Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-315

70 A nemzetgyűlés 315. ülése Ï924. évi október hó 8-án, szerdán. a földvagyonváltság kulcsa nem mutatja a szükséges progressziót, (Ugy van! Ugy van! a bal-és szélsőbaloldalon.) és ilyen módon igenis óriási földterület szabadul, amely kielégítési objektum volna a jogos földigénylők irányában. (Gr. Hoyos Miksa: Nagy tévedés! — Zaj.— Dénes István: Ez igy áll tökéletesen!) Az nem tévedés, hogy én nem tartom elég progresszívnek ezt a kulcsot. Ez álláspont. A nagybirtokos úr álláspontja pedig az, hogy máris tulsok itt a progresszió. (Zaj.) Sajnos, már nem képviselők vagyunk itt, hanem a demokrácia hi vei, szemben a nagybirtokosokkal. (Kuna P. András: Túllicitálni a célt mindig! — Zaj.) Illik a mozaikba, hogy egy szerencsétlen megtévedt kisgazda asszisztál a nagybirtokosoknak. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Nem tévedt meg!) Elnök: Nagy Vince képviselő urat figyelmeztetem, hogy ilyen hangot a parlamentben ne méltóztassék alkalmazni, mert ez a parlamenti illem követelményeinek nem felel meg. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Drozdy Győző: Egy pohárka pálinkával inkább el lehet intézni!) Drozdy képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Nagy Vince: Nézzük, vájjon mi történik gazdasági téren, tehát a teherviselés terén a Bethlen ministerelnök úr által Genfben hirdetett igazságosság és demokrácia értelmében. Van-e itt egyenlő teherviselés? Ha nem is megyek bele az egész kérdés-komplexumba, mert ez nem fölszólalásom főirányát érinti, de mégis csak rá kell mutatnom arra a néhány, épen a kisembert, tehát a dolgozó tömeget különösen terhelő adóra, amely nincs arányban azzal, hogy a nagy vagyon milyen terhet visel. Két ilyen adótípus van itt bevezetve. Az egyik a forgalmi adó, amelyről el kell ismernem, hogy egyes más európai országokban is bevezették, de okosabban és igazságosabban. Kiszámíthatatlan, hogy Magyarországon a forgalmi adót hányszor vetik ki. Kivetik a termelőnél, kivetik a közvetítő-kereskedőnél, kivetik mindannyiszor, valahányszor az áru kézből-kézbe megy, legutoljára annál a kereskedőnél, aki az árut a fogyasztó kezébe juttatja. (Bogya János: Sajnos, a maguk jóvoltából elvesztettük a háborút és fizetnünk kell a külföldnek! — Drozdy Győző: Majd a szovjetszövetségben ön másként fogja csinálni! — Nagy zaj. — Peidl Gyula: Azok fizessék, akik csinálták a háborút! — Folytonos nagy zaj a jobbés baloldalon. — Felkiáltások a jobboldalon: Önök szerették volna megcsinálni a szovjetszerződést! Most fáj yiekik!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Nagy Vince: A forgalmi adónak ezzel a löbbszörös kivetésével (Halljuk! Halljuk! a balés szélsőbaloldalon.) maga az állam járul hozzá az állandó fokozatos árdrágításhoz és ezzel, minthogy az a többszörös forgalmi adó a legszükségesebb cikkekre is ki van vetve, a legkisebb exisztenciák életét drágitja. Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ott van a másik, a 25% -os házhaszonrészesedés. Ez valóságos leplezett házbéruzsora, nem a háztulajdonos javára, hanem az állam javára. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez olyan odiózus, olyan gyűlöletet keltő, hogy maga az állam nem meri beszedni, hanem azt mondja: hadd utálják egymást lakó és háztulajdonos még jobban, szedje be a háztulajdonos ezt is és szolgáltassa be az államnak. A lakbéreknek ilyen módon való megdrágítása a városi és falusi lakosság közül szintén a kisemberek tömegeit hozza olyan gazdasági helyzetbe, amely már azon a határon van, ahol a teherbirás megszűnik, sőt azon túl is megy. A harmadik ilyen közteher a kényszerkölesön, melynek törvényességéhez is szó férhetett volna, mert hiszen még a szanálási törvénybenadott felhatalmazás előtt kormányrendelettel léptette életbe a kormány, de mondjuk, hogy az állam pénzügyi helyzete megkövetelte, hogy vismajorképen a kormány éljen, vagy visszaéljen ezzel a diktátori hatalmával. Ami azonban a kényszerkölcsön kivetése körül történik, az a szeszélyesség, amellyel ötletszerűen nagyobb keresetre kisebb kényszerkölcsönt vetettek ki akármikor, az páratlan és a behajtási eljárás, amely ezeknek a részleteknek behajtására drákói módon folyik, az is egyedülálló. A szanálási törvényekkel kapcsolatosan azt mondotta a ministerelnök ur is és azt mondották a pénzügyministerek, valamint Vass József népjóléti minister ur is, hogy ezek a törvények hamarosan meghozzák azt a nagyszerű eredményt, hogy teherbiróbbá, jobb keresetűvé teszik az állampolgárokat. Ezzel szemben ellenkezőleg az történt, hogy egyes gazdasági rétegek — egyelőre csak a kisipar és a kiskereskedelem tönkremenetelére mutatok rá — a szanálás óta teljesen elpusztultak és ezeken soha nem látott drákói szigorral hajtják be ezeket a kényszerkölcsön részleteket, úgyhogy a hires Wekerle-féle végrehajtások ehhez képest valósággal névnapi vizitek voltak a kispolgárságra nézve. Rá kell mutatnom azonban arra is, amikor a Bethlen ministerelnök ur genfi beszédében hangoztatott és általunk 100%-ban vallott elveket szóváteszem és keresem, mi a valóság azokban, (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Semmi!) melyiket valósitotta meg itthon, az eddigi reakciótól milyen eltérés mutatkozik, csakhogy legalább közelitsen a manapság hangoztatott elvek felé, akkor reá kell két fontos politikai kérdésre mutatnom ezeken az eddig elmondott gazdasági és belpolitikai okokon kivül. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Egyik maga a közjogi kérdés, a Habsburg kérdés. Tegnap itt a nemzetgyűlés mélyen t. elnöke, aki a többségi pártból nyert mandátumot, mert a többség szavazataival választották meg, aki tehát politikai vezérének nyilván Bethlen István gróf ministerelnököt tartja, jelentést tett hivatalosan két eseményről: a kormány által detronizált volt királyi család egyik tagjának elhunytáról és másik tagjának esküvőjéről. Mind a két személy a magyarság előtt magánember és előkelő idegen. (Heinrich Ferenc közbeszól.) A magyar nemzet egészen mást ért alatta, azért marad meg légüres lombikban Budapesten. (Bogya János: A magyar, nemzet képviselője a szellemi hordó tetején! — Propper Sándor: Minek lövettek a királyra!) A nemzetgyűlés igen t. elnöke ezeket a bejelentéseket az előkelő idegen magánemberekről megtette és egyúttal a detronizált volt királyi ház két tagjáról, mint királyi hercegről és királyi hercegnőről emlékezett meg.(Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ugyanakkor tegnap Budapesten nagy, hivatalos kormányhivatalnoki, katonai és rendőri költséges diszparádéval fogadták a detronizált apostoli király családjának egy oldalági hajtását és a ministerelnök ur nevében Bárczy István ministerelnökségi államtitkár ur hivatalosan üdvözölte és királyi fenségnek szólította őt. (Heinrich Ferenc: Jól tette! — Helyeslés a jobboldalon. — Farkas István: Tegyék tönkre még ezt a kis országot