Nemzetgyűlésben, sem az országban kommunista pártot. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Akkor magával kellene összefognom!) Maga sem hiszi, de nem erről van szó. Jól tudja, hogy én a polgári demokráciának vagyok meggyőződéses képviselője. — (Nagy zaj és ellentmondások jobbfelől.) Bethlen ministerelnök ur nem talált itt kommunistát, el kellet tehát küldenie Kánya Kálmánt Moszkvába utánuk. De érdekes lélektani jelenség és indok is található a ministerelnök ur cselekedetére. Mert hiszen, bocsánatot kérek, egy a maga kormányzatárai ^ annyira féltékeny/ a maga kormányzatát intézménye-