Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-326

A nemzetgyűlés 326. ülése 1924. évi október hó 28-án. kedden. 429 kormány a Viczián-féle bolsevizmüssal nem 1 azonosítja magát. Hifezen ha ezi a törvény­javaslat megváltozik, ha közelebb hozzák ezt a demokráciához, könnyen megtörténhetik, hogy a baloldali pártok részt fognak venni a válasz­tásokban, és igy könnyen bekövetkezhetik az, hogy a fővárosnál a hat esztendős^ kurzus ga­rázdálkodása után nem a keresztény községi párt fogja a többséget megkapni. Erre esedé­kessé válik a Gömbös-Bethlen-Viczián-féle gondolat és várni lehet azt, hogy más, erő­művi utón akarják a főváros törvényhatósá­gát megkorri'gálníi. Ebben az esetben, amint már beszédem elején bejelentettem, újból ki­jelentem, hogy ha a leendő fővárosi törvény­hatósági választásoknál a választók bizalma a baloldali pártok felé fog megnyilvánulni, ha a főváros törvényhatósági bizottságában balol­dali többség áll elő polgárokból és munkások­ból és ha ezt bárki meg akarná zavarni, az Budapest dolgozó népével fogja magát szem­betalálni. Budapest dolgozó munkássága tudni fogja módját annak, hogy megvédelmezze a nép akaratát, és a népakarat megnyilvánulá­sát mindenki számára tiszteleireméltóvá fogja tenni. r Mi nem fegyegetünk fegyverekkel, reui erőszakai, sem erkölcsi bátorsággá), hanem ra­gaszkodunk ahhoz, hogy ebben az országiigu a törvény^ és a jog uralkodjék, amit senkinek, se fajvédőknek, sem alfaj védőknek, sem kor­mányt támogató fajvédőknek, senkinek meg­közelíteni és kikezdeni nem lehet és nem sza­bad. Ha szükség lesz rá. miként 1922-ben, az országos választások alkalmával, Budapest dolgozó népe a maga védelme alá fogja he­lyezni azokat a polgári rétegeket, amelyeknek megijesztésóre volt szánva a Gömbös és Yi­czián ür nyilatkozata és meg fogja védeni ezt a polgárságot. Budapest munkássága nem ijed meg. Nem fenyeget erőszakkal, hanem a kala­pács, amely hatalom akkor is, amikor ter­mel, hatalom akkor is. amikor sújt, hatalom akkor is, amikor pihen, megtalálja majd a módját annak, hogy a főváros közönsége, amely egy hatesztendős tatárjárás alatt nyög, pusztul és ment tönkre, a maga akaratának megfelelő érvényt szerelhessen, ha kell. még a kormány ellen is. A törvényjavaslatot, amely távol áll min­den demokratikus színezettől, amely maradi és még az 1872. évi községi törvényt is felülmúlja a reakcióban, amely nem elégszik meg azzal, hogy visszamegy esztendőkre és konzerválni akarja a kurzus elsődleges kinövéseit, hanem mes: 1872-nél is hátrább akar csavarogni, ezt a törvényjavaslatot a magunk részéről még általános tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsőhaloldalon,) Elnök: A házszabályok 215. §-a a) pontja alapján Buday Dezső képviselő ur szót kért. A szó a képviselő urat megilleti. Buday Dezső: T. Nemzetgyűlés! A z előttem szólott t. képviselő ur beszédének csak egy kis részét hallgattam, részben késve érkeztem, részben pedig az előadásának módja olyan volt, hogy az én ízlésem ezt az előadási mó­dot nem birta meg, kimentem és igy csak a folyosón hallottam barátaimtól, hogy a t. kép­viselő ur a villamosvasúti alkalmazottakkal kapcsolatban, főképen a villamosvasút igazga­tóságát aposztrofálta, név szerint is megneve­zett egyszer-kétszer engem is. Miután a buda­pesti villamos vasutak igazgatóságában a t. Ház tagjai közül Platthy és én vagyok benn, egyenesen kötelességemnek érzem, hogy ebben a kérdésben még 24 óráig se álljanak meg azok a gyanusitások, azok a hamis adatok, amelye­ket a képviselő ur itt felsorolt. Ha valamennyi adat ngy néz ki, mint a villamos vasúttal kapcsolatban felsorolt ada­tai, akkor jellemző a képviselő ur lelkiismeret­lenségére, hogy itt a nyilvánosság számára... Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok e kifejezéséért rendreutasítani ! Buday Dezső: Bocsánatot kérek! — ...a nyilvánosság számára olyan kijelentéseket tesz, amelyek még csak meg sem közelítik a valóságot és a képviselő ur .még csak meg sem kísérelte a való adatokat beszerezni ott, ahol pedig be lehetne szerezni. (Peyer Károly: De nem adták oda!) Én a t. képviselő ur és a baloldal számára egy jegyzéket voltam bátor összeállítani, hogy végre tisztán lássanak a budapesti villamos ­vasutak igazgatóságinak tantiemje tekinteté­ben. Méltóztassanak megengedni, hogy a vas­úttól kivett konkrét adatok alapján válaszoljak a képviselő ur odadobott azon kijelentésére, hogy a vilamosvasuttársaság igazgatóságának tagjai egyenként havi 40 millió korona díjazás­ban vagy tantiemben részesülnek. Ez valótlan­ság, és én el sem tudom képzelni, hogyan vesz magának a képviselő ur bátorságot arra, hogy ilyen valótlan adatokkal jön ide, amelyek min­den alapot nélkülöznek. Méltóztassanak megengedni, hogy a ke­resztény igazgatást megelőző időkből közöljem a hiteles pénztári adatokat. Mit kapott a ve­zérigazgató, mielőtt a keresztény igazgatóság idejött? Méltóztassanak meghallgatni. (Peyer Károly: Az egy magánrészvénytársaság volt!) Épen olyan közvagyont kezelt, mint mi! A részvénytársaság közvagyon, az nem az igaz­gatóságé! Ez a t. vezérigazgató ur kapott 19J2-ben — tehát békekoronában, illetőleg aranykoronában — először: a közúti, vezérigar/gatásáért: 40.000 koronát évente, lakáspénzt ugyanezen a címen 10.000 koronát; a végrehajtóbizottsági tagságá­ért 6000 koronát (Zsirkay János: Szabad a ne­vét?); a Hév. vezérigazgatóságért 28.000 koro­nát, a Hév. lakáspénze .címén 7000 koronát, a Hév. igazgatósági tagsága címén 2000 koronát; a földalatti igazgatósági tagsága címén 14.000 koronát; a Bur. igazgatósági tagsága címén 6000 koronát, a budafoki Helyiérdekű Vasút igazgatósági tagsága címén 6000 koronát; t. i. a felsorolt vasutak valamennyien egy kézben voltak, egy igazgatóság alatt. (Zaj a szélső­baloldalon.) Kapott tehát 1912-ben összesen 119.000 koronát. Ne méltóztassanak hinni, hogy már készen vagyok, mert a java csak most következik, mert a jövedelemnek 2%-át is kapta s ezen a címen kapott 1912-ben 95.175 koronát, 1913-ban 118.064 koronát és 1914-ben 93.303 aranykoronát, összesen tehát kapott 1912-ben saját maga egyedül 214.175 aranykoronát, 1913-ban 237.064 aranykoronát és 1914-ben 212.303 aranykoronát. Hogy az összehasonlítást a további adatok­kal el tudják végezni a t. képviselő urak a bal­oldalon, — én elvégeztem — az átszámítást közlöm: Kapott az illető vezérigazgató ur 1912-ben 3.640 millió koronát, 1913-ban 4.029 millió koro­nát (Zsirkay János: Persze, hogy nem kell ne­kik Palesztina!) 1914-ben 3.609 millió koronát. (Esztergályos János: 12 fillérj volt egy villa­mosjegy!) m

Next

/
Oldalképek
Tartalom