Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-315
A nemzetgyűlés 315. ülése 1924. évi október hó 8-án, szerdán. 71 is!, — Horváth Zoltán: Miért detronizálták? Mi van Budaörssel? — Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon és a jobboldalon. — Horváth Zoltán: Budaörsre Bárczyt miért nem küldte el üdvözölni a koronás királyt? — Vanczák János: Nemzetbolonditók! — Rothenstein Mór: Hol vannak a szabad királyyálasztók? — Zaj. Elnök csenget.) — Nagyon kérem, tegye meg a ministerelnök ur, nem nekem, hanem a nemzetgyűlésnek, amelyről azt méltóztatik gondolni, hogy a nemzet többségét képviseli, amit én kétlek, azt a szivességet méltóztassék megbecsülni ezt a nemzetgyűlést azzal, mondja meg őszintén, hogy Herriott-tal és MacDonald-dal szemben is azt a kettős álláspontot vallja, hogy itthon törvénybe iktatja a detronizálást, löveti a királyt, átadja az ellenségnek. (Esztergályos János: Nem nevetni való ez ministerelnök ur!), s ugyanakkor mégis itthon engedi felburjánozni, sőt hatóságilag támogat egy olyan legitimizmust, amely mindenesetre az elé a kérdés elé állítja a külföldet, hogy ha közjogi kérdésekben nem lehet megbizni a ministerelnök szavában, sőt törvényeiben sem, akkor hogyan fog megbizni a demokráciáról, igazságról és a lelkek leszereléséről hangoztatott Ígéreteiben? Méltóztassék megmondani, — erre is vonatkozik interpellációmnak egyik kérdése — hogy vájjon a mai pillanatban hogyan méltóztatik kiszámitani közjogi kérdésekben eddig elfoglalt álláspontjai közül, hogy pl., a mai napon hol tart? (Derültség a baloldalon.) Vájjon a háború előtti valóságos belső titkos tanácsosi álláspontján áll-e, tehát IV. Károlyt koronás királyának tartotta-e, s annak utódját a trón örökösének tartja-e, avagy az 1919-ben elfoglalt köztársasági hitvallás alapjára helyezkedik? (Derültség és taps a szélső baloldalon. — Horváth Zoltán: Avagy a detronizációs törvény alapjára? — Dénes István: Avagy a szovjetálláspontra helyezkedik? — Zaj.) T. i. 1919 első hónapjaiban köztársasági pártot méltóztatott alakitani és ugyanazon évben a köztársasági alapon álló szegedi kormány követségét méltóztatott betölteni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Gr. Bethlen István ministerelnök: Nem áll. — Propper Sándor: Történelmi tényeket nem lehet letagadni! — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Ez csak ráfogás, hazugság,, amelyet mesterségesen és tudatosan terjesztenek az urak, mert tudják, hogy nem igaz! — Zaj. Elnök csenget.) Majd én megmondom az adatokat. (Propper Sándor: A székely nemzeti tanács elnöke volt!) Azt én elfogadom, hogy ha a magyar kormány egy kis ministeri tisztviselőt vagy kellő politikai judiciummal nem biró szűk látókörű embert nevez ki politikai, diplomáciai megbízottnak, követnek, hogy ez a szűklátókörű ember talán nem érzi meg azt, hogy ez a kormánnyal való teljes azonosítását jelenti a maga személyének a politikában, főleg pedig az államforma és a közjogi álláspont kérdésében. De hogy Bethlen István gróf ministerelnök ur, akinek szellemi képességeiről az ellentétek ellenére is meg van a magunk véleménye, amikor Ábrahám Dezső kormánya magát köztársasági alapon állónak mondotta s népköztársasági pecsétet és bélyegzőt használt, elfogadta volna a bécsi követséget anélkül, hogy ne tudta volna, hogy ő köztársasági alapon áll, ebben nekem kételyeim vannak. (Derültség a bal- és szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső: Horthy is októberi alapon állt!) De kérdeznem kell továbbá, hogyha nem az 1919-es köztársasági álláspontján áll, akkor talán a pécsi beszédben felmelegített legitimista állásponton áll megint, avagy rögtön a. pécsi beszéd után a budaörsi rebilis-alapon áll, mint amelyet legitimált a detronizációs törvényben itt a ministerelnök ur, vagy pedig ezek után most megint a legitimistákkal való megbékülése következett el, s ennek szimptomáit látjuk abban, hogy itt volt főhercegeket hurcolnak állami pénzen és mutogatnak abban a Habsburgellenes Debrecenben, ahol csak a hatóságok kirendelt fejei azok, akik az államtól felvett fizetésük miatt fejet hajtanak és lelkesednek műlelkesedéssel, — mert lelkesedtek Károlyiért is — de a nép, Debrecen polgársága és a magyar Alföld lakossága történelmi tradicióból tiltakozik és nem opportunitásból a maga jól felfogott érdekében mindenféle Habsburgoknak visszahozatala ellen. (Bessenyey Zénó: Neki csak Károlyi Mihály kell! — Szeder Ferenc: Németül üdvözölték a főherceget! — Kuna P. András: Szeder véleményére nem adunk semmit! — Malasics Géza: Németül üdvözölte tegnap a főherceget a magyar katonaság! — Farkas István: Azért éhezik a magyar paraszt, mert ezeket tartatják el vele! — Perlaki György: Többet tett a magyar hazáért, mint maguk! — Esztergályos János: Öt év óta muszkául dolgoznak és németül üdvözölnek! — Propper Sándor: Tegnap bolsevisták, ma monarchisták! — Bessenyei Zénó: Arra számítottak, hogy maguk fogják megcsinálni a szerződést! — Bogy a János közbeszól. — Reisinger Ferenc: Maga meg szabadkőműves volt! — Bogya János: Hazudik!) Elnök: Bogya képviselő urat sértő kifejezéséért rendreutasitom. (Reisinger Ferenc: Azonkivül Jászi Oszkárhoz kérezkedett! — Bogya János: Maga hazudik!) Bogya János képviselő urat másodszor is rendreutasitom. (Reisinger Ferenc: Az Anonymus szabadkőműves páholyba kérte felvételét!) Reisinger Ferenc képviselő urat kérem, ne méltóztassék folyton közbeszólni. (Szeder Ferenc: Hagyjátok szegény Bogyát!) Szeder képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. (Reisinger Ferenc: Az nem szégyen, hogy ott volt!) Reisinger képviselő urat rendreutasitom. (Propper Sándor: Mennyi volt a konyak? — Reisinger Ferenc: A szabadkőmives páholyba kérte felvételét! — Szeder Ferenc: Azt hiszi, mert átült, más lett? — Állandó zaj.) Elnök: Szeder Ferenc képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Reisinger Ferenc: Most onnan köpköd!) Reisineer képviselő urat másodszor utasitom rendre! Lehetetlen igy tárgyalni, ha a képviselő uríak nem veszik tekintetbe az elnök figyelmeztetését! A képviselő úr, nagyon érzékeny, ha beszédje alatt más szól közbe! Nem vagyok képes a tanácskozási rendet biztosítani, ha ezen az oldalon nem alkalmazkodnak az elnöki fi gy éltetéshez. (Zaj a szélsőbaloldalon,) A képviselő urat kénytelen vagyok még egyszer figyelmeztetni, hogy méltóztassék csendben maradni. (Esztergályos János: Nem szóltam eddig még semmit!) Azt hiszem, a képviselő úr most sem szólt. (Zaj.) Nagy Vince: Amikor a genfi beszédben hangoztatott elveket és ezzel szemben az itthoni tényeket és az igen t. ministerelnök úr kormányzati politikáját tárgyalóin, rá kell térnem . e gy szerintem nem tisztán gazdasagT~es kereiT kedelmT cselekedetre, hanem íqntos politikai k ötésre, a •gzovjetiszerzófíes" üirvéjg . EnmëTT a szerződésnek ügyet Eckhardt t. képviselőtársam egyoldalú szempontból világította meg és túlságosan nagy súlyt helyezett annak meg-