Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-327
A nemzetgyűlés 327. ülése 1924. évi október hó 29-én, szerdán. 461 ván: Ugy-e, hogy mégis kell az Ergerberger- | Schossbergert énekelni! — Derültség.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Nagyon kérem a képviselő urakat, hogy legalább ne itt méltóztassanak énekelni. (Derültség.) r Eckhardt Tibor: T. Nemzetgyűlés! Épen azért teszem ezt szóvá én, aki jó katholikus és a keresztény anyaszentegyház igaz hive vagyok, mert igenis, nekünk mindegy, hogy kis vagy nagy zsidóról van-e szó, mi a«t tartjuk, hogy a keresztény magyar vagyont keresztény magyar kézben kell megtartani (TJgy van! Ugy van! a balközépen és a jobboldalon.), hogy annak minden fülére a magyar nép erkölcsi és anyagi fejlődését és gazdagodását biztosítsa. (Helyeslés jobbfelől.) Igen t. Nemzetgyűlés! A váci püspökségnek ezen a birtokán igen jelentékeny számú keresztény alkalmazott, gazdatiszt és egyéb személyzet áll szolgálatban, s noha eddig az ideig még a birtok uj bérlőjének ez nem állott módjában, de azok után a tapasztalatok után, amelyeket egyes zsidó családok birtokain az utóbbi időkben szereztünk, kétségtelen, hogy a keresztény alkalmazottakat rövidesen zsidókkal fogják itt is kicserélni. (Reischl Richárd: A béreseket nem!) A béreseket nem, de a gazdatiszteket, fel egészen a tiszttartóig, bizonyosan kicserélik s igy zsidó kezekbe kerül ismét egy csomó állás, amelyet eddig keresztény ember töltött be és megint földönfutókká válnak keresztény emberek, amellett, hogy egy közel 2000 holdas keresztény egyházi birtok jövedelmének isren nagy része a zsidók további megerősödésére fog szolgálni. (Ugy van! balfelöl és a balközépen.) Igen t. Nemzetgyűlés! Én azt tartom, a katholikus egyáznak nem érdeke az, hogy birtoSkait olyanok kezére bízza, akiknek kezén azok a magyar faj érdekeivel ellentétes szempontokat és célokat szolgálhatnak. (Ulain Ferenc: Lásd a kultuszminister urat! — Derültség és felkiáltások a balközépen: Nem látjuk! Keressük! — Malasits jGéza: Az a hercegprímásnál ebédel! — Ulain Ferenc: Jó példával jár elől a káptalani birtokoknál! — Lendvai István: Van, aki cukorból van, van, aki üvegből van! — Reischl Richárd: Van, aki gummiból van! — Lendvai István: Igen, akit ön követ, a pártvezére!) Elnök: Csendet kérek! Eckhardt Tibor: Az elmúlt 50 esztendő folyamán a magyar nép anyagi és lelki fejlődésére a legtragikusabb, a legvégzetesebb befolyást épen ezek a zsidó bérlők gyakorolták. A zsidó bérlők kezén keresztül jutott a magyar föld zsidó tulajdonba; a zsidó bérlők kezén keresztül idegenkedett el a magyar nép lelke a magyar nép vezetésére történelmi hivatásánál fogva elsősorban predesztinált magyar középosztálytól és magyar főnemességtől; a zsidó bérlő ékelődött be a magyar falu és a magyar; ur közé; a zsidó bérlő a maga pálinkás^ butykosával, a maga különböző üzletes metódusaival és a maga zsidó ammorálitásával nem egy helyütt vetkőztette ki a magyar falut a maga magyar és keresztény jellegéből. Én a katholikus egyház nagy erkölcsi és vallási hivatássának szempontjából is fenyegető veszélyt látok abban, ha a zsidó hatalom épen a papi birtokokra támaszkodva fejtheti ki a maga végzetes, romboló befolyását ebben az országban, mert akié a föld, előbb-utóbb azé az ország is (Rassay Károly: Igaz! Ugy van!): aki a földet a kezében tartja, az a kezében tartja a földet megművelő emberek lelki és anyagi fejlődését is. (Dénes István: Ugy van, a nagybirtokosok és a nagypapok! — Peyer Károly: Na, meg a zsidók is ott vannak!) Igen t Nemzetgyűlés! Ha ebben az országban a zsidó befolyás elhatalmasodik, a zsidó befolyás a katholicizmusnak, a katholikus egyháznak is alapjait renditi meg, mert lerombolja a keresztény erkölcsiséget, azt a keresztény rendet, azt a keresztény világfelfogást és keresztény gazdasági gondolkozást, amelynek ebben az országban egyedül volna szabad érvényesülnie. Nekem tehát elsősorban mint magyar képviselőnek, de mint jó katholikusnak, a katholikus egyház érdekei szempontjából is fel kell emeljem itt tiltakozó szavamat minden olyan törekvés ellen, amely a katholikus egyház vagyonának bármily csekélyke kis részét is idegen, zsidó kézre akarja juttatni. (Ugy van! a balközépen, balfelöl és a jobboldalon.) Elvégre megengedhetetlen helyzet az, hogy ma Magyarországon épen a katholikus birtokoknak, katholikus főurak és katholikus főpapok birtokainak igen jelentékeny százaléka úgyszólván zsidó hitbizomány (Ugy van! a balközépen.), amely zsidó hitbizományokon nagyra nőnek, fejlődnek és gazdagodnak zsidó családok. ugyanakkor, amikor a magyar nép nagy és széles rétegei nem tudnak megélhetést kapni ebben az országban. (Meskó Zoltán: A nyugdijas papoknak sincs megélhetésük!) Igen tisztelt Nemzetgyűlés! Én ezt a most hivatkozott esetet egyébként is szóvátettem volna, de kétszeresen kötelességem ezt a dolgot szóvátenni a következő okból is. Amikor a földreformnovellát itt ebben a házban tárgyaltuk és én szavazatomat és befolyásomat minden erőmmel a katholikus egyházi birtokoknak a novella alól való lehető mentesitése érdekében adtam le, illetőleg érvényesitettem>, ugyanakkor a váci püspök ur ebben a kérdésben levéllel fordult hozzám, kérve, hogy ilyen irányban működjem itt a törvényhozásban. Én magam levélileg válaszoltani neki, s készségesen kifejeztem azt a hajlandóságomat, hogy az egyházi birtokoknak a földreform alól való mentesitése érdekében felszólalok, illetőleg szavazok, egyidejűleg azonban arra kértem a püspök urat, hasson oda, hogy a katholikus egyház birtokai a jövőben ne szolgáljanak zsidó bérlőknek anyagi és egyéb gyarapodására, hogy a katholikus egyház kezében levő birtokok a magyar nép fiainak legalább bérlet formájában megközelíthetők legyenek. (Helyeslés a balközépen, balfelöl és jobbfelöl). Én akkor a püspök úrtól rövidesen választ is kaptam, amelyben a püspök ur kijelentette azt a szándékát, hogy ő z|sidó bérlőket birtokain tartani nem fog, hanem a magyar népet fogja ott keresethez, alkalmazáshoz és fejlődéshez segiteni. Épen azért én meg vagyok győződve, hogy talán maga a püspök ur vagy nem ismeri, vagy nem ismeri kellőképen a helyzetet, amely birtokainak kezelése körül fennáll. Nyomatékosan arra kell tehát kérnemi a földmivelésügyi minister urat, hogy ezt a kérdést kisérje a legéberebb figyelemmel és ne engedje meg, hogy a magyalosi bérlet, amely szerződésileg már báró Schossbergernek leköttetett, jóváhagyassék. Még csak arra vagyok bátor rámutatni, hogy báró tornyai Schossberger Lajos a maga fejlett technikájával, amely az egész vonalon megnyilatkozik, valahányszor zsidó érvényesüléséről van szó, már a bérlet jóváhagyása előtt, értesülésem szerint, több, mint kétmilliárdnyi befektetéseket eszközölt azon a birto18*
