Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-327

A nemzetgyűlés 327. ülése 1924. ilyesülhetünk a magunk számarányához mér­ten. De mi történt? A Keresztény Községi Párt­nak első ténykedése az volt, hogy bennünket a bizottsági tárgyalásokból kizárt, azokból a bi­zottsági tárgyalásokból, ahol kialakultak azok a javaslatok, amelyek később a főváros köz­gyűlése elé kerültek, hogy általános megvita­tás után határozati erőre emelkedjenek. És érdekes, méltóztassék megengedni, hogy itt rámutassak arra az első kisérletre, amelyet az ellenzéki pártok tettek, s amellyel szemben a legmerevebb tagadás álláspontjára méltóz­tattak helyezkedni, amelynek eredményeképen bennünket a bizottságokból kizártak. Dr. Gaár Vilmos a kisebbségi pártok nevében levelet in­tézett a többségi párt vezéréhez dr. Wolff Ká­rolyhoz, amelyben kérte, hogy a kisebbséget a bizottságokba jelölni méltóztassanak. Ez a le­vél igy hangzott (Olvassa): „Van szerencsém Méltóságoddal, mint a vezetése alatt álló ke­resztény községi párt elnökével közölni, hogy a törvényhatósági bizottságban helyetfoglaló ki­sebbségi pártok a nemzeti demokrata és libe­rális törvényhatósági bizottsági tagok blokkjá­ban egyesültek, és hogy blokkunk tagjainak számarányában tart a képviseltetésre számot a törvényhatósági bizottmányokban. Nem kétel­kedem abban, hogy Méltóságod és a vezetése alatt álló párt ezen kivánságunkat a dolog ter­mészete szerint jogosultnak és a törvényható­sági bizottság működésének eredményessége szempontjából is indokoltnak fogja elismerni". Erre a levélre a következő választ kaptuk (Olvassa); „A demokrata-liberális blokk részéről hozzám intézett nagybecsű levelére válaszolva van szerencsém Méltóságoddal közölni, hogy a Keresztény Községi Párt választmánya f. évi augusztus 8-án tartott ülésében hozott határo­zata szerint a törvényhatósági bizottsági he­lyekre vonatkozólag a blokkal megegyezést lé­tesíteni nem kivan". E merev, igazságtalan és törvénytelen állásfoglalás . . . (Petrovácz Gyu­la: Nem törvénytelen!) Dehogy nem! A törvény az az arányos képviseleti rendszerről szól (Pet­rovácz Gyula: A választásra, de nem a bizott­ságokra vonatkozóan!), amelyet a bizottsá­gokra nézve is keresztül kellett volna vinni. De mindegy, a végeredmény az volt, hogy bennün­ket kizártak a bizottságból. Meg akarom állapítani azt, hogy ez- a kizá­rás nem volt osztatlan véleménye a Keresztény Községi Párt minden tagjának. Megállapítom ezt, épen a párt javára akarván ezt irni. Le­gyen szabad itt idéznem Vass József népjóléti minister urnák egy nyilatkozatát is, aki tudva­levően ahhoz a párthoz tartozik, amelynek ve­zetője a parlamenti életben Wolff Károly t. képviselőtársam, s aki az arányos képviseleti rendszerről való felfogását a következőkben juttatta kifejezésre. 1920. május 26-án tartott beszédében ezeket mondja (Olvassa): „Mi, ami­kor pártunk a belügyminister ur törvényjavas­latát megszavazza, mélyen meg vagyunk győ­ződve arról, hogy igazságot akarunk ebben a fővárosban, keresztény és magyar igazságot, abban az értelemben azonban, mint amilyen ér­telemben az egyedül helyes, hogy a keresztény igazság nem jelentheti azt, hogy csak a keresz­ténynek van igazsága. A keresztény gondolat következményeképen érvényesülnie kell min­den igazságnak, akár a keresztények javára, akár a nem keresztények javára szól is az igaz­ság". Ez egy komolyan gondolkodó és felelős érzésű politikus megnyilatkozása. Mondom, ezzel szemben történt az, hogy a többségi párt kizárt bennünket a bizottságokból, De ez any­évi október hó 29-én, szerdán. 445 nyira nem volt osztatlan véleménye a pártnak (Rothenstein Mór: Ez a keresztény demokrá­cia!), hogy a pártnak nem kisebb tagja, mint az itt jelenlévő Ernszt Sándor t. képviselő ur, mint a törvényhatósági bizottság tagja és ve­zéregyénisége, egy felszólalásában a közgyűlé­sen maga is megbélyegezte ezt az eljárást, amely a mi kizárásunkat eredményezte és pe­dig a következőképen. Egy bizottsági tag köz­beszólás formájában emiitette, hogy mi nem kaptunk helyet a bizottságokban. Erre dr. Ernszt Sándor a következőket mondta (Ol­vassa): „Méltóztassék megengedni erre egy megjegyzést. Méltóztassék bizonyos hajlandó­sággal lenni argumentumaimmal szemben. Amikor a kérdés szőnyegre került, a többségi pártban hirtelen döntöttek ebben a kérdésben, de méltóztassék tudomásul venni, hogy abban a többségi pártban rendkivül sokan szavaztak a mellett, hogy feltétlenül adassék meg a ki­sebbségnek a részvétele is". Dr. Pető Sándor, aki azóta néhaivá vált és igen értékes tagja volt a közgyűlésnek, erre a következőket je­gyezte meg (Olvassa): „Efelett még szavazni sem lehet!" Azt mondja tovább dr. Ernszt Sán­dor (Olvassa): „Olyan nagyon sokan vannak, akik ezzel a kérdéssel akkor is súlyos aggodal­mak között foglalkoztak és ezek az aggodal­mak nem szűntek meg utóbb sem. Méltóztassék azon gondolkozni, hogy feltétlenül el kell jön­nie annak az időnek, amidőn jobban kell meg­érteniük egymást a pártoknak a parlamentáris szempontokból és feltétlenül meg kell azt ten­ni, ami minden parlamentben megvan, s ami a dolgok rendjére vonatkozólag csak áldásos és hasznos, hogy a kisebbség jogai feltétlenül respektáltassanak". Most azt kérdezte Pető, hogy mi akadálya van ennek. Erre dr. Ernszt Sándor ezeket mondotta (Olvassa): „Pető ba­rátomnak megmondom. Mert a kérdés nagyon igazságos, de nagyon természetes, hogy méltóz­tassék ugy venni, hogy én magam nem vagyok a párt, és azok a huszonhatan, akik igy "sza­vaztak annak idején, valamennyien igy gondol­koznak a mai napon is, és én hiszem, hogy ami az első pillanatban talán sietségből, talán nem egészen tökéletesen csináltatott meg, egy jobb pillanatban meggondolva kijavitható". Ezt azért olvastam fel, mert a jobb pillanat elérkezett és ezt a jobb pillanatot a mélyen t. többségi párt nem használta ki, sőt ellenkező­leg. Ez a jobb pillanat akkor volt, amikor a központi választmány megválasztása került napirendre, amikor módjában lett volna a többségi pártnak a 24 központi választmányi tagon kivül még két, a kisebbséget reprezen­táló tagot is beválasztani. Akkor azt méltóz­tatott csinálni, hogy azzal a nagyon ügyes, fejlett technikával, amely rendelkezésükre ál­lott, erre a két helyre is két saját kebelükből való tagot jelöltek, akik igy megkapták azt a kisebbségi szavazatszámot, amelynek révén megelőzték a kisebbségi pártok által jelölt és kevesebb szavazatot kapott bizottsági tagokat. Ha jól tudom, Joannovics és Peyer bizottsági tagok jutottak be igy a központi választmány­ba, tehát elütötték a kisebbséget attól, hogy ott ellenőrző tevékenységét kifejtse. Igy korrigál­ták tehát a t. többségi párt részéről azt az igaz­ságtalanságot, amelyet a bizottságokból való kirekesztésünk alkalmával elkövettek. (Mozgás a középen, felkiáltások: Ott van Szilágyi Ká­roly!) Nem jól méltóztatik mondani. Ő akkor még a mi sorainkba tartozott s nincs ebben a központi választmányban. (Felkiáltások a közé­pen: Benne van!) Szilágyi Károly később ju­66*

Next

/
Oldalképek
Tartalom