Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-315
72 A nemzetgyűlés 315. ülése 1924. évi október hó 8-án, szerdán. rajzolására, hogy mennyire értéktelen gazdaságilag a mai Oroszország, ugy hogy a vele való szövetség nem is jelentene gazdasági ér- I téknyereséget a másik állam részére. Ilyen vészletek tárgyalását igazán nem tartom szükségesnek ma, amikor nem fekszik előttünk a szerződés-tervezet, hanem a genfi beszéd alkalmából néhány kérdést kell felvetnem. Az igen 1. ministerelnek úr ugyani« teg*napi napirendi indítványunk elutasítása folytán nem adott alkalmat arra, hogy napirendre tűzve a genfi beszédet és a szovjetszerződés ügyét, annak részleteiről, miértjéről és háttérbeli dolgairól is beszélhessünk. Ezért osak feltevésekkel operálhatok és arra vonatkozólag- intézek kérdést a ministerelnök íirhoz, vájjon miért volt szükségárra,^ hogy a szerződés megkötése iránt intézkedjék, lia nem is tart még" a ratifikálásnál. El tudom képzelni, hogy a mai kommunista rezsim alatt élő Oroszország- kormányával europ^T™aTlamök"'ff^^asagT es kereslïeTïëTîmi szèraMésl^ sóTTían a "kapitalizmus mohóságánál fogva. Merem állítani, hogy ebben a kérdésben én a merev polgári álláspontot képviselem, ugy, hogy az elmondandókkal lehetséges egyet nem érteniök a túloldalon ülő képviselőtársaimnak is. Nem gondolják-e — és itt nem Bethlen István mi nisterelnök úrról vae*v a, magyar kormányról van szó — hogy ha Európának nagy kapitalista körei és a kapitalizmus járószalagján élő európai kormányzatok, amelyek idáig uralmon voltak, merev erkölcsi, kereskedelmi és gazdasági blokád alá h élvezték volna Oroszországot, jnáris.. y.i ssza fejlődőben vol na ennek a térületnek politikai kiégése, bármilyen gazdasági belső pusztulással járna is az. A kapitalizmus mohósága azonban ma is ott tart, hogy minden politikai és erkölcsi skrupulus félretételével azonnal hajlandó szerződéses viszonyba lépni a profitért ugyanazokkal, akiknek kormányzata alól kimenekült orosz ellenorradalmárokat Londonban, Berlinben, Párizsban zsuroztatják és keblükre fogadják. Ily körülmények között azt kell látnom, hogy a ministerelnök úrnak ez a lépése, a közeledése szovjet felé kapcsolatban va.n a szanálással és ez a ministerelnök úr részéből az európai nagy kapitalizmushoz való szol fai lekötöttségének a következménye. (T^ndvai István: Ugy van! — Bessenyey Zénót Csakhogy már. egy véleményen vagytok! — Derültség és nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Nagy Vince: Ha ennek a szerződésnek miértjéről gondolkozunk, némi támpontot nyújt nekünk Gratz-Gbis xtáv g a zdasá tri és ket: esk(H](dempolUíkai szakértő úrnak véleménye,, aki szérjej) kK5liezve _a leendő csCTeforgalomT" íílC Oéheiöségeités részleteit, azTTmonrq a , hogv ~ tnj_Jovakat és mezőgazdasági gépaket .szállit*— SiliiipE Ha ott tartanánk, hogy az összes európai államok, köztük a mi szomszédos államaink is, a szláv közösségbe tartozók Csehország és Szerbia már megkötötték volna ezt a szerződést és ha a szomszédos vagy nyugateurópai államokhoz való viszonyunk mellett kényszerítő kötelességünk volna, amely elől nem térhetnénk ki, hogy az orosz szovjettel is szerződjünk, akkor csak méltóztassék kezet fogni Kun Béla barátaival. (Bessenyey Zénó: Nem együtt voltak Kun Bélával? Soha. —- Horváth Zoltán: Most vannak együtt önök! Nem ismerik a történelmet! — B. Kaas Albert: Ki adta át a hatalmat? — Állandó zaj mindkét oldalon.) Elnök: Kérem Bogya képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! (Folytoyios zaj.) Bessenyey képviselő urat is kérem, méltóztasI sék csendben maradni! Nagy Vince: Én csak tényeket mondok. (Br. Kaas Albert: Ki adta át a hatalmat? — Zaj jobbfelől.) Elnök: Bogya képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni. A képviselő urat már két izben voltam kénytelen rendre utasítani, s a képviselő úr mégis folyton tovább szól közbe. Nagy Vince: Erre a történeti tényekkel tisztában nem lévő közbeszólásra nem októbrista szavakkal, hanem birói Ítélettel fogok válaszolni. Önök ugyan már az elsőfokú birói Ítéleteket is, ha ellenünk szólnak, olyan szentségképen állítják elénk, amelyről vitatkozni nem lehet, én azonban jogerős harmadfokú Ítéletre hivatkozom. A magyar királyi Curia a kommunista népbiztosok elleni pörben az ítélet ~"indoklásában megállapította, hogy a kommu" nisták uralomrajutása nem a közvéleményben terjesztett úgynevezett kézről-kézre jutással történt, hanem azok a Károlyi-kormányzat ellen való lázadással és erőszak alkalmazásával kerültek uralomra. (Derültség jobbfelől. — Drozdy Győző: Nevezzék birói tévedésnek! — Hedry Lőrinc: Ezek aztán a ferdítések! — Rupert Rezső: Megharagszik Kun Béla és visszaszippant ja a szövetséget! — Állandó zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Farkas István: Elég baj kinevetni a bíróságot!) Nagy Vince: Hadd tudja meg az ország, hogy a többségi párt a ministerelnöktől kezdve jogerős birói Ítéleteket kinevet. (Nagy zaj jobbfelől. — Kovács-Nagy Sándor: Ez nem áll!— Gr. Hoyos Miksa: Nem ez volt az ítéletben! Nem ítéleteket nevetünk ki, hanem az ön állítását! Ez nem helytálló! —Rupert Rezső: Nem lehet erőszakoskodni igazságok ellen! — Horváth Zoltán: Benne van az Ítéletben! — Gr. Hoyos Miksa: Ebben a formában nincs benne! — Horváth Zoltán: Olvasta? Nem olvasta!) Elnök: Horváth Zoltán képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Rupert Rezső: Megharagszik Kun Béla, ha másképen nem viselkednek ! — Dénes István: Kun Béla barátai! Folytonos zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Nagy Vince: Hiszen az egész büntetővádnak és ítéletnek amelyet a kommunista népbiztosok ellen hozott a magyar bíróság jogerősen, gyorsított tanácsban, épen az volt az alapja, a vád is az volt — és ezt legitimálta marasztaló Ítéletében a bíróság, — hogy lázadók voltak azon kormány ellen, amelynek helyére léptek, mert tudomásom szerint nem a Wekerle-kormánv helyére léptek a kommunista népbiz- tosok. (|Gr. Bethlen István ministerelnök: Majd _„elmondom én az igazat ! Zaj.) És ha azt méltóztatnak mondani, hogy együtt voltam Kun Bélával, erre csak azt válaszolhatom, hogy nekem csak annyi közöm van Kun Bélához, hogy én fogadtam le őt a társaival egyetemben. — (Rupert Rezső: A ministerelnök ur mit nem adna azért, ha erre tudna hivatkozni. — Dénes István: Önök majd behozzák Kun Bélát! — Rupert Rezső: Csak gyengédebben, mert Kun Béla megharagszik és visszaszippantja az egészet! — Zaj.) Elnök: Kérem Rupert képviselő urat, hogy különösen ott a szónok közelében méltóztassék kissé csendesebben viselkedni. Nagy Vince:* T. Nemzetgyűlés í^^sjo^vjet^. szerződésről pzó1v n Jff ËaJB az az áTIasp oí^Úk ~" hogy ha kényszerítő körülmények' lettek volna,