Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-327

A nemzetgyűlés 327. ülése 1924. ségnél. vidéken pedig- a közigazgatási hatóságoknál jelentkezzenek. (Peyer Károly: A szomszéd faluban!) Ezt a rendőri jelentkezést, bár abban a formájában sem helyeselném, de mégis meg tudnám érteni, ha az országnak olyan lakosaira szorítkoznék, akik munkakerülők, akik dolgozni nem akarnak, akik családjukat nem tudják vagy nem akarják becsületesen eltartani. Megérteném, ha az államhatalom ezeket figyeltetné és mintegy preventív intézkedésül őket rendőri jelentkezésre kötelezné. Itt azonban ezrével vannak munkában levő, becsületesen dolgozó emberek, fizikai és szellemi munkások, gyári munkások és hivatalnokok, akiknek egyenesen emberi méltóságukba ütközik, hogy itt Budapesten a toloncházba, vidéken pedig a szolgabíró ságra el kell menniök, sokszor három községen keresztül, a negyedik községbe is, hogy ott jelentkezzenek. Elveszítenek vidéken egy egész napot, Pesten pedig legalább egy fél munkanapot s ez súlyosan károsítja őket exiszteneiális érdekeikben. Nem tudom megérteni, hogy amikor az úgynevezett szanálás alapján ma rettenetes gazdasági válságot élünk át, amikor a munkanélküliség szinte automatikusan napról-napra fokozódik, ugyanakkor azokat az embereket, akik dolgoznak, akik munkában vannak, miért kényszeritik arra, hogy keserves kis keresetüknek egy részét azért áldozzák fel, hogy ott a toloncházi tisztviselő vagy a falu kisbirája beirja az ivükbe, hogy ma jelentkeztek. Nem tudom, mi az igen tisztelt belügyminister urnák vagy az egész kormánynak az elgondolása erről a kérdésről. Az állami és társadalmi rend megvédése nem lehet ennek a célja, mert ha én az állami és társadalmi rendet fel akarom forgatni és szövetkezni akarok erre a célra másokkal, akik épen ugy gondolkoznak, mint én, akkor reggel bemegyek a toloncházba és jelentkezem ott, éjjel pedig elkezdem felforgatni az állami és társadalmi rendet. Ez nem prevenció. Mert miből áll ez a rendőri jelentkezés? Abból áll, hogy köteles fél napot mulasztani munkájában s be kell mennie a toloncházba, ahol azután beirják, hogy jelentkezett. Nem találok erre más kifejezést — ez nem parlamentáris ugyan — mint azt, hogy közönséges komisz stiklinek kell minősiteni ezt a kormány részéről. Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy ilyen sértő kifejezéseket ne méltóztassék használni! Pikler Emil: Rendőri jelentkezésre kényszerítenek dolgos, munkás embereket, akiknek egyetlen bűnük az, hogy más a politikai felfogásuk, mint a hatalmon lévő kormánynak. Ismerek két esetet is, ahol azért, mert valakiről kitűnt, hogy köztársasági érzelmű, kell az illetőnek két év óta hetenként egyszer a toloncházban jelentkeznie. Nagyon furcsa dolog az, hogy amikor Magyarországon a Curia másodelnöke lehet köztársasági érzelmű — hiszen felesküdött a köztársaságra és én nemi is tételezhetem fel, hogy hamis esküt tett le — és őt nem kötelezik rendőri jelentkezésre, akkor annak a szimpla irni-olvasni alig tudó munkásembernek csak azért, mert azt mondja, hogy a demokráciának leginkább megfelelő államformát a köztársaságban látja, kell kivándorolnia hetenként egyszer a toloncházba. Azt nekem senki emberfia meg nem magyarázhatja, hogy ez rendjén van. Nem tudom, hogy a ministerelnök ur, amikor kint járt Genfben, elmondotta-e ott (Dénes István: Ott ő m. kir. köztársasági miniszterelnök volt!), hogy Magyarországon, ha valaki akár az államforma vagy a fennálló poévi október hó 29-én, szerdán. 455 litikai viszonyok kérdésében más véleményen van, mint a kormány, ezért neki hetenként egyszer ki kell sétálnia valahova és ott jelentkeznie kell. Csak egy-két konkrét esetet akarok elmondani arra vonatkozólag, hogy milyen emberekről van szó, hogy kik azok, akik az állami és társadalmi rendet veszélyeztetik. Itt van pl. egy rokkant ember, aki a háborúban a jobb karját elvesztette (Lendvai István: Bethlen is elvesztette a jobbkezét ! — Peyer Károly: Az csak balfelé tud mutatni, mint a honvédelmi minister !) és a ballábának bokán aluli részét. Meg tudom érteni, hogy amikor rokkantán ér, kezett haza a frontról az összeomlás után és azt látja, hogy amig ő vérzett a háborúban a hazáért, addig idehaza egy csomó ember vagyont szerzett és meggazdagodott, nagyon jól élt, mialatt ő papirbakanesokban fázott és tönkretette a hazáért a testi épségét, akkor nem a leghizelgőbb módon nyilatkozott az itt látottakról. Ezért persze mint veszedelmes kommunistát internálták. Másfél évi internálás után kiengedték ugyan az internáló táborból, arra kötelezték azonban, hogy hetenként kétszer jelentkezzék itt a toloncházban. Mondom, ennek az embernek hiányzik a jobbkarja és ballábának alsó része, tehát abszolúte nyomorék ember. Ilyen nyomorék embertől féltik a haza nyugalmát, az állami és társadalmi rendet 1 Ennek a szerencsétlen embernek azelőtt hetenként kétszer, most pedig egyszer M kell vánszorogni a toloncházba jelentkezés céljából. Az én közbenjárásom folytán ugyanis a belügy minister ur kegyes volt a jelentkezést hetenként egyszeri jelentkezésre redukálni. De egészen eltekintve ennek a jelentkezésnek teljesen erkölcstelen voltától, ennek még gyakorlati eredménye sem lehet, mert hiszen még mint preventiva sem alkalmas, mert ha az ilető hetenként egyszer jelentkezik, a legközelebbi jelentkezési napig marad neki hétnyolc napja, amelj" alatt felforgathatja huszonötször is az állami és társadalmi rendet, ha akarja, vagy módja van reá. Ennek semmi értelme nincsen. (Zaj.) Én ugy látom, hogy ennek csak az az értelme lehet, hogy «így csomó emhernek exisztenciája legyen, hogy szinfkurak legyenek, hogy rendőri jelentkezés tinién egy csomó ember el legyen helyezve, (Kabók Lajos: És hogy a békés polgárokat zaklassák!) és hogy a Da,mokles-kard örökké ott lógjon az álampolgárok feje felett, hogy akármilyen kis közigazgatási gyakornokocskának, vagy akármelyik rendőrdíjnoknak módjában legyen a neki nem tetsző embereket egyszerűen rendőri jelentkezésre kötelezni. Ez a rendőri jelentkezés szégyenfoltja ennek az országnak. (Vanczák János: Zalaegerszeggel együtt!) Tény az, hogy Zalaegerszeg körül némi enyhülés van, és hogy ott már nem sokan vannak a politikai foglyok. Ezt nem dicséretképen mondom, mert elég szégyen és gyalázat az, hogy csak ilyen későn tértek rá erre. De ez nem is megoldás, mert hiszen mindaddig, amig a zalaegerszegi internálótábor fennáll, a szégyen csak szégyen marad. A rendőri jelentkezések teljes megszüntetése azonban épen olyan nagyon időszerű, különösen azért, mert ha a ministerelnök ur Genfben a demokráciát hirdeti és súlyt helyez arra, hogy szavait komolyan vegyék, akkor ne csak Genfben, hanem idebenn is mutassa meg egy gesztussal, hogy tényleg hive a demokráciának, vagy