Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-327
460 A nemzetgyűlés 327. ülése 1924. kívánja az esti hétórai záróra rendszeresítését és a teljes vasárnapi munkaszünetet, ezt azonban a kereskedők és szatócsok egyrésze lehetetlenné teszi azzal, hogy szennykonkurrenciát I űzve, üzleteiket este 8 óráig, vagy y 2 9-ig tartják j nyitva. [ Miután a kereskedők egyrészének tisztességtelen versenye folytán az alkalmazottak ezrei szenvednek s miután Budapesten több mint 500 kereskedő aláírással kötelezte magát az esti hétórai záró-óra bevezetésére, tisztelettel kérdem a kereskedelemügyi minister urat: hajlandó-e — törvényadta jogánál fogva —- a fűszer-, csemege- és husarusito üzletekre az esti 7 órai záró-órát és a vasárnapi teljes munkaszünetet elrendelni és ezzel a kereskedelmi alkalmazottak sorsán enyhíteni?" (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelmi minister urnák. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Kiss Menyhért! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, interpellációja töröltetik. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Várnai Dániel! _ Elnök: Várnai képviselő ur az elnökség utján kéri interpellációjának a legközelebbi interpellációs napra való elhalasztását. Azt hiszem, méltóztatnak hozzájárulni az elhalasztáshoz. (Helyeslés.) Ily értelemben mondom ki a határozatot. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Szeder Ferenc! Elnök: Az interpelláló képviselő ur nincs jelen, interpellációja töröltetik. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor: T. Nemzetgyűlés! A kérdés, amelyet a mai napon szóvá kívánok tenni, mindenesetre bizonyos körültekintést és óvatosságot igényel s félreértésekre adhat könynyen alkalmat. Épen azért beszédem megkezdése előtt le akarom, szög-ezni elvi álláspontomat. Mi, keresztény ellenzéki, vagy nemzeti függetlenségi pártbeliek a papi, egyházi birtokoknak és felekezetekre való különbség nélkül védelmét akarjuk szolgálni. (Dénes István: Ujabban most már a nagybirtokét is!) Nem akarunk semmiféle egyházi birtokot azokból a keresztény kezekből, amelyekben van, kivenni. És az a felszólalás, amelyet itt bátor leszek elmondani, egyesegyedül azt a célt szolgálja, hogy épen azoknak a jogos támadásoknak vegyük elejét és azoknak a támadásoknak vegyük el propagandisztikus erejét, amelyek azután — sokszor egészen helytelenül — téves és igen messzemenő konzekvenciákra adnak alkalmat. Mai felszólalásomban semmi körülmények között sem akarok egy nagybirtokosnak, a váci püspök urnák bel- avagy magánügyeibe avatkozni; a tárgyalandó kérdésnek kizárólag közérdekű részét akarom megvilágitani. A dolgot közérdekűnek kell minősiteni azért, mert Magyarországon a földbirtok helytelen megoszlása és a zsidóság egyre tetemesebb térfoglalása következtében hovatovább a földbirtokosok között is az a helyzet áll elő, hogy — mint a kereskedelem és a szellemi élet vezetésének számos más ága a keresztény értelmiség kezéből az idegen zsidóság kezére csúszott át — ha nem vigyázunk, ha a nemzeti és a faji érdekeket kellő figyelemmel nem kisérjük és idejében nem teszünk meg a magunk részéről minden intézkedést: a magyar földbirtok is túlnyomó- | részben zsidó kézbe kerül. ! Hogy ez az aggodalom nem alaptalan, hogy ' évi október hó 29-én, szerdán. tárgyi^ bizonyitékokon és tényeken épül fel, bizonyítja az a körülmény, hogy pl. Nógrád vármegyében, amelynek dolgát épen ismertetni akarom, s ahol ez a birtok -— a magyalosi puszta — fekszik, az 1910. évi népszámlálás adatai szerint a zsidóság arányszáma mindössze 3.7% volt, ezzel szemben a száz holdon felüli szabadforgalom tárgyát képező birtoknak már 28.6%-a volt tulajdonjogilag is zsidókézen — nem is beszélve a bérletekről; egész Magyarországon pedig a statisztikai adatok szerint az a helyzet, hogy az ezer holdon felüli birtokokból ma már 84% van zsidókézen. (Dénes István: A magyar mágnások jóvoltából! — Lendvai István: Ebben van valami!) Sajnos, ez igy van. S épen azért teszem ezt a kérdést szóvá, mert a zsidóságnak már eddigi térfoglalását! is nemzeti és magyar faji szempontból túlságos nagynak és megengedhetetlennek tartóm. Amikor a magyar nép fiai évtizedeken keresztül koldusbotot vettek a kezükbe és vándortarisznyát akasztottak vállukra, kénytelenek lóvén Amerikában keresni maguknak megélhetést, mert ez a magyar föld nem volt hajlandó, vagy nem volt képes őket eltartani, ugyanakkor azt látjuk, hogy épen a legutóbbi 50 év liberális kormányzása idején a zsidóság számára alkalom és lehetőség nyílott arra, hogy a magyar nép fiainak lába alól a magyar föld egy igen tekintélyes részét kihúzza. Igen t. Nemzetgyűlés! Én a földbirtokot; nem tudom egyszerűen hózentrágernek, vagy valamely más kereskedelmi cikknek tekinteni, amire nézve közömbös, hogy ki használja. (Igaz! Ugy van! a balközépen.) A magyar földdel szemben annak tulajdonosa erkölcsi kötelezettségekkel és nemzeti hivatással tartozik. (Ugy van! a balközépen.) A magyar földbirtokosnak, a magyar föld tulajdonosának kötelessége nemzetével szemben a maga kötelességét, és az erkölcsi világrenddel, világnézettel szemben pedig, amelyet képvisel, a maga hivatását teljesíteni. (Vanczák János: Láttuk az erdélyi mágnásoknál! — Dénes István: A mágnások a hibásak! — Zsilinszky Endre: Mindenki csak a mágnásokat hibáztatja! Azok legalább magyar emberek! — Dénes István: Nekem herceg "Windiseh-Grraetz nem magyar! — Vanczák János: Muszkavezetők voltak! — Lendvai István: Az se jó magyar, aki zsidókat vezet! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Eckhardt Tibor: T. Nemzetgyűlés! A kérdés, amelyet itt ismertetni akarok, röviden a következő: Nógrád vármegyében fekszik a váci püspökség magyalosi pusztája, amely körülbelül 2000 katasztrális holdat tesz ki. A püspökség ezt az uradalmat mindezideig házi kezelésben jövedelmeztette. A birtok instrukcióval van felszerelve, tehát semmiféle körülmény sem teszi múlhatatlanul szükségessé a birtok bérbeadását. Ezen a vidéken Nógrád vármegyének helyzete az, hogy Aszódtól Hatvanig egy nagy, széles területen ma már ez az utolsó keresztény nagybirtok. A többi birtok vagy a Hatvany-Deutschok, vagy a báró Schossbergerek kezén van. Ez az utolsó refugiuma a keresztény mezőgazdaságnak ezen a vidéken, s ezért a legnagyobb megdöbbenéssel értesültem arról, hogy a váci püspökség ezt a birtokot instrukcióval együtt és épen most báró Tornyai Schossberger Lajosnak óhajtja bérbeadni, sőt vele a bérleti szerződést errevonatkozólag már meg is kötötte. (Esztergályos János: A nagy zsidó nem baj, csak a kis zsidó! Aki fizet, az nem büdös, csak a kicsi! — Zaj. — Lendvai 1st-
