Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-326

428 ,A nemzetgyűlés 326. ülése 1924. évi október hó 28-án, kedden. ebbe a korszakba való. Ezt a törvényt igy meg­alkotni nem lehet és nem szabad. Meg kellene kérdeznem, bogy a genfi demo­kratikus megnyilatkozás bol jut ebben a tör­vényjavaslatban kifejezésre? A törvényjavas­lat eredeti szövegtzését és bizottsági tárgyalá­sát most már nem tehetem felelőssé. Akkor még az volt a kormány álláspontja: csak men­nél kevesebb demokrácia; ez volt a gyakorlata is. De a genfi megnyilatkozás után, ami a nyári szünet közben történt, miközben ezt a törvényjavaslatot már el is kezdtük volt tár­gyalni, szabadjon megkérdeznem, hogy az a genfi szózat^ ebben a törvényjavaslatban hol jut kifejezésre? Nemi technikai értelemben, mert tudom, hogy a törvényjavaslatot újra nem nyomtatják. Hiányolom azt, hogy Genf után, amikor a nemzetgyűlés újból összeült és elkezdte ennek a törvényjavaslatnak tárgyalá­sát, nem állt fel a kormány valamelyik tagja és nem jelentette be azokat a módositásokat, amelyeket a kormány, illetőleg a ministerta­nács a genfi szózat után elhatározott. Vártuk és vártain, hogy ez be fog követ­kezni. Kérdeznem kell tehát ismételten és ismé­telten, hogy hol van ebből a törvényjavaslat­ból Genf? Miért nemi áll fel a kormány vala­melyik tagja s miért nem mondja meg, hogy Genf után milyen módositásokat akarnak e törvényjavaslaton keresztülvinni? Miért nem áll fel a kormánypárt valamely tagja és miért nem szól hozzá a javaslathoz? (Malasits Géza: Mert megtiltották 0 Miért van az véletlenül ngy, hogy a kormánypárt részéről egyetlen szónok áll fel, és az Viczián István, aki tudva­levőleg a fajvédőkkel szoros nexusban dolgo­zik társaival együtt? Miért nincs ehhez a tör­vényjavaslathoz valakinek szava? T. Nemzetgyűlés! Ha a kormány az eredeti szövegezéshez ragaszkodik, ha célját világo­san és észrevehetően el r akarja érni, ha csök­kenteni akarja a szavazók számát, ha minden lehető és lehetetlen módszerrel és eszközzel ir­tani akarja a szavazókat és lehetetlenné akarja tenni azt, hogy azok kerüljenek be a törvény­hatósági bizottságba, akik mellett a közakarat megnyilvánul, ha ebbe az egész antidemokra­tikus kormányszelleanet beleviszi, akkor nem marad más hátra a mi számunkra, mint amit Peidl igen t. képviselőtársam már kijelentett, hogy mi az ilyen demokráciát szépen meg fog­juk köszönni és nagyom meg fogjuk gondolni azt, hogy a kormány ilyetén reakciós terveinek mi legalitást adjunk, és ugy engedjük feltün­tetni a dolgot, mintha itt egy demokratikus megnyilvánulás alapján összeült fővárosi köz­ségtanáos kormányozna. Ebben az esetben az urak helyzete megkönnyebbül. Könnyű lesz Viczián álláspontja, aki azt mondotta, hogy nálunk nagyon jól meg kell gondolni, hogy a szocialista pártnak, illetőleg a polgári balol­dali pártoknak képviseletet adjanak-e vagy nem. Meg fog könnyebbülni a kersztény községi párt helyzete is, ha mi a választásokban nem veszünkr észt, mert megint egyedül marad majd, okkupálhatja a fővárosi uralmat és ha lesz valakinek, néhánynak, kedve, velünk együtt oda bemenni 1 , megint kizárhatják őket a bizottságokból. Azonban méltóztassék tudomásul venni, hogy a jogok kérdése szoros kapcsolatban van a kötelességek kérdésével. Ne méltóztassanak elfeledni, hogy a főváros háztartását ma túl­nyomó nagy részben a munkások és