Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-326

A nemzetgyűlés 326. ülése 192i. évi október hó 28-án, kedden. 427 nem hiszem, hogy meggyőzhesse akármilyen fényes szónoklataival. (Zsirkay János: Előimádkozó a Rombaeh uccából!) Kérdeznem kell, hol marad a demokrácia, ennek a szakasznak a beiktatása esetén, hol van a demokrácia abban, hogy hat évi egyhelybenlakást kötnek ki. Tudtommal kereseti adót elfogadnak önök mindenkitől az első naptól kezdve, amikor Budapestre jön és itt kenyeret akar keresni. Hát miért nem adják meg neki a választójogot is? Sehol a világon nincs még egy községi választójogi törvény, amely ilyen helybenlakást követelne meg és merem állitani, hogy nemcsak a nyugati államokban és nemesak a balkánon, de Kokinkinában is menten hidegvizgyógyintézetbe vinnék azt a belügyministert, aki ilyen klauzulával terjesztene elő választójogi törvényjavaslatot. (Lendvai István: Csak nálunk tűrik az ilyen szónokot, Ugye? Magyar türelem! Ebben ig*aza van!) Elhiszem, hogy ön inkább a hideg pálinkagyógyintézetbe menne el. (Lendvai István: Jaj, lelkem! Milyen ötletes! — Mozgás a jobboldalon.) Elnök: Propper képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani. Kérnem kell a képviselő urat, ne méltóztassék ilyen kifejezéseket használni. Propper Sándor: Ha nem provokálnak, én sem fogok igy válaszolni. (Esztergályos János: Állandóan sérteget az az ur!) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, ne méltóztassék örökösen közbeszólni. Ha a képviselő ur ide figyelne, láthatná, hogy bármely oldalról jövő sértő közbeszólást egyformán elnöki figyelmeztetésben részesitek, amint azt a házszabályok kívánják. Propper Sándor: Ez a szakasz teljesen tarthatatlan és ha belekerül a törvénybe, talán meglesz az az eredménye, amit várnak tőle, de a szavazók túlnyomó nagy részét ki fogják vele seprüzni a választói jogosultságból. (Zsirkay János: A magyarokat szórják ki!) Méltóztassanak arra gondolni, amit a plutokráciáról és a keresztény kisemberekről beszéltem. Hiszen ez a szakasz tulajdonképen a keresztény kis exiszteneiákat, a munkásokat sújtja. A nagybirtokosnak, aki Pesten lakik, a plutokratának, a bankvezérnek, a nagykereskedőnek, a nagyiparosnak állandó lakása van; nekik nem probléma a hat évi egyhelybenlakás, ők itt laknak mindaddig, amig meg nem halnak és még ha elutaznak, akkor is itt laknak, mert itt marad a lakásuk; de a keresztény tömegek, a munkások, kénytelenek igen sűrűn vállukra venni kis batyujukat és más városba menni el dolgozni. (Zsirkay János: Kisült a galieiai! A bátyus! — Nagy Vince: Nem lehet ezen gúnyolódni!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. (Zsirkay János: Mi is akarjuk, hogy a magyar munkásság szavazzon, jobban, mint maguk! Ugy legalább is akarjuk, mint maguk! — Esztergályos János: Amikor ön batyujával járt, nem volt magyar?) Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Ez a szakasz kifejezetten s kizárólag a dolgozó kisemberek ellen irányul. Kijelentem, hogy ezen a cimen gazdag embert talán másfél tucatot, akik épen akkor jöttek a székesfővárosba, lehet majd a választói jokosultságból kihagyni, de egészen bizonyos, hogy egész nagy dolgozó rétegeket kell e szakasz alapján kihagyni. (Nagy Vince: Ugy van!) A törvény 4. §-a azt mondja (olvassa) : „A törvényhatósági választójogból, a választójog gyakorljáísából és a választhatóságból kizáró NAPLÖ XXVI. okok tekintetében az országgyűlési (nemzetgyűlési) választójogra és választhatóságra megállapított rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni." Ez azt jelenti, hogy akiket a kurzus bizonyos forradalmi cslekményekért megbüntetett és megtiport, azok ezen törvény alapján nem lesznek választók. (Farkas István: Ezek a hazátlan bitangok!) Tisztelettel kérdem: mikor lesz már egyszer vége ennek a tatárjárásnak, mikor lesz már vége a boszu politikájának? Vass József népjóléti minister ur kétizben jelentette ki itt a nemzetgyűlés szine előtt, hogy a kurzus első idejében végrehajtott igazoltatások ós egyéb ilyen játékok humbug volt és ezt a humbugot, t. népjóléti minister ur, most itt ebben a törvényben kodifikálni akarják. Nem arra van tehát szükség, hogy ez a humbug ide mint tételes tör vény par ágra fus belekerüljön, hanem arra, hogy ha ön látja és tudja, hogy ez humbug, tessék elővenni ezeket az ügyeket és tessék azokat az ártatlanul megtaposott embereket rehabilitálni, tessék nekik igazságot szolgáltatni, nem pedig a jogtalanságot ujabb jogtalansággal tetézni és azért, mert velük humbug történt, őket még választói jogosultságuktól is megfosztani. T. Nemzetgyűlés! Súlyos kifogásom van a 13. és a 14. § ellen. Ebbeli kifogásaimat majd a részletes tárgyalás idején fogom megfelelő módosításokkal előterjeszteni. Néhány szót kell azonban mondanom a törvényhatósági bizottság feloszlatásáról szóló 18. §-ról. A 18. § ugyanis azt mondja, hogy a belügyminister a főpolgármester előterjesztésére, vagy meghallgatása után a törvényhatósági bizottságot feloszlathatja. Itt taxatíve fel vannak sorolva azok az okok, amelyek ezt maguk után vonják, Valójában ennek a szakasznak szelleme és élete azt jelentené, hogy a fővárosi autonómia, az önkormányzat tulaj donkép nulla, önkormányzat nincs. (Baross János: Sőt a magyar nemzet autonómiája is nulla!) Ha a főpolgármester egyszerű előterjesztésére a községi törvényhatósági bizottságot minden további nélkül szét lehet kergetni, akkor autonómia nincs, akkor ez csak olyan látszatautonómia, mint amilyen látszat-alkotmányosság az, amellyel Magyarországot ma kormányozzák. Ha az igazi alkotmányosságot helyre akarjuk állitani, akkor azt valamikor el kell kezdeni. Az országos politikában el kell kezdeni egy becsületes választójogi törvénnyel, a községi politikában pedig egy becsületes községi politikai törvénnyel, amely kizárja azt, hogy a főváros autonóm joga egy főpolgármester, tehát egy politikai megbizott, egy budapesti főispán kénye-kedvétől függjön, és annak legyen minden tekintetben alárendelve. A részletes tárgyalás folyamán mindezekre a kérdésekre megfelelő javaslatokat és előterjesztéseket fogunk tenni. Már előre is meg^ vagyunk arról győződve, hogy ez&k az előterjesztések a nemzetgyűlésen nem fognak elfogadásra találni. Mi azonban ugy hisszük, hogy nekünk kötelességünk van ezen a téren; nékünk minden lehetőt meg kell kísérelnünk, hogy a tisztitás és a tisztulás munkáját már itt. ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál megkezdjük. Ha ezt akarjuk, nem szabad ragaszkodnunk ennek a törvényjavaslatnak eredeti fogalmazásához, amik — igaz — keresztülkasul szőtt kompromisszumok eredménye. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy ez a törvényjavaslat nem ebbe a világba, nem 64