alkalma­zottak részéről fizetett kereseti adókból tartják fenn és ne méltóztassék a fizető, dolgezó, verej­tékező és szenvedő tömegeket olyan iskolázat­lannak, olyan tudatlannak tartani, hogy to­vábbra is hajlandók lesznek kötelességeket teljesíteni ott, ahol jogokat, beleszólást, befo­lyást számukra nem biztosítanak. Azt hiszem, még van idő arra, hogy a t. kormánynak valamelyik tagja felálljon és bejelentse azokat a módositásokat, amelyek a mai korszaknak, a világpolitika mai állásál­nak megfelelnek. Még van idő és mód erre. Ha a kormány ezt nem teszi, ha ragaszkodik ehhez a keresztül-kasul kompromittált törvény­javaslathoz, ha végre akarja hajtani anti­demokratikus gondolatait a községtanácsban, ha nem 1 hajlandó a mai korszakhoz idomulni; ezzel csak arról tesz tanúságot, hogy mindaz, amit a ministereinök ur Genfben elmondott, parasztfogás volt, félre akarta vezetni' a kül­földet, el akarta hitetni, hogy itt ebben az or­szágban demokrácia van, el akarta hitetni, hogy Magyarország politikáját rátereli a XX. század felfogására, a valóságban azonban nem csinál semmit, illetőleg amit csinál, a<z mind egy-egy megnyilvánulása a kurzusszeni­pontoknak, egy-egy ujabb pillér a kurzus reak­ciós uralma alá. amihez pedig — önök be fog­ják látni — sem a szociáldemokrata párt, sem a polgári ellenzék magát játékszerül odadobni nem hajlandó. A törvényjavaslatot természetesen nem fogadom el. Nincs kétségem az iránt, hogy a kormány, ha ugy akarja, ezt a javaslatot mégis törvényerőre fogja emelni és ennek alapján az uj községtanácsot meg fogja választani és össze fogja hivatni. Ebben az esetben azonban ismét megfontolásra ajánlom azt, amit mond­tam. Nem tudok meg-barátkozni azzal a gon­dolattal, hogy kötelességeket teljesittessenek, nehéz adókat fizettessenek olyan helyre és olyanok javára, akik elzárkóznak a fejlődés útja elől, akik hallani sem akarnak arról, hogy a népnek beleszólása legyen oda, ahova gara­sait elhurcolja. Ebben az esetben — amint Ereky Károly irta cikkében — a Fortwursteln fog tovább folytatódni, de hogy ennek az or­szág szempontjából semmi jó hatása nem lesz. az egészen bizonyos. Befejezésül azt akarom még mondani, hoçy azokat a kijelentéseket, amelyeket itt részben Gömbös Gyula, részben Viczián kép­viselő úrtól hallottunk — amely gondolatok egyenesen; azt óhajtják, hogy bekövetkezzék a baloldali pártoknak passzivitása —, a kor­mány részéről eddig még senki sem cáfolta meg. Én tehát a kormány részéről két mulasz­tást állapítok meg. Az első az, hogy a genfi demokráciának megfelelő változtatásokat itt a törvényhozás házában ehhez a javaslathoz nem jelentett be, a második pedig az, ami ta­lán még ennél siilyosabb, hogy a kormány in [ sich helyesli mindazt, amit Gömbös Gyula képviselő ur mondott, és amit másnap Viczián képviselő _ ur megfelelő módon interpretált, mert tulaj donképen ő is ugyanezt jelentette ki, hogy a kormány szintén ezen az állásponton van, hogy a kormány ugyanezt akarja, hogy a kormány hive ennek az újfajta bolsevikmus­nak, amely a népakarat megnyilvánulása után bizonyos erkölcsi bátorsággal és fegyveres erőszakkal akar korrigálni. (Vass József nép­jóléti és munkaügyi minister tagadólag int.) Ezt a fejbólintást én tudomásul veszem, de el nem fogadom, hanem tessék felállni, és sza­vakba, mondatokba öntve kijelenteni, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